A legtöbben nem képesek első látásra, sőt első harapásra sem megkülönböztetni a valódi, nyers lazactól azt a fogást, amit néhány egyesült államokbeli étteremben már felszolgálnak. Pedig a tavaly nyár óta előételként a tányérra kerülő füstölt halszeletek nem alaszkai folyókból vagy chilei tenyészfarmokról származnak, hanem egy San Franciscó-i laborból – és ezt a tényt a vendéglátóhelyek nem is rejtik véka alá. Már csak azért sem, mert ez az első műhalféleség, ami az USA élelmiszer- és gyógyszerbiztonsági hivatalának (FDA) áldásával került forgalomba, és bár ehhez nincs szükség engedélyre, a hatósági pecsét sokat segít a termék népszerűsítésében.
A laboratóriumban előállított halpótlékok iránt – az egyéb „vörös” és „fehér” műhúskészítményekhez képest – többéves késéssel kezdtek érdeklődni a kutatók, a Nature szaklapcsalád élelmiszer-tudományi összesítése szerint ezen a területen csak az utóbbi fél évtizedben szaporodtak meg a tudományos publikációk. Mostanra viszont olyannyira felpörögtek az események, hogy a szakértők többsége 2026-ban piaci áttörést vár. Ideje is lenne, mivel világszerte nagyobb az igény a halféleségek iránt, mint amennyit a halászok és a haltenyésztők ki tudnak elégíteni. Az Európai Unió például a kereslet mindössze 38 százalékát képes saját forrásból fedezni, a többit kénytelen máshonnan beszerezni.
Mára globális problémává vált a túlhalászat, de az ehető tengeri élőlények – s így a fogyasztók – kilátásait a különféle szennyező anyagok és a klímaválság miatt nehezedő életkörülmények is jelentősen rontják. Ráadásul becslések szerint 2050-re 73 százalékkal fog nőni a világ húsfogyasztása, ezt pedig aligha lehet az eddigi forrásokból fedezni, ezért „fehérjeválság” alakulhat ki.
Ezt segíthetnek megelőzni például a mesterséges halkészítmények is, amelyeket egyébként nagyon hasonló módszerekkel állítanak elő, mint a műhamburgert vagy -csirkemellfilét.
Írta a hvg.hu
