A monitor széles képernyőjén a TikTok asztali verziója statikusan, kissé esetlenül jelenik meg – nincsenek pörgő videók, nincs zene, csak menüpontok és fogaskerék-ikonok. A megszokott felület helyett egy adatkérő menü ugrik fel, mellette pedig egy chatablak, amelyben egy mesterséges intelligencia adja az utasításokat: „A fájlformátumnál legyen szíves válassza a JSON formátumot. Ez nagyon fontos.”
A „Kérelem küldése” gomb lenyomásakor a rendszer egyetlen szürke, körbe-körbe forgó ikonnal válaszol. A platform nekilát, hogy egyetlen tömörített fájlba csomagolja az évek során megnézett összes videó azonosítóját, a másodpercre pontos aktivitási naplókat és a képernyő előtt töltött időt.
Két perc múlva a fájl kész. Aki kicsomagolja, sorokba rendezett kódokat talál benne: videóazonosítókat, amelyek mögött aranyos macskák, táncoló fiatalok, főzős videók, politikai felszólalások és hajnali háromkor félálomban végiggörgetett tartalmak egyaránt állhatnak. A lista nem tesz köztük különbséget. Mellettük ott a dátum, a másodperc és az, hogy a felhasználó továbbgörgetett-e, vagy végignézte. Egy ember hónapjainak lenyomata, amely neki magának olvashatatlan, egy algoritmusnak viszont mindent elmond.
Hat nappal a 2026-os országgyűlési választások előtt az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontja ezekből a fájlokból próbálja meg kiolvasni, mit csinál a TikTok a magyar politikával, és mit csinál a magyar politika a TikTok felhasználókkal. Aki pedig részt vesz a kutatásban az azonnal, még a vizsgálat vége előtt kap egy profilt a saját szokásairól, amelyben azon túl, hogy elborzad, milyen sok időt töltött el a platformon, láthatja azt is, hogy az ő politikai tartalomfogyasztása, hogyan viszonyul a TikTokon megjelenő politikai palettához.
Százötven önkéntes és egy felismerés
Budapest XIII. kerületének egyik csendes utcájában, egy átalakított polgári lakásban recseg a régi parketta. A falakon stukkók, az asztalokon monitorok. Kmetty Zoltán szociológus itt fogad, az irodájának egyik kis szobájában.
Kmetty 2016-ban kezdett digitális adatokkal foglalkozni. Akkoriban a nagy platformok még nyitott kapukat tartottak a kutatók előtt, ugyanis az úgynevezett API-kon keresztül bárki hozzáférhetett a nyilvános adatokhoz. A Twitter, a Facebook megmutatta, mennyi kedvelés, mennyi komment érkezett egy-egy tartalomra. De a számok mögötti embereket nem lehetett látni.
„Jó, hogy látjuk ezeket a nagy interakciókat, hogy van egy poszt, azon mennyi kedvelés van, meg mennyi komment van. De jó lenne látni, hogy az emberek, akik csinálják ezeket, azok kicsodák pontosan” – fogalmazott a szociológus.
Akkor kezdett gondolkodni az adatdonáción, vagyis azon, hogy ne a platformtól kérjék el az adatot, hanem közvetlenül az emberektől. 2018-ban csinálták meg az első ilyen kutatásukat, százötven önkéntessel, Facebook-adatokkal. Európa-szinten is az elsők között voltak. A „data donation” mint fogalom akkoriban alig létezett.
A fordulatot a GDPR hozta. Az uniós adatvédelmi szabályozás arra kötelezte a techcégeket, hogy minden felhasználónak elérhetővé tegyék a róla tárolt adatokat. A cégek – mivel nem akarták, hogy milliók írjanak nekik egyenként levelet – létrehozták azokat a felületeket, ahonnan néhány kattintással le lehet tölteni a saját tevékenységeinket tartalmazó archívumot.
A techcégek kénytelenek voltak megcsinálni ezeket a felületeket. Mi pedig rájöttünk, hogy ha megmutatjuk az embereknek, hol a gomb, hogyan kell rányomni, és megkérjük őket, hogy az eredményt adják oda nekünk, akkor izgalmas dolgokat láthatunk
– mondta a kutató.
Évek teltek el, a kutatóközösség nőtt. Kmettyéknek már hétszázötven fős adatbázisuk volt Facebook-, YouTube- és hírfogyasztási adatokkal. TikTok-adatuk viszont alig akadt. Pedig a platform rohamosan terjedt: a harminc év alattiak körében már megelőzte a Facebookot Magyarországon is, és a pártok is rájöttek, hogy ott kell lenniük. Ami néhány éve még táncos videók és szinkronizált dalok terepe volt, az mára kötelező kampányfelületté vált.
Tavaly egy konferencián berlini kutatók mutatták be a saját projektjüket, amelyben a 2025-ös német szövetségi választás idején hasonló módszertannal vizsgálták a TikTok-fogyasztást. Médiapartnerekkel dolgoztak, önkénteseket toboroztak, és cserébe mindenki kapott egy személyre szabott elemzést a saját buborékjáról. Ebből jött az ötlet, hogy Magyarországon is meg lehetne csinálni ezt a kutatást az áprilisi választások kapcsán.
Tizenöt másodperc elég egy hangulathoz
A TikTok más, mint a Facebook vagy a YouTube, és ez a különbség nem pusztán generációs. A Facebook egy digitális telefonkönyvként indult, vagyis az ismerősök határozták meg, mit lát a felhasználó. Az Instagram már jobban támaszkodott az érdeklődésre, de az ismerősi háló még mindig számított. A TikTokon viszont az ismerősök szinte lényegtelenek. A „For You” feed kizárólag abból áll, amit az algoritmus a felhasználó érdeklődése alapján kiválaszt. Nem kell követni senkit ahhoz, hogy tartalmat kapjon az ember – elég elindítani az alkalmazást.
A platform nem racionális érvekre épít. Érzelmeket kell megpendíteni. Tizenöt másodperced van
– magyarázta Kmetty.
Ebben a környezetben a pártprogramok nem versenyképesek. Ami működik, az a gyors, érzelmi hatás – és ezt a politikusok is megtanulták. A magyar TikTokon ma már az összes jelentős párt jelen van, és a jelölteknek is szinte kötelező tartalmat gyártaniuk.
De a platformon nem csak a profik posztolnak. Kmetty szerint a választás közeledtével egyre több „nem profi politikai influenszer” oszt meg politikai tartalmakat: mémeket, szavazásra buzdító videókat, saját véleményeket. A kutatók jelenleg 550 egyedi tartalomgyártói profil adatait vizsgálják naponta többször, azonban a nem profik által készített tartalmakat nem tudják monitorozni – a kutatás egyik kihívása épp az lesz, hogy ezeket is azonosítsák és kategorizálják.
Kmetty csapata kétféle úton közelíti meg a problémát. Egyrészről egyetemi gyakornokok mintát kapnak a videókból, és kézzel kategorizálják őket – politika vagy nem politika, és ha politika, akkor melyik oldalhoz köthető. Azonban több millió videót nem lehet csak „kézzel” megvizsgálni, ezért mellettük egy gépi modell dolgozik, amely a videók leiratai és képi tartalma alapján próbálja meg ugyanezt a munkát elvégezni. Kmetty szerint a politikai tartalom felismerésében a gép már nagyjából ugyanolyan pontosan teljesít, mint egy ember – nagyjából nyolcvan százalékos egyezéssel. Az iróniát viszont egyik fél sem kezeli jól.
Jó, hogy egyre több fiatal fogyaszt politikai tartalmat, de ez nem egyenlő a politikai edukációval
A magyar társadalom hosszú ideig apolitikusnak számított – különösen a fiatalok. Kmetty szerint ennek egyik oka az oktatási rendszerben keresendő, ugyanis a politikai szocializáció gyakorlatilag hiányzik belőle.
Ha az iskola nem ad keretet, marad a család, vagy a kortárs közösségek, amelyek vagy adnak valamiféle politikai alapot, vagy nem. Most úgy tűnik, a TikTok töltötte be ezt az űrt. A kutatási adatok azt mutatják, hogy a fiatalok politikai érdeklődése nő, és Kmetty szerint ez önmagában nem rossz dolog.
A demokrácia szempontjából jó, hogyha egy egészséges mértékig erősödik a politikai érdeklődés
– mondta.
A kérdés az, hogy milyen politikai tartalom éri el őket. A kutató kiemelte, hogy a TikTokon és más közösségi felületeken a hírportálok interakciós számai eltörpülnek akár egy közepes politikai influenszer számaihoz képest is. Kmetty azt látja, hogy egyetlen influenszer egyetlen videója négy-ötször annyi reakciót hoz, mint egy médiaoldal tartalma. Ami működik a platformon, az nem a strukturált érvelés, nem a tájékoztatás, hanem az érzelmi impulzus.
A fiatalok tehát politizálnak, de az a tartalom, amiből a politikai képüket összerakják, nem a tájékozódást segíti, hanem a táborba tartozás érzését erősíti. Tudják, kihez tartoznak, de azt kevésbé, hogy miért.
2022-ben a közösségi térben a kommentek 70 százaléka ellenzéki volt, mégis Fidesz kétharmad lett
A kutatás úgy működik, hogy két adathalmazt lőnek össze. Az egyik oldalon ott vannak az önkéntesek letöltött fájljai: a videóazonosítók és a megtekintések időpontjai. A másik oldalon a monitorozott ötszázötven profil. A két adatbázis összevetéséből kiderül, hogy egy adott önkéntes mit látott, és az hogyan viszonyul ahhoz, ami egyáltalán elérhető a magyar politikai palettán.
Kmetty egy egyszerű példával magyarázza ezt: ha valaki teljesen véletlenszerűen görgetné a TikTokot, tízből nagyjából öt-hét videó kormányközeli forrásból származna, egyszerűen azért, mert a kormánypárti tartalomgyártók többet posztolnak. De a feedek nem véletlenszerűek.
„Lehet, hogy tízből nyolc Mi Hazánk jön ki egy önkéntesnél. Ezt szemberakjuk azzal, ami jönne, hogyha teljesen véletlenül fogyasztanál tartalmat” – magyarázta a szociológus.
A hipotézis az, hogy a TikTokon ez a torzítás erősebb, mint bármelyik másik platformon. Korábbi kutatásaikban Kmettyék azt találták, hogy a hírportálok olvasása viszonylag kiegyensúlyozott: a kormánypártiak és az ellenzékiek nagyjából hasonló oldalakat látogatnak. A YouTube-on már látszanak tendenciák, de nem a megtekintéseknél, hanem a feliratkozásoknál erős a szétválás. A Facebookon a reakciók és a feedben megjelenő tartalmak szintjén már nagyon erős a polarizáció, mindenki olyan posztokra reagál, amelyek közel állnak hozzá. A TikTok – feltételezésük szerint – még ennél is tovább megy.
Kmetty ugyanakkor óvatos. Korábbi adataik azt mutatták, hogy a választás közeledtével a politikai tartalmak aránya ugyan megnő, de a polarizáció mértéke nem feltétlenül erősödik. Az emberek többet fogyasztanak politikából, de nem zártabban. Hogy a TikTokon is ez a minta rajzolódik-e ki, az nyitott kérdés.
Ami viszont tény, hogy a buborékok léteznek. A 2022-es országgyűlési választások előtt a közösségi térben a kommentek hatvan-hetven százaléka ellenzéki volt. Az energia, a lelkesedés tapintható volt – a képernyőkön. Az eredmény ennek az ellenkezőjét mutatta.
Ezek az emberek teljesen más valóságot láttak
– mondta Kmetty. A TikTok-kutatás pontosan ezt a jelenséget próbálja számokkal megragadni.
Kísérlet a kísérletben
Aki nekiveselkedik, hogy részt vegyen a kutatásban és megismerje, hogy mennyire él egy ellenzéki, vagy kormánypárti buborékban, annak először ki kell töltenie egy kérdőívet, amelyet az adatletöltés előtt kell kitölteni, első ránézésre szokványos szociológiai felmérés. A kitöltő megadja a nemét, születési évét, végzettségét. Aztán a politikai blokk: nullától tízig kell értékelni a Fidesz–KDNP-t, a Tiszát, a Mi Hazánkat, a DK-t, a Kétfarkú Kutyapártot. Utána a bal-jobb önbesorolás, egytől hétig. Ezeket az adatokat a kutatók később összevetik a tartalomfogyasztással.
A kérdőív végén viszont technológiai affinitást mérő kérdések következnek, vagyis mennyire szeret a kitöltő új funkciókat kipróbálni, hogyan viszonyul a mesterséges intelligenciához. Ennek oka a kérdőív után derül ki – pontosabban, nem derül ki, hacsak valaki el nem árulja, ez a valaki pedig Kmetty Zoltán. A résztvevők fele ugyanis egy statikus, írásos útmutatót kap az adatletöltéshez, a másik fele egy mesterséges intelligencia által vezérelt chatablakot, amely lépésről lépésre vezeti végig a folyamaton. Ez egy külön kísérlet, beágyazva a kutatásba, amely azt vizsgálja, hogy az AI-asszisztencia növeli-e az adatletöltés sikerességét, és hogy ebben mekkora szerepet játszik az, hogy a kitöltő mennyire áll jóban a technológiával.
A kitöltő tehát nemcsak adatdonor, hanem – tudtán kívül – duplán kísérleti alany is. A kitöltőket viszont valószínűleg nem ez aggasztja, hanem az, hogy mit is jelent adatdonornak lenni.
Mennyire veszélyes adatdonornak lenni?
A rendszer úgy van kialakítva, hogy az adatfeldolgozás teljes egészében a felhasználó saját gépén történik. A letöltött TikTok-archívumból a kutatás felületén, a böngészőben futó program kiválogatja a videóazonosítókat és a megtekintési időpontokat, minden mást eldob, és csak az anonimizált maradékot küldi tovább. Az adat tehát nem hagyja el a szobát – legalábbis nem nyers formában. Az e-mail-cím megadása opcionális, kizárólag emlékeztetők küldésére szolgál, és április végén törlik, így senkinek semmilyen személyes adata nem kerül ki az internetre. Legalábbis nem a kutatás miatt.
Az adatdonáció legszűkebb keresztmetszete egyébként mindig maga a letöltés. A felhasználónak be kell jelentkeznie a TikTokba, meg kell találnia az adatvédelmi beállításokat, ki kell választania a JSON formátumot, le kell kérnie a fájlt, meg kell várnia, amíg elkészül, majd vissza kell térnie a kutatás oldalára és feltölteni. Kmetty korábbi kutatásaiban voltak, akiknek kétszer-háromszor kellett nekifutniuk, ugyanis ami egy rendszeres internetezőnek triviális, az sokaknak nem az.
Mennyire élünk információs buborékban?
Az adatfeltöltés után azonnal megjelenik egy személyre szabott riport. Nem kell heteket várni a kutatás végéig – a rendszer az ötszázötven megfigyelt profil adatbázisával szemben rögtön kiértékeli a feltöltött fájlt, és néhány másodperc múlva ott a tükör: mennyi politikai tartalmat nézett a felhasználó, kinek a videóit, milyen arányban, és mindez hogyan viszonyul ahhoz, amit véletlenszerű görgetéssel kapott volna.
A riportnak van egy link címe, amelyet a kitöltő megoszthat másokkal is. Aki később újra feltölti az adatait – mondjuk a választások után –, frissített elemzést kap. A kutatók szempontjából pont ez a legértékesebb, ugyanis ha valaki többször tölt fel, láthatóvá válnak a változások.
Az eredmény néha riasztó.
Előfordul, hogy valaki hatvanezer, nyolcvanezer, százezer megnézett videót lát a saját listáján, rémisztő adat, ha az ember utána kiszámolja, hogy ez mennyi idő
– mondta Kmetty.
A TikTok videók átlagosan 21 és 34 másodperc között vannak. Ha valaki 70 ezer, átlagosan 25 másodperc videót nézett meg, az azt jelent, hogy 1 750 000 másodpercet töltött a platformon. Ez körülbelül 486 óra, ami valamivel több mint 20 nap.
A tükörnek tehát van egy ilyen funkciója is, hogy nem csak a polarizációt mutatja, hanem magát a fogyasztás mértékét is. Azt, hogy a felhasználó mennyi időt töltött egy olyan platformon, amelyről úgy gondolta, hogy csak szórakozásra használja.
A szavazás után is pörögni fog a TikTok?
Egyelőre az előzetes adatokban nem látni durva anomáliákat. Nem tűnik úgy, hogy külföldi beavatkozás torzítaná a magyar TikTok-teret – ellentétben azzal, ami a román elnökválasztásnál történt. Éppen emiatt a tartalomfogyasztási adatokból a pártpreferencia meglehetős pontossággal kiolvasható. Kmetty korábbi kutatásaiban a politikai tartalmak és a bevallott szimpátia között erős összefüggést talált – és a TikTokon ez várhatóan még erősebb lesz. Aki naponta órákig kormánypárti influenszereket néz, arról nem nehéz megmondani, hova húzza be az ikszet. A zip-fájl, amelyet két perc alatt tölt le a platform, lényegében egy szavazói profil.
De Kmettyt és csapatát nem április 12-e érdekli igazán. Azt már tudja, hogy a buborékok léteznek, és azt is, hogy a választások előtt felerősödik a politikai tartalmak aránya.
A kutatók a választások után még két hétig gyűjtik az adatokat. A kérdés az, hogy mi történik április 12-i választás után. A vesztes oldal hívei mélyebbre ássák-e magukat a saját visszhangkamrájukba, vagy a feszültség lecseng, és a feedek visszatérnek a táncos videókhoz és a főzős tartalmakhoz? A győztesek szétszélednek-e, mint akiknek elfogyott a közös cél, vagy a platformon fennmarad a politikai aktivitás?
Ami biztos, hogy április 13-án reggel mindenki, aki ma TikTokot használ, újra görgetni kezd.
Böngéssze az Index választási mellékletét, amelyben a legfrissebb híreken kívül megtalálja a pártok országos listáját, térképen is megnézheti az egyéni választókerületek jelöltjeit, elolvashatja a kisokost, és felfedezheti a felméréseket! Vasárnap már kora reggel mutatjuk az első részvételi adatokat, urnazárást követően pedig a feldolgozottságot, a győzteseket, a billegő körzeteket és a mandátumokat is. Stúdiónkban este hat órától élő műsorral jelentkezünk, szakértőinkkel elemezzük a történéseket.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Anna Barclay / Getty Images)
Ismerd meg Kapu Tibor inspiráló történetét, akit a szabadság utáni vágy végül a csillagok közé emelt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
