A bőrgyógyászok sokszor találkoznak olyan krónikus gyulladásos bőrbetegségekkel, amelyeknek nincs pontos okuk, és ennek hiányában gyakran nincs is hatékony terápia velük szemben a megjelenő tünetek kezelésén túl.
A Marylandi Egyetem Orvostudományi Karának kutatói egy új bőrbetegséget írtak le egy eritrodermában szenvedő férfi betegnél. A férfi bőrének nyolcvan százalékát vörös, hámló bőrelváltozások borították, amelyek viszkettek és égtek. Miután hónapokig kezelték az eritroderma hagyományos terápiáival, amelyek magukban foglalták a szteroidokat, a viszketés elleni krémeket és az immunszuppresszív gyógyszereket is, a beteg kevés enyhülést tapasztalt.
„Elkülönítettük az egyes keringő vérsejteket, és egy új vérvizsgálatot hoztunk létre áramlási citometriával, hogy azonosítsuk a specifikus citokin szignatúrákat” – mondta a tanulmány szerzője, dr. Shawn Kwatra, a Marylandi Egyetem Orvosi Központjának bőrgyógyászati osztályának vezetője.
Mi az eritroderma?
Az eritroderma egy ritka, de súlyos és veszélyes gyulladás, amely a test bőrfelületének nagy részét érinti. Bőrpírt és hámlást okoz, amely elterjed a testen, és a bőr korpázva, ritkábban lemezesen nagymértékben hámlik. Ez problémákhoz vezethet a szervezet hőmérséklet-szabályozási képességében, valamint fehérje- és folyadékvesztést okozhat, amely további súlyos szövődményekhez vezethet. A nyirokcsomók az érintett területnek megfelelően esetleg testszerte megnagyobbodnak.
Annak meghatározására, hogy az immunrendszer mely összetevői okozzák ezt a gyulladásos betegséget, dr. Kwatra és csapata egy új áramlási citometriai technikát alkalmazott, amelyre szabadalmat kaptak.
Azt találták, hogy a citokinek közül kettő, az úgynevezett interleukin–13 (IL–13) és interleukin–17 (IL–17) magasabb szinten volt ebben a betegben az egészséges kontrollokhoz képest, valamint az eritroderma más ismert okaival rendelkező betegekhez képest. Ezt követően az IL–13 és IL–17 biológiai inhibitoraival végzett, célzott kezelés visszafordította a beteg tüneteit. „Úgy tűnt, hogy ezek a citokinek a legfontosabbak a betegség meghatározásában.”
Amikor a beteget két monoklonális antitest, a dupilumab és a szekukinumab kettős terápiájával kezelték, tünetei drámaian csökkentek, és végül megszűntek, lényegében meggyógyítva az eritrodermát. „Lényegében egy új diagnosztikai tesztet hoztunk létre, egy korábban nem leírt bőrbetegség felderítésére és a megfelelő kezelés megkezdésére. Most vizsgáljuk diagnosztikai tesztünk fejlesztését több más gyulladásos bőrbetegség kapcsán” – mondta dr. Kwatra.
„Ez a kutatás ígéretes első lépést jelent a kifinomult diagnosztikai eszközök kifejlesztése felé, amelyek immunfenotipizálást alkalmaznak a nem specifikus gyulladásos állapotok okainak pontos meghatározására. Az ilyen állapotú betegeknek sürgősen szükségük van a precíziós terápiákhoz való hozzáférésre, hogy jobban kezeljék tüneteiket, és produktív életet éljenek” – mondta Mark T. Gladwin, a Marylandi Egyetem Orvostudományi Karának dékánja.
