Az elemzők szerint a történelem legnagyobb globális energiaválságával nézünk szembe

A márciusi közel-keleti kőolajszármazék-export 63 százalékkal, napi 4,8 millió hordóval zuhant, és mindössze napi 2,8 millió hordóra esett vissza – közölte a The Kobeissi Letter, az egyik legismertebb piaci elemző platform. Az X-en közzétett bejegyzésében a platform kiemelte, hogy „a történelem legnagyobb globális energiaválságával nézünk szembe”.

A megmaradt napi 2,8 millió hordós exportból mintegy 1,1 millió hordó – az összmennyiség 39 százaléka – Szaúd-Arábia vörös-tengeri kikötőin keresztül áramlik, megkerülve a lezárt Hormuzi-szorost.

A Kobeissi Letter adatai szerint a kerozinexport szenvedte el a legnagyobb visszaesést, ugyanis 85 százalékkal zuhant az export, ami járattörlésekhez és üzemanyaghiányhoz vezetett az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Az LPG és a nafta exportja napi egymillió hordóval csökkent, a dízel-, benzin- és fűtőolaj-kivitel pedig 60-70 százalékos visszaesést mutatott.

Az Austral Research elemzői az adatokra reagálva azt írták, hogy a kieső mennyiségeket rövid távon nem lehet pótolni. Szerintük „pontosan ezek a számok mutatják, hogy ez nem egyszerűen egy újabb olajár-kiugrás, hanem a globális energiaáramlások szerkezeti átrendeződése”.

Hogyan jutottunk idáig?

A válság február 28-án kezdődött, amikor az Egyesült Államok és Izrael légicsapásokat indított Irán ellen. Teherán válaszul március 4-én lezárta a Hormuzi-szorost, amelyen a globális olaj- és gázkereskedelem mintegy ötöde halad át. Már március első napjaiban az iráni erők tankerhajót bombáztak a szorosban, majd március 7-re több száz hajó és többmillió hordónyi olaj rekedt a térségben.

Március 12-re a szoros gyakorlatilag lezárult a kereskedelmi hajók előtt, a Brent nyersolaj ára átlépte a hordónkénti 100 dollárt, a csúcson pedig 126 dollárt ért el. Több kereskedelmi hajót is találat ért, és Irán azzal fenyegetőzött, hogy készüljenek fel a 200 dolláros olajárra.

Március közepére a helyzet tovább romlott. Csaknem négy héten át szinte egyetlen tanker sem kelt át a szoroson anélkül, hogy ne fizetett volna Teheránnak, miközben az amerikai haditengerészet nem találta a választ a blokád feltörésére. Irán szokatlan hadviselési módszereket – drónokat, tengeri aknákat és távirányítású robbanócsónakokat – vetett be.

A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol figyelmeztetett, hogy „április sokkal nehezebb hónap lesz, mint a március”. Birol kiemelte, hogy márciusban még érkeztek olyan szállítmányok, amelyek a háború kitörése előtt haladtak át a szoroson, áprilisban viszont már nem lesz ilyen utánpótlás. Az IEA-vezető felidézte, hogy az 1973-as és az 1979-es válság idején egyenként napi 5 millió hordó tűnt el a piacról – most viszont napi 12 millió esett ki, ami több, mint a két korábbi válság együttvéve.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Kobeissi Letter adatai szerint a megmaradt export 39 százaléka Szaúd-Arábia vörös-tengeri kikötőin keresztül áramlik. Ez az alternatív útvonal azonban maga is veszélyben van, ugyanis az Irán által támogatott húszi mozgalom aktívan bekapcsolódott a konfliktusba a Bab-el-Mandeb-szoros térségében, ami a Vörös-tenger biztonságát is megkérdőjelezi.

A Hormuzi-szoros lezárása messze túlmutat az üzemanyagárakon. A szoros érintésével zajlott a globális műtrágya-kereskedelem harmada, az ammóniaexport ötöde, és a metanolkereskedelem szintén jelentős része. A Kibeszélőben megszólaló szakértők már március végén arra figyelmeztettek, hogy „soha nem látott olaj- és energiaválságnak nézünk elébe”, és hogy Magyarország számára a helyzetet tovább súlyosbítja a Barátság kőolajvezeték ukrán blokádja.

(Borítókép: A Hormuzi-szoroson átkelő, cseppfolyósított propán-butánt szállító Jag Vasant szállító hajó mumbaii kikötőben 2026. április 1-jén. Fotó: Stringer / Anadolu / Getty Images)

Írta az index.hu