Csiszár Győző néven született Pécsett. (1908-tól Vásárhelyi Győző, majd Franciaországban – 1930 után – a Victor Vasarelyt használta.) Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába. A Bauhaus szellemisége mellett a konstruktivizmus és a holland De Stijl csoport neoplaszticista esztétikája inspirálta ebben az időben. 1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.
Ki volt Victor Vasarely és miért fontos a művészete?
1944-ben mutatkozott be a francia nagyközönségnek a Galerie Denise René első kiállításán, Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címmel. 1947-től optikai hatású, figuratív munkáit nonfiguratív művek váltották föl. Az op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. Vasarely képein az egyszerű mértani formák – körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek – a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik. 1965-ben szenzációt keltett a New York-i MoMA-ban nyílt, The Responsive Eye című op-art-kiállítás, amelyen két korai műve (Sakktábla, Zebrák) is szerepelt.
Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A változatos burkolóanyagokkal kialakított „sokszínű város” volt az eszménye, a modern élet méltó környezetét akarta megteremteni, olyan művészetet, amely nagyobb műveltség nélkül is értékelhető. Társadalmi művészetről álmodott, hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt. A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben. Op-art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik.
Az 1970-es években a Rosenthal porcelángyárral és a pécsi Zsolnay gyárral is együttműködött, teáskészletet, vázákat, kaspókat, poharakat és tálcákat készített, a német cég üzletportálok megtervezésére is felkérte. Az ő műve látható David Bowie legendás „Space Oddity” albuma (1969) borítóján. A többi közt ő tervezte 1972-ben a Renault rombusz alakú logóját, egyik plakátja a müncheni olimpiát hirdette, részt vett a sportesemény logójának megtervezésében is, s az ő munkája az első magyarországi Forma-1-es futamot (1986) leintő jellegzetes fekete-fehér kockás zászló.
Írta az origo.hu
