Még csak két nap telt el a parlamenti választások óta – melyen kétharmados győzelmet aratott a Tisza Párt –, de még mindig Magyar Péterék győzelmétől – és Orbán Viktor, valamint a Fidesz – bukásától hangos a sajtó. A leendő miniszterelnök vállalásai – melyekből többet nemzetközi sajtótájékoztatóján is megerősített – nem kicsik, és számos elemző, szakértő szerint legalább akkora kockázatokat hordoz, mint lehetőséget.
Sokan elsősorban hatalmi átrendeződésként értelmezik a hazai politikai fordulatot, a reakciók azonban azt mutatják, hogy jóval többről van szó. A pénzügyi piacok és a tudományos élet szereplői – két, egymástól látszólag távoli világ – feltűnően hasonló módon reagáltak: óvatos optimizmussal. Ez a párhuzam nem véletlen, és nem is pusztán hangulati kérdés. Mindkét terület ugyanazt keresi egy ország működésében: kiszámíthatóságot, intézményi stabilitást és nemzetközi beágyazottságot. A kormányváltás ezek szempontjából egy lehetséges fordulópontként jelenik meg.
Rendszerkorrekcióban bíznak
A tudományos szféra reakciója első ránézésre kevésbé látványos, mint a piacoké, mégis mélyebb folyamatokat jelez. De miben reménykedik a hazai kutatói közösség? A Nature magazinban megjelent elemzése szerint nem egyszerűen több forrásban, hanem abban, hogy a működés alapfeltételei változhatnak meg, vagyis az eddigiekhez képest gyökeres szemléletváltásban. Az elmúlt évek egyik legélesebb kritikája az volt, hogy a tudományos intézményrendszer egyre inkább politikai befolyás alá került, ami nemcsak belső feszültségeket okozott, hanem a nemzetközi kapcsolatokra is hatással volt.
Az írás szerint nem az volt a legnagyobb probléma és okozott elégedetlenséget, hogy változik a rendszer, hanem az, hogy a változások iránya egyre inkább a központi kontroll erősödését jelezte. Ez a folyamat több szinten is hatott.
- Egyrészt belső bizonytalanságot okozott: ha a kutatási irányok és finanszírozási döntések nem kizárólag szakmai alapon születnek, az hosszú távon torzítja az egész rendszert.
- Másrészt nemzetközi következményei is voltak. A tudomány globális hálózatokban működik, ahol az együttműködés alapja a kölcsönös bizalom és az intézményi stabilitás. Ha egy országban megkérdőjeleződik a kutatás szabadsága vagy az intézmények függetlensége, az a partnerek szemében kockázatot jelent.
Ez különösen az Európai Unió kutatási rendszereiben válik kézzelfoghatóvá. Az uniós programok nem pusztán finanszírozási eszközök, hanem integrációs mechanizmusok is: közös projektek, mobilitási programok és tudásmegosztási platformok épülnek rájuk. Ha egy ország ezekből részben kiszorul, az nemcsak pénzügyi veszteség, hanem hosszú távú versenyképességi hátrány is. A mostani várakozások ezért elsősorban arra irányulnak, hogy Magyarország visszatérhet ezekbe a hálózatokba, és újra megbízható partnerként jelenhet meg – áll a Nature cikkében.
A tudományos közeg tehát egyfajta „rendszerkorrekcióban” bízik. Abban, hogy a döntéshozatal átláthatóbbá válik, az intézmények visszanyerik autonómiájukat, és a politikai befolyás csökken.
Ez nemcsak a kutatók mindennapi munkáját befolyásolja, hanem azt is, hogy az ország mennyire képes vonzani és megtartani a tehetségeket. A tudományos mobilitás ugyanis rendkívül érzékeny ezekre a tényezőkre: a legjobb kutatók oda mennek, ahol stabil és kiszámítható környezetben dolgozhatnak.
Azok a kutatók tehát, akik végigélték az akadémiai szabadság szűkülését, az egyetemi autonómia visszaszorulását, valamint az uniós kutatási források elvesztését, most visszafogott optimizmussal tekintenek Magyar Péter felé, abban bízva, hogy megindulhat a korábbi károk helyreállítása – ez tehát egy újabb kihívás, egyben lehetőség is a leendő Tisza-kormány számára.
A magyarországi változások ráadásul nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is hatással lehetnek a tudományos együttműködésekre és kutatási hálózatokra. Ha helyreáll az intézményi bizalom és a kutatási szabadság, az erősítheti Magyarország pozícióját a globális tudományos térben. Ellenkező esetben a bizonytalanság tovább gyengítheti a nemzetközi kapcsolódásokat és a versenyképességet.
Nem az új szereplőt ünneplik, hanem a változás lehetőségét
Arról már több írás is született, hogy a pénzügyi piacok reakciója gyorsabb és közvetlenebb volt a Tisza Párt kétharmados győzelmére és az Orbán-kormány bukására. „A forint árfolyama nem egyszerűen gazdasági mutató, hanem a befektetői bizalom egyik legfontosabb indikátora. A deviza értékét nemcsak az infláció, a növekedés vagy a költségvetési hiány határozza meg, hanem az is, hogy a befektetők mennyire érzik kiszámíthatónak az adott ország működését” – hívta fel a figyelmet saját blogján Zsiday Viktor.
Az ismert befektetési szakértő elemzése rámutat, hogy a magyar gazdaság az elmúlt időszakban egy olyan modellben működött, amelyben a stabilitás jelentős részben magas kamatszinten alapult. „Ez a stratégia rövid távon működőképes lehet, mert vonzza a befektetőket, ugyanakkor hosszabb távon költséges és sérülékeny. A magas kamat ugyanis nemcsak a külső tőkét vonzza, hanem a belső gazdaságot is terheli: drágítja a hiteleket, visszafogja a beruházásokat, és lassítja a növekedést” – részletezi.
Zsiday értelmezésében a forint stabilitása így részben „megfizetett stabilitás” volt, amely mögött folyamatos bizalommenedzsment állt.
Ez a modell azonban erősen függ a politikai és gazdaságpolitikai környezettől. Ha a befektetők úgy érzik, hogy nő a bizonytalanság, akkor gyorsan kivonulhatnak, ami az árfolyam gyengüléséhez és a finanszírozási költségek emelkedéséhez vezet.
„Ebben a helyzetben a kormányváltás egyfajta újraárazási folyamatot indított el. A piacok nem azt „ünneplik”, hogy új politikai szereplők kerültek hatalomra, hanem azt kezdik el beárazni, hogy változhat a rendszer működése” – hangsúlyozta.
Ha csökken a politikai kockázat, javul az Európai Unióval való kapcsolat, és kiszámíthatóbbá válik a gazdaságpolitika, az azonnal megjelenik az árfolyamokban és a hozamokban. A befektetők ilyenkor alacsonyabb kockázati prémiumot kérnek, ami erősíti a devizát és csökkenti a finanszírozási költségeket – tette hozzá.
Jöhet az euró?
Zsiday Viktor az euró bevezetésének lehetőségéről is értekezett bejegyzésében. Szerint az eurózónához való csatlakozás alapvetően bizalmi és stabilitási kérdés, nem pusztán technikai vagy politikai döntés.
„A közös valuta megszüntetné a forinttal kapcsolatos árfolyamkockázatot, ami csökkentené a finanszírozási költségeket és kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremtene, ugyanakkor elvenné a jegybank mozgásterét az önálló monetáris politikában” – írja.
Éppen ezért szerint akkor lehet előnyös a csatlakozás, ha a gazdaság már elég stabil és versenyképes ahhoz, hogy külső eszközök nélkül is alkalmazkodni tudjon a sokkokhoz; ellenkező esetben az euró inkább korlátozhatja a válságkezelést.
Nem az a kérdés, hogy kell-e az euró, hanem az, hogy mikor és milyen állapotban érdemes bevezetni
– mutat rá a befektetési szakértő.
Magyar Péter egyébként a témában arról beszélt nemzetközi sajtótájékoztatóján, hogy szakértői egyeztetések után hozhatnak döntést az eurózónához való csatlakozás várható időpontjáról, amit 2030–2031-re tesz.
A pénztárcán csattantak a konfliktusok
A tudomány és a pénzügyi piacok reakciója tehát ugyanarra az alapvető kérdésre vezethető vissza: mennyire bízható az adott ország intézményi rendszere. Ha erős, akkor nő a beruházási hajlandóság, bővülnek a kutatási együttműködések, és javul az ország nemzetközi pozíciója. Ha gyenge, akkor mindezek az ellenkező irányba mozdulnak.
Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik az Európai Unióval való viszony. Az elmúlt évek konfliktusai nemcsak politikai szinten voltak jelentősek, hanem közvetlen gazdasági és tudományos hatásokat is kiváltottak.
A befagyasztott források, a jogállamisági viták és a korlátozott együttműködések mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország kockázati megítélése romlott.
A mostani optimizmus egyik legfontosabb eleme az a várakozás, hogy ezek a feszültségek enyhülhetnek, ami egyszerre javítja a pénzügyi stabilitást és a tudományos integrációt.
Ugyanakkor a jelenlegi helyzetet nem érdemes túlértékelni. A piacok gyorsan reagálnak a várakozásokra, de ezek könnyen megváltozhatnak. Ha a befektetők azt tapasztalják, hogy a remélt intézményi változások elmaradnak, akkor a mostani pozitív hangulat gyorsan elpárologhat. A tudományos szférában pedig még hosszabb idő kell a tényleges változásokhoz: az intézményi reformok, a nemzetközi kapcsolatok újraépítése és a bizalom visszaszerzése évekig tartó folyamat.
A valódi kérdés tehát az, hogy az új kormány képes lesz-e tartósan megváltoztatni azokat a struktúrákat, amelyek a bizalom megrendüléséhez vezettek. Ez nem egyszeri döntések kérdése, hanem következetes intézményi építkezést igényel.
A piacok számára a kiszámítható gazdaságpolitika, a tudomány számára pedig az autonóm működés feltételei jelentik a legfontosabb visszajelzéseket.
A jelenlegi helyzet ezért egyszerre hordozza magában a korrekció és az átalakulás lehetőségét. Egyrészt visszatérés történhet egy olyan működési modellhez, amelyben a szabályok és az intézmények stabilabbak, másrészt megnyílhat az út egy mélyebb újrapozicionálás előtt is. Magyarország helye a globális gazdasági és tudományos térben ugyanis nem adottság, hanem folyamatosan alakuló viszony.
Hogy egy nyitottabb, integráltabb és kiszámíthatóbb rendszer felé vezető irány tartóssá válik-e, az a következő évek egyik kulcskérdése lesz. A válasz nem a politikai retorikában, hanem az intézményi működésben dől el. Ha sikerül visszaépíteni a bizalmat, az nemcsak a forint árfolyamában vagy a kutatási együttműködések számában jelenik meg, hanem abban is, hogy Magyarország mennyire válik újra vonzó hellyé a tőke és a tudás számára.
(Borítókép: A Magyar Tudományos Akadémia épülete 2023. október 1-jén. Fotó: John Wreford / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)
Ismerd meg Kapu Tibor inspiráló történetét, akit a szabadság utáni vágy végül a csillagok közé emelt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
