2026. április 12. Józsa Márta jegyzete l Útszélen – részlet 2026.04.09.
03:30
00:00
A 2002-es választás második fordulójának estéjén történetesen az egykori Rádió C-ben vezettem a választási műsort, emlékeim szerint viszonylag hamar volt végeredmény. Mindezidáig ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor a most még regnáló kormánypárt hatalomból veszítette el a választást.
A műsor után a Moszkva téren volt találkozóm egy barátommal, sétáltunk egy keveset a Millenáris környékén, akkoriban még nem volt Bálna, még ott tartotta a Fidesz az eredményváró rendezvényét. A két forduló között nagyot futottak, alig hat mandátummal kaptak ki, az első forduló után azt remélték, hogy fordítani tudnak. És ezzel etették a híveiket is. Holott számtanilag nem volt rá esélyük, éspedig azért nem, mert az akkor ellenzéki MSZP-nek volt potenciális koalíciós partenere. Míg az akkor kormányzó párt már leszalámizta őket, a Csak a Fidesz jelszó okozta a vesztüket. Ma már jóformán nem is emlékszünk a kétfordulós választás logikájára, amely a maga sok hibájával terhelt módon, de mégis lehetőséget próbált adni arra, hogy a vesztes pártok szavazóinak a voksa se vesszen teljesen kárba. Persze abban az esetben, ha választottja átlépte a bejutási küszöböt. Szóval Orbán nagyon sok szavazót mozgósított két hét alatt, de éppen a választási rendszer aránylag arányos módja, és a koalíciók lehetősége miatt nem tudott, nem is tudhatott volna fordítani.
2026-ból nézve elmondható, hogy a Fidesznek 2010-ben volt először és utoljára valódi kétharmada. A következő három aránytalan győzelme a saját maga által módosított eljárásnak köszönhető, és ugyanez okozhatja aránytalan vesztét is, ha a választók tömege eléri a kritikus tömeget. Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Hetek óta nem tudok aludni, nem esik jól már a kaja sem, nem bírom a stresszt – hallom és olvasom folyamatosan, baráttól, ismerőstől, ismeretlentől. Választási szakértőkké és szociálpszichológusokká alakult most éppen az ország, és a gond az, hogy nincs érzelmi tartalék, amelyhez hozzányúlhatnánk.
Visszatérve 2002-re, ismétlem: az egyetlen eddigi esetre, amikor kormányból bukott a Fidesz, a Millenáris környéke tele volt nemzeti színű zászlókba burkolózott, zokogó híveivel. Feltehetően idén is látunk majd hasonlót. Ők azok, akik nem húzhatnak el másnap a valamennyiünk pénzével kitömött zsebeikkel, és megpakolt konténerekkel Dubajba vagy Moszkvába, hanem itt fognak élni, velünk. Ők a szomszédaink, családtagjaink, felebarátaink, magyar állampolgárok itthon és minden határon túl. Akármi is lesz a végeredmény, a győztesek és a vesztesek kételyei, szorongásai már most igényelnének közös terápiát. Ami nem csoda, több mint másfél évtizede élünk egy rezsimben, ez a Nemzeti Együttpánikolás Rendszere, azaz – remélem, ma utoljára használom ezt a mozaikszót – a NER.
Józsa Márta jegyzete az április 9-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
Írta a klubradio.hu
