Amikor az utóbbi évek egyik legundorítóbb amerikai bűnözőjét, az Utolsó Napok Szentjeinek Fundamentalista Egyháza (FLDS) nevű poligám szekta teljhatalmú vezetőjét, Warren Jeffst végre rács mögé dugták, egy laikus azt hihette, hogy fellélegezhet a Utah és Arizona határán fekvő elszigetelt Short Creek közössége. A történelem – és a pszichológia – azonban ritkán ilyen kegyes. Ha egy évtizedekig agymosott, a külvilágtól hermetikusan elzárt közösség hirtelen elveszíti az „Istent”, nem a szabadság jön el, hanem a káosz. És ahogy az lenni szokott, a hatalmi űrt azonnal kitölti egy újabb karizmatikusnak tűnő, de valójában csak gátlástalan szélhámos.
Ő volt Samuel Bateman, egy ember, aki az FLDS romjain építette fel a saját, privát kis birodalmát, mondván, ő Jeffs jogos utódja, az új kiválasztott. A Netflix friss, 16+-os besorolású sorozata aprólékos kegyetlenséggel mutatja be, hogyan vette át az irányítást Bateman egy már eleve traumatizált közösség felett. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a „spirituális iránymutatásból” nagyon hamar „spirituális házasság” legyen, ami a szekták nyelvezetében a kiskorú lányok szisztematikus megrontásának eufemizmusa.
A Bízz bennem: A hamis próféta nem árul zsákbamacskát, Rachel Dretzin rendező rögtön a mélyvízbe dobja a nézőt, és a sorozat mind a négy, nagyjából egyórás epizódja alatt ott is tartja. A narratíva gerincét egy egészen elképesztő házaspár, Christine Marie szektaszakértő és a férje, Tolga Katas operatőr adja. Marie nem az a tipikus fotelhuszár kriminológus; a saját bőrén tapasztalta meg korábban, milyen egy manipulatív közeg hálójában ragadni, így amikor meghallotta, hogy Short Creekben újra kezdődik a rémálom, nem egy újabb szociológiai tanulmányt írt róla, hanem fogta magát, és a férjével együtt beépült a közösségbe.
Egy szekta, testközelből
Bateman felemelkedésének hátterében közvetlenül az FLDS széttöredezése áll, miután korábbi vezetőjét, Warren Jeffst 2011-ben két kislány elleni szexuális bántalmazásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Míg Short Creek továbbra is az FLDS hiedelmei, köztük a többnejűség által formált közösség maradt, egységes vezetési struktúra nem létezett. A dokumentumfilmben bemutatott beszámolók szerint ez a hiányosság versengő frakciók kialakulásához vezetett, és teret nyitott új személyiségeknek, hogy átvegyék az irányítást. Bateman ebben a környezetben tűnt fel. A dokumentumfilmben volt tagok elmondása szerint ő Jeffs hatalmának folytatójaként pozícionálta magát, azt állítva, hogy Jeffs vagy meghalt, vagy „átkerült” az ő testébe, és hogy tőle érkező bármilyen üzenet mostantól Batemanen keresztül fog érkezni.
Ez a keret lehetővé tette számára, hogy formális utódlás nélkül is megalapozza legitimitását.
2019-re Bateman egy kisebb szektát hozott létre az FLDS-en belül, amelyet a követői néha „szamuelitáknak” neveztek. A dokumentumfilm bemutatja, hogyan használta a vallási retorikát, az elszigeteltséget és a pénzügyi nyomást hatalmának megszilárdítására. A követőket arra ösztönözték – vagy kötelezték –, hogy tanúságtétellel, pénzügyi hozzájárulásokkal bizonyítság hűségüket. Ugyanakkor egyes esetekben arra is volt példa, hogy ezt azzal kellett megtennük, hogy lányukat Batemannek adták, hogy aző feleségei legyenek. Néhány áldozat mindössze kilenc éves volt.
A sorozat azt is bemutatja, hogy Bateman hogyan kényszerítette ki az engedelmességet: családokat választott szét vagy költöztetett át, korlátozta a külvilággal való kommunikációjukat, és az eltérő véleményt lelki kudarcként állította be. A nők és a lányok állandó felügyelet alatt éltek, gyakran Bateman által ellenőrzött közös lakásokban. A felvételeken két fő helyszín jelenik meg többször is Short Creekben: egy nagyobb lakóépület, amelyet a csoporton belül „Kék háznak” neveztek, és ahol Bateman kiválasztott feleségeivel lakott, valamint egy második, zsúfoltabb ingatlan, amelyet „Zöld háznak” neveztek. Ez utóbbiban kezdték el Marie és Katas filmkészítők felismerni az ott élő nők és lányok körében visszatérő szorongásos mintákat.
A sorozat igazi, húsba vágó tragédiája az intézményesített inkompetencia bemutatása. Bármennyire is gyűjtötte a megdönthetetlennek tűnő bizonyítékokat Christine Marie, és hiába fordult az FBI-hoz vagy a helyi rendőrséghez, az igazságszolgáltatás gépezete olyan nevetségesen lassan őrölt, mintha nem tizenéves lányok élete lett volna a tét. A dokusorozat nem kíméli a hatóságokat: megmutatja a jogi kiskapukat, az amerikai vallásszabadság mögé bújó extrémizmus érinthetetlenségét, és azt a bürokráciát, amivel a rendőrség lerázza magáról a kényelmetlen ügyeket.
Amikor Batemant végül 2022 augusztusában letartóztatják, az sem egy briliáns nyomozói munka csúcspontja, hanem egy banális közúti ellenőrzés következménye.
Ami megmenti a sorozatot az olcsó hatásvadászattól, az a nők – és különösen a túlélők – ábrázolása. Ezek a nők és lányok nem arctalan, passzív áldozatokként vannak bemutatva, akiket csak fentről lefelé lehet sajnálni. A sorozat valódi főszereplői ők, és a saját hangjukon mondják el a történetüket. Julia Johnson például, akinek a vallomása végül igazi áttörést hozott az ügyben, emberfeletti erőről tesz tanúbizonyságot. A „deprogramozás”, ahogy a szaknyelv hívja a szektából való szellemi és lelki kiszakadást, elképesztően fájdalmas és kegyetlen folyamat, amit a kamera kíméletlenül, mégis maximális empátiával rögzít.
Egy hamis próféta bukása
Ugyan az első időszakban tucatnyi súlyos vádponttal nézett szembe, hosszas jogi huzavona után 2024 áprilisában végül vádalkut kötött Samuel Bateman. Bűnösnek vallotta magát kiskorúak szexuális célú, államhatárokon átnyúló szállítására szőtt összeesküvésben, valamint emberrablásra szőtt összeesküvésben. A bíróságon elismerte, hogy az egyház felnőtt nőtagjait arra utasította, hogy tanítsák be a gyermekmenyasszonyokat a szexuális aktusokra. 2024. december 9-én Susan M. Brnovich amerikai kerületi bíró 50 év szövetségi börtönbüntetésre ítélte Batemant. A bíró az ítélethirdetéskor nem finomkodott, egyértelműen kijelentette, hogy Bateman soha többé nem lehet szabad ember, és szexrabszolgává tette ezeket a gyerekeket.
Tekintve, hogy Bateman ekkor már a 40-es évei végén járt, a félszáz éves büntetés a gyakorlatban tényleges életfogytiglannak felel meg számára.
Visszatartó erejű lehetne további tevékenységektől ez az ítélet, ahogy az is, hogy néhány követője szintén szigorú büntetést kapott, de a történet egyik leginkább nyugtalanító ténye , hogy a drákói döntés ellenére Bateman még a rácsok mögül sem veszítette el minden befolyását. A börtöntelefonokon keresztül a mai napig képes tartani a kapcsolatot néhány megmaradt, súlyosan agymosott követőjével.
(Borítókép: Jelenet a Bízz bennem: A hamis próféta című sorozatból. Fotó: Netflix)
Puzsér Róbert és barátai szellemes, indulatos, mégis mély és kíméletlen beszélgetései a sorozatok világáról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
