A hét találgatása: tartós lehet a közel-keleti tűzszünet?
Nem is húszmilliós, hanem sok száz milliárdos az Irán elleni izraeli-amerikai háború legfontosabb kérdése, az, hogy kitart-e a szemben álló felek közötti tűzszüneti, s kialakulhat-e tartós béke a térségben.
A The Conversation elemzése derűlátó. A lapnak nyilatkozó szakértők úgy vélik, hogy a feszültség enyhüléséhez vezető út ugyan nem lesz sima, ám hosszabb távon elérhető a béke. Az esélyeket több tényező is javítja. Az egyik az, hogy az USA – vagy legalábbis Donald Trump amerikai elnök – jócskán alábecsülte Irán erejét és elszántságát. Washington arra számított, hogy Teherán gyorsan kapitulál és nem zárja le az olaj- és gázpiac szempontjából létfontosságú Hormuzi-szorost, amivel talán minden korábbinál súlyosabb energiaválságot robbant ki. Emellett hetekig képes volt folytatni az Izrael és az Öböl-menti államok elleni megtorló támadásokat, amivel csak tovább súlyosbította a krízist.
Trump alábecsülte az Iránnak nyújtott támogatást is: nemcsak Oroszország, hanem Kína is ellenezte a háborút. A Venezuela elleni villámháború sikerén fellelkesült amerikai elnök arra sem számított, hogy ennyibe fog kerülni a tervezettnél jóval hosszabb offenzíva. Pontosnak tűnő becslések szerint egynapi háború legalább egymilliárd dollárt emésztett fel, így az USA-t érintő teljes összeg közel jár az 50 milliárdhoz. Nem csupán a pénzügyi oldal kockázatos, hiszen az USA és szövetségesei sem rendelkeznek kifogyhatatlan fegyverkészletekkel.
Az is a béke felé hajthatja a Fehér Házat, hogy a háború az USA-ban sem népszerű. Az infláció miatt nőnek az üzemanyagárak, s egyre többen vádolják Trumpot azzal, hogy izraeli nyomásra döntött a háború megindítása mellett. A felmérések szerint jelenleg a megkérdezett amerikaiak közel kétharmada tartja hibának a „békepárti” elnök újabb háborúját.
Az elemzés szerint most Trump feladata, hogy kordában tartsa Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, aki már régóta arra törekszik, hogy rendszerváltást érjen el Iránban, s egyben csökkentse térségbeli befolyását. Ha ez sikerül és minden fél jóhiszeműen tárgyal, akkor lehet ok az optimizmusra. „Lehetséges, hogy tanúi lehetünk egy olyan háború utáni regionális rend kialakulásának, amely inkább egy helyi szintű kollektív biztonsági megállapodáson alapul, mintsem egy állam mások feletti regionális fölényén” – írta a The Conversation.
A béke szempontjából sorsdöntő, tartósan hajózható lesz-e a Hormuzi-szoros. Az elemzők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy ezt csak úgy lehet elérni, ha partra száll az amerikai hadsereg, és maga biztosítja a forgalom folyamatosságát. De vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint elképzelhető, hogy a szoros belátható időn belül nem nyílik meg, és hosszabb távon egy ENSZ-felhatalmazással működő nemzetközi erő szavatolja majd a hajók biztonságát. Irán eközben változatlanul képes lesz a szorosban zajló forgalom ellenőrzésére.
Korábban, a XX. század közepén voltak olyan tervek is, amelyek több hidrogénbomba felrobbantásával megteremtettek volna egy, a Hormuzi-szorost kiváltó mesterséges csatorna létrehozását. Erről itt találhatóak részletek.
Gáztanker a Horemuzi-szorosban
Shady Alassar / Anadolu via AFP
Írta a hvg.hu
