„A brit külföldi hírszerzés (MI6) kiáll Ukrajna mellett” – ezt állította szervezet vezetője egy évvel azok után, hogy orosz csapatok átlépték az ukrán határt. Az MI6-nek van gyakorlata az Oroszország elleni hírszerzésben, sőt, a szovjet időkben, a második világháborút követő másfél évtizedben, a hidegháború alatt még a Moszkvával szembeni fegyveres ukrán ellenállást is segítette.
Mindennek feltárása napjainkban azért fontos, mert így megérthetjük, hogy bár Londonban kormányok jönnek és mennek, Nagy-Britannia következetesen kiáll Ukrajna támogatása mellett.
Sőt, Keir Starmer brit miniszterelnök odáig ment, hogy katonai egységeket – úgy mond, békefenntartókat – akar Ukrajnába, küldeni, amely az Oroszországgal való konfliktus eszkalációjához vezetne.
Így az is érthető, hogy a háborúnak 2022 februárjában történt kitörését követően már áprilisban – török közvetítéssel Isztambulban – létrejött, és alá is írták az orosz–ukrán fegyverszüneti megállapodást, de ennek ellenére a globális Nyugat Boris Johnsont Kijevbe küldte.
Az akkori brit kormányfőnek az volt a feladata, parancsoljon rá Zelenszkijre, hogy folytassa a háborút, ellenkező esetben a nyugati nagyhatalmak nem garantálják, a fegyverszüneti megállapodásban foglalt ukrán semlegességet. Ez elég meggyőző érv volt.
Térjünk vissza a hidegháborús időszakhoz, amikor Nagy-Britannia titkosszolgálati eszközökkel és diverzáns csoportok támogatásával segítette a szovjetellenes csoportokat, elsősorban a Sztepan Bandera vezette Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN-B) által irányított alakulatot – állítja a Declassified UK brit nemzetközi elemző portál.
Bandera egy fasiszta szélsőjobboldali politikai személyiség volt, aki részt vett Hitler 1941-es Szovjetunió elleni inváziójában. A banderisták aktívak voltak, a lengyelek, oroszok, zsidók és sok más etnikai és felekezeti közösség tagjai ellen elkövetett tömeggyilkosságokban. Bandera elképzelése egy formailag független, valójában a hitleri Németország szatellitállamának a létrehozása volt.
Bandera a háború vége felé Németországba, pontosabban a britek által megszállt zónába menekült, ahol kapcsolatot keresett az MI6-szel. Tehát Nagy-Britannia már akkor „képbe került” Ukrajna ügyében.
Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy Nagy-Britannia abban a hitben élt, hogy képes lázadást szítani a Szovjetunióban, pontosabban a mai Ukrajnában – állítja a Declassified UK fent idézet cikkének szerzője, Phil Miller. A brit hírszerzés az 1940-es évek végén kezdett aktívan együttműködni Banderával. Az első három diverzáns csoport tagjait 1949 júliusában, a Brit Királyi lLégierő felségjelzés nélküli gépeiről dobták le ejtőernyővel Kijev közelében. A következő tíz hónapban más banderista csoportok is követték őket, főként Ukrajna nyugati régióiba. A szélsőséges csoportok földet érése minden esetben sikeres volt, a diverzáns csoportok tagjairól azonban soha többet nem lehetett hallani. Hogy miért?
Azért, mert az MI6 egyik meghatározó személyisége szovjet kém volt, aki mindenről tudott, és az információkat Moszkvába továbbította. A neve ismerősen csenghet a magyar olvasónak, úgy hívták, hogy Kim Philby, aki tagja volt a Cambridge-ötöknek nevezett, Nagy-Britanniában működött szovjet kémhálózatnak. Banderával a KGB 1959-ben végzett Münchenben, Kim Philby Moszkvában – a lebukás elől oda menekült – 1988-ban hunyt el.
De miért kell mindezt most felelevenítenünk? Azért, mert a brit titkosszolgálat jó „tanuló” volt, és tovább is képezte magát. A második világháború lezárása után a brit hírszerzésnek, hasonlóan a többi nyugati kémszervezethez, fogalma sem volt, hogy mi folyik a Szovjetunióban. Akik ismerték az ottani körülményeket, lásd, Bandera, azok mind nácik voltak.
Nyugodtan ebbe a kategóriába sorolhatjuk az akkori Nyugat-Németország hírszerzésének megalapítóját, Reinhard Gehlen tábornokot is, aki Hitler „szuperkémje” volt, és a Szovjetunió elleni hírszerzésre specializálódott. A Németországot megszálló nyugati hatalmak, elsősorban az amerikaiak simán együttműködtek vele.
Azt, hogy a britek mit és hogyan tanultak Ukrajnáról a banderistákkal való együttműködés során, jól mutatja, hogy a nyugati országok közül talán az Egyesült Királyság volt a legjobban felkészülve az ukrajnai háborúra. És ennek meg is lett az eredménye.
Szinte napra pontosan harminc évvel azelőtt, hogy az ukrajnai háború kitört, Londonban már tudták, hogy középtávon milyen sorsa lesz Ukrajnának. A brit hírszerzés 1992 májusában – tehát alig hat hónappal azután, hogy a Szovjetunió felbomlott – John Major egykori brit miniszterelnök íróasztalára tett egy stratégiai előrejelzést, amely pontosan megjósolta, hogy mi lesz Ukrajna sorsa. A tanulmány szerzői aggódtak, hogy a Krím félsziget hovatartozása miatt Oroszország és Ukrajna között összecsapások robbanhatnak ki – eleveníti fel az akkori történteket a Declassified UK.
Az összecsapás meg is történt 2014-ben, majd következett a 2022-es Ukrajna elleni orosz támadás. A brit stratégiai elemzés pontosan előre leírta a bekövetkezett eseményeket. Oroszország a csak 1954-től Ukrajnához tartozó – előtte a szovjet-orosz tagköztársaság része volt –, főleg oroszok által lakott, a Fekete-tengerbe nyúló félszigetet 2014-ben magához csatolta.
A Krím földrajzi fekvése, valamint Szevasztopolban lévő orosz hadikikötő jelentősége okán létfontosságú Moszkva számára. Ezt követően a Kreml és Kijev egymással huzakodott a Krím hovatartozása miatt, és ebben a feszült légkörben szivárgott ki az egykori Moszkvába akkreditált brit nagykövet, Rodric Braithwaite bizalmas feljegyzése, amely szerint:
„Az ukránok, még kevésbé az oroszok számára sem teljesen világos, hogy Ukrajna valóban egy tényleges ország. Ezért van feszültség Moszkva és Kijev között.”
Helyben vagyunk.
