A modern történészek egy része szerint Jeanne inkább egy karizmatikus szimbólum volt, mintsem gyakorlati hadvezér. De ez mit sem csökkenti jelentőségét: élete és halála egy olyan történet, amely a mai napig inspirálja a hit, a bátorság és az igazság utáni vágy képviselőit.
Jeanne 1412-ben született Domrémyben, egy egyszerű, szegény francia faluban. A legenda szerint tizenhárom éves korában kezdett hallani isteni hangokat, amelyek a hazájáért való harcra buzdították. Az angolok és a burgundi szövetségesek ekkor már évtizedek óta pusztították Franciaországot a százéves háború keretében, és a francia koronaherceg, VII. Károly helyzete meglehetősen kilátástalan volt.
Jeanne 1429-ben jutott el a dauphin udvarába, ahol állítása szerint maga Szent Mihály arkangyal bízta rá a feladatot: felszabadítani Orléans városát és segíteni Károly megkoronázását.
Bár Jeanne katonai kiképzést nem kapott, a kortársak beszámolói szerint mégis rendkívüli taktikai érzékkel bírt, és olyan lelkesedést hozott a francia csapatok körébe, amely fordulatot hozott a háború menetében. Orléans ostrománál 1429-ben sikeresen feltörte az angol védelmet, ami elősegítette a dauphin reimsi koronázását.
A történetnek azonban kevésbé fényes vége lett. 1430-ban a burgundiak elfogták, majd pénzért kiadták az angoloknak, akik boszorkánysággal vádolták.
Jeanne d’Arc pere egy politikai eszköz volt az angolok kezében, akik a francia trón legitimitását akarták megingatni. Az eljárást Pierre Cauchon, az angolokkal szimpatizáló bayeux-i püspök vezette, aki minden áron el akarta érni, hogy Jeanne-t eretneknek nyilváníttassák.
A per 1431. január 9-én kezdődött Rouenban, ahol Jeanne-t szigorú fogságban tartották. A vádpontok között szerepelt a férfiruházat viselése, istenkáromlás és az egyház parancsainak semmibevétele. A per folyamán Jeanne bámulatos intellektussal védekezett, sokszor több bibliai és jogi ismerettel bírt, mint maguk a vádlói.
Mivel az angolok gyors elmarasztaló ítéletet akartak, a bírák folyamatosan csapdákat állítottak Jeanne számára. Amikor megkérdezték, hogy biztosan Isten akaratából cselekszik-e, ugyanis, ha igent mondott volna, eretnekséggel vádolható, ha nemet, akkor hazugnak bélyegezhető. Jeanne erre azt felelte: „Ha nem Isten akarata szerint cselekedtem, akkor Isten, kérlek, vezess a helyes útra.”
Május 24-én Jeanne, hogy elkerülje a biztos halált, meghajolt az egyházi hatalom előtt, de később mégis visszavonta vallomását. Május 30-án máglyán égették el a roueni piactéren. Szemtanúk szerint utolsó szava a „Jézus” volt.
Jeanne d’Arc történetének hitelességét számos korabeli dokumentum támasztja alá. Az egyik legfontosabb forrás maga az 1431-es pere, amelynek jegyzőkönyvét a bírák és jegyzők pontosan vezették. A periratokban megtalálhatóak Jeanne válaszai, kérdései és a bíróság állásfoglalásai.
Emellett fennmaradtak VII. Károly kancelláriájának levelei, amelyek igazolják, hogy Jeanne katonai szerepe valós volt. Kortárs krónikák, mint Jean de Wavrin vagy Enguerrand de Monstrelet feljegyzései, szintén beszámolnak a csatákról és Jeanne szerepéről. Tárgyi emlékként Jeanne egykori páncélzatáról és egy, a korabeli feljegyzések szerint általa használt kardról is tudunk, amelyet a háború után évtizedekig őriztek.
Létezését az a tény is igazolja, hogy a testvéreinek voltak gyerekei. Clotilde Forgeot d’Arc, bátyja női leszármazottja volt. Még 1632-ben is egyértelmű volt a szobalány testvéreinek származása. 1827-ben Henri Gaultier meggyőzően bizonyította Pierre d’Arc származását, tanúsította, hogy X. Károly adta neki a családi nevet. Anyja, Isabelle Romée szerepel a Domrémy-la-Pucelle telekkönyveiben, aki Jeanne halála után Orléansba költözött. Az anyja neve szerepel a fellebbviteli tárgyalás krónikáiban is, bár úgy tudni, hogy azon személyesen nem vett részt. Jean Bréhal, Franciaország nagy inkvizítora a Jeanne d’Arc rehabilitációja (1454) című franciául írt értekezése, Jeanne pereinek egyértelmű, átirat nélküli feljegyzése is tanúsítja Jeanne történetét, tehát igaz történetéhez egyáltalán nem fér kétség.
Végül, 1456-ban egy egyházi rehabilitációs per felmentette Jeanne-t minden vád alól, amit ma is hiteles dokumentumok igazolnak.
