A holtágak jellemző növényei a hínárfélék. Van itt tündérrózsa, vízitök, a partokon békabuzogány és virágkáka nő. A holtágak végében ott a nád és a gyékény. A part menti állóvizekben égerláp erdők állnak. A vízparton füzekből és nyárfákból összeállt ligeterdők hajladoznak. Feljebb pedig tölgyeket, kőris- és szilfákat találunk. A színpompás növényvilágban gazdag állatvilág él. A vízben rengeteg ponty, csuka, harcsa úszik, de megtaláljuk a védett réti csíkot is. Igen sok madárfaj lakik a területen. Van itt gémfalu, ahová időnként becikázik a jégmadár. Az öreg fák odúiban laknak a nagy fakopáncsok és zöldküllők, de az odvakban sokféle denevérfaj is megtalálható. A Nemzeti Parkban hosszabb és rövidebb túrautak és túraösvények vezetnek a természetismereti tudáshoz. Azt talán mondani sem kell, hogy a hely biztonsággal nevezhető akár horgászparadicsomnak is.
Hogy a természeti szépségek sorolása után ráforduljunk arra, ami és aki ezt a vidéket igazán ismertté tette, megállapíthatjuk, a legújabb kori magyar történelem egyik legfontosabb települése Lakitelek. Itt él Lezsák Sándor, aki 1987-ben és 1988-ban a kertjében felállított hatalmas sátrakban százötven bátor társával együtt a lakiteleki találkozókon megfordította az ország szekérrúdjának irányát, és elindította – aztán be is fejezte – a rendszerváltozást. Itt csináltak a kommunizmusból, a diktatúrából demokráciát. Lezsák Sándor évtizedekig tanított feleségével együtt a községben, munkája tekintélyt adott neki itt ugyanúgy, mint ahogyan a magyar irodalmi életben vállalt közösségteremtő tettei is meghozták gyümölcsüket. A fővárosból Lakitelekre szakadt, ott igen gazdag hagyományokat megtaláló és felfedező Lezsák Sándor költőként, íróként hozta létre azt a szellemi bázist, amelyre építkezve később immár a Lakiteleken megalapított Magyar Demokrata Fórum egyik vezetőjeként az ország meghatározó politikusává vált. Az azóta is a politika első vonalában dolgozó Lezsák Sándor soha nem szakadt el Lakitelektől. Megalapították a Lakitelek Alapítványt és Népfőiskolát, ahol az elmúlt évtizedekben a magyar és nem túlzás, az európai szellemi élet színe-java megfordult. Nemcsak világhírű politikusok, hanem tudósok, művészek is. A lakiteleki Népfőiskola távol a falutól, a Szentkirályra vezető út mellett épült fel. Szálloda, étterem, nagy tanácskozásoknak helyet adó konferencia-ház – Kölcsey Ferenc nevét viseli –, könyvkiadó, nyomda és a Rendszerváltó Archívum nevű hatalmas dokumentumgyűjtemény kapott helyet itt. De ugyanígy természetes, hogy a Népfőiskolán hozták létre a magyar emigráció központját is. A Szent István kápolna – az ország első, magánterületen épült, ökomenikus istentiszteletek megtartására alkalmas kápolnája – előtt bronzportrék őrzik a kommunizmusnak áldozatul esett vértanú főpapok emlékét. Az ország első Mindszenty József-emlékszobáját is a Népfőiskolán rendezték be, a bátor bíboros hamvait Lezsák Sándor hozta haza Ausztriából végső nyughelyére, Esztergomba. A Népfőiskola közösségteremtő és felnőttképző módszerei a dán, a finn, a svéd, a német és a magyar népfőiskolai hagyományok elemeiből építkeznek. A rendszer mögött természetesen Lezsák több évtizedes pedagógusi és népművelői tapasztalata áll.
Elsősorban ennek köszönhető, hogy 2013-ban a magyar kormány úgy határozott, hogy az akkor már a Szeged-Csanádi Püspökség tulajdonában lévő Népfőiskola fejlesztését kiemelt kormányzati beruházásként támogatja, amelynek megvalósulásával mára létrejött a Hungarikum Liget, hogy a népfőiskolai munkát segítő, támogató környezetet alakítson ki. Feladata: önfenntartás, a keresztény nemzeti múlt, illetve értékeinek bemutatása, megőrzése, valamint a jelen eseményeinek értő megismerése.
Az évről évre gyarapodó intézmény mára a magyar szellemi élet egyik meghatározó központjává vált.