Azoknak, akik nem ismerik, vagy nem hallottak róla, érdemes feleleveníteni, hogy Steve Berry az angolszász krimiirodalom egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb szerzője, nem véletlenül. Az alapkaraktere egy Cotton Malone nevű amerikai ügynök, aki a washingtoni adminisztrációt segíti ki időről időre, erősen szürkezónás akcióival. Ezekből a kalandokból 19 könyv érhető el magyar nyelven, gyakorlatilag a teljes széria.
De ezek mellett Berry időről időre tett kitérőket is, mert a Cotton Malone-sorozatban feltűnt egyik fiatal ügynök figuráját kidolgozta önálló thrillervonallá: Luke Daniels főszereplésével két könyv íródott. Végül ott vannak az egykötetes krimik, amelyekből négy készült, a most megjelent A lista című alkotás is ide sorolható.
A kézirat 30 évig hevert az asztalfiókban
Itt most idéznem kell magát a szerzőt, aki a krimi végén képbe hozza olvasóit annak hátteréről, keletkezéséről. Mint írja, ennek a regénynek érdekes a fejlődéstörténete. 1992-ben íródott, és ez volt a szerző második befejezett kézirata. Érezhető rajta az akkori nagy könyvsiker – John Grisham A cég című könyvének – hatása. Ám mivel úgy vélte, hogy A lista minősége nem ütötte meg a kívánt mértéket, így a fiókba került.
Időről időre azért elővette, újraolvasta, javítgatta. A mű alapötlete egyébként az, hogy a Georgia állam egyik poros kisvárosában működő, önbiztosítással rendelkező vállalat megrendelt gyilkosságok révén csökkenti kiadásait.
A könyvben szereplő ötlet azután vált érdekessé, hogy az Egyesült Államokban 2010-ben elfogadták a megfizethető ellátásról szóló törvényt, vagyis az Obamacare-t.
Ez az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének legjelentősebb átalakítása és lefedettségének kibővítése volt a Medicare és Medicaid 1965-ös bevezetése óta. 2014-es hatályba lépését követően 2016-ra a TB-biztosítás nélküli amerikaiak aránya nagyjából megfeleződött, és becslések szerint 20-24 millió további ember kapott fedezettséget. Donald Trump ezt 2025-ben jelentősen megkurtította.
A papírgyár és annak tulajdonosai
Mindezek fényében kezdte azt érezni Berry, hogy A lista egyre inkább közelít az amerikai mindennapok valóságához. Aztán következett a Covid-járvány a lezárásokkal és a sok-sok otthon töltött nappal, amikor végre előkerült a fiókból A lista, és a szerző elkezdte véglegesre formálni, méghozzá rengeteg önéletrajzi vonulattal.
Hasonlóan a főszereplőhöz, Steve Berry maga is évtizedeken át praktizált ügyvédként – mielőtt sztár krimiszerző lett – egy georgiai kisvárosban. St. Marys is egy „cégváros” volt, ugyanúgy, mint a könyvben Concord, ahol 1940 és 1980 között gyakorlatilag minden a legnagyobb helyi munkaadó, a papírgyár érdekeltségébe tartozott. Alapítottak bankfiókot, részesedésük volt a kisváros legtöbb éttermében, a bevásárlóközpontokban éppúgy, mint a helyi telefontársaságban. Vagyis a városban élő papírgyári alkalmazottak az elköltött bérüket a papírgyár tulajdonosainak juttatták vissza.
Azok pedig az egészségügyi rendszer adatait elemezve mindenkiről tudták, hogy milyen egészségügyi állapotban van. Viszont profitmaximalizálás érdekében Steve Berry egykori munkaadói nem gyilkoltak.
A valóságból vett minta a fikcióban
Viszont a könyvben a kisvárost átszövő, birtokló – szintén – papírgyár három tulajdonosa kétségbeesett, mert a kínai konkurencia, az egyre olcsóbb külföldi termelés vészesen megnyirbálta a bevételeiket. Ráadásul a helyi szakszervezetek erősek, így legális mozgásterük kevés maradt, ezért gonosz dologhoz folyamodtak.
Miután a cégnek saját nyugdíj- és betegbiztosítása volt a dolgozók felé, amely azután is élt, hogy a gyárból nyugdíjba mentek, azt látták egy idő után, hogy iszonyatosan sokba kerül egy-egy már évek óta nyugdíjban lévő egykori alkalmazott orvosi ellátása.
És szépen lassan, egyenként furcsa balesetek érték ezeket az embereket.
A közösség nem lát összefüggést ezek között az elszórt halálesetek között, mert hol balesetről, hol halálos darázscsípésről, hol kábítószer-túladagolásról van szó.
A vállalat három tulajának egyike közben olyan diagnózist kap, amely szerint csak néhány hónapja maradt hátra. Megkeseredetten és lelkiismeretfurdalástól gyötörve elkezdi szépen lassan szivárogtatni az információkat a másik két tulajdonos viselt dolgairól, és ezzel felnyitni annak az Atlantából idecsábított ügyésznek a szemét, akit maga hívott a cégóriáshoz. Brent Walker – az egykori ügyész – tíz év után tért vissza a szülővárosába, amelyet első felesége halála és gyerekkori szerelme miatt hagyott el, most viszont az álláslehetőség (vállalati jogtanácsos-helyettes) mellett idős, betegeskedő anyját is el tudja látni.
Nem spoilerezem a sztorit, de véletlenül az egyik szakszervezeti vezető segítségével fura számsorra bukkannak, amelyekről kiderül, hogy TAJ-számok. Amikor végigkeresik a hozzájuk tartozó személyeket, kiderül, hogy mind a gyár régen nyugdíjba ment munkásai voltak, de idő előtt meghaltak. Ekkor kezdődik egy észbontó hajsza a könyv utolsó harmadában, ahol Brent Walkernek és a szakszervezeti vezetőnek – szó szerint – versenyt kell futnia az igazság kiderítésére az idővel, no meg a nyomukban loholó kivégzőosztag három tagjával, akik egyenként szedték le előzőleg a kijelölt neveket arról a bizonyos listáról.
Más ez a Berry-krimi
A könyv – eltérően a szerző korábbi írásaitól – nagyon messziről indítja a történetet. Nem azt mondom, hogy nehézkes a stílusa, de kevésbé lendületes, és sok benne az öntépelődés a főhős részéről egykori felesége halála miatt. Leszámítva a főhőst, diákkori szerelmét, a szakszervezeti vezető barátot és a halálos beteg gyártulajdonost, a karakterek felszínesek és elsikkadnak.
Maga a sztori – bár a szerző igyekszik fenntartani a dramaturgiai feszültséget – csak lassan bontakozik ki, nem csupán a papírgyár szakszervezeti harcainak részletes ecsetelése miatt, hanem azért is, mert túlságosan sokára érnek össze a gyilkosságok felderítésére tett erőfeszítések és az a szakasz, amikor a csendes jogtanácsos-helyettes átvedlik igen hatékony amatőr nyomozóvá.
Ezzel együtt a befejezés egy fergetes üldözésbe torkollik, amely végigvezet bennünket Georgia állam legelhagyatottabb részein, a megoldást pedig egy zseniálisan megkomponált – ugyancsak balesetnek látszó – huszárvágással hozza el.
Steve Berry: A lista
Gabo Kiadó, 2026
455 oldal
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
