
Azemberi fülnek annyi változata van, hogy egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ugyanolyan pontosan lehet használni az egyén azonosítására, mint az ujjlenyomatot. Az egyik módja annak, hogy a fülünk különbözhet, az úgynevezett Darwin-gumó jelenléte, egy kis dudor a külső fülön, amelyről úgy gondolják, hogy evolúciós maradvány – írja az IFLScience.
A csökevényes tulajdonság egy olyan dolog, amellyel egy szervezet rendelkezik, és amely egykor olyan célt szolgált, amely az idő és az evolúció során megszűnt hasznosnak lenni. Látjuk ezt a libabőrben, amely hatékonyabb volt, amikor még szőrrel voltunk borítva, a fülbevalóban, és más példákat találhatunk az egész testünkön.
Ez a dudor kiérdemelte a Darwin-gumó vagy Darwin-pont nevet, mert ő írta le Az ember leszármazása című könyvében, magyarázta John McDonald a Delaware-i Egyetemről.
A Darwin-féle gumó elhelyezkedése a fül porcán arra utalhat, hogy az evolúciós múltunkban valamikor a jobb hallás érdekében történt alkalmazkodás volt. (Tudta, hogy a külső fül egykor a légzőkészülék egy darabja volt?).
Ha megnézzük néhány nem emberi főemlős fülét, nagyjából ugyanilyen görbületű fület láthatunk. Úgy gondolják, hogy a főemlősök fülének ez az alakja jobban segíti a hangot a hallójáratba vezetni, mint egy sima fül,
Praktikusan hangzik, ugye? Az emberi fül figyelemre méltóan érzékeny és alkalmazkodott ahhoz, hogy másfajta hangokat halljon meg, mint amilyeneket a majmoknak hallaniuk kell. Társas életünk középpontjában a részletes beszélgetés áll, élvezzük az összetett zenét, és az emberi fül sokkal jobban alkalmas erre, mint egy átlagos nem emberi főemlős füle, még akkor is, ha nekik talán nagyobb a hallótávolságuk, mint nekünk.
Tehát már nem volt szükségünk a gumóra, de nem volt evolúciós nyomás arra, hogy teljesen elveszítsük, és így a modern embernél csökevényessé vált. Most pedig hozzájárul az emberi fül számos variációjához, ami mindannyiunk fülét olyan egyedivé teszi.