Több mint 10 ezren reménykedtek az ünneprontásban a Blackburn Rovers és a Coventry City bajnoki mérkőzése előtt. Az angol másodosztályból már osztályozós helynél rosszabb pozícióban biztosan nem végző vendégek számára egy újabb pontszerzés ugyanis a biztos feljutást, egy győzelem pedig a forduló végéra a matematikailag garantál aranyérmet is jelenthette volna. A Rovers ugyanakkor a kiesés elkerüléséért folytatott harcban nem engedhette meg magának, hogy csak tisztelegjen a liga legjobb csapata előtt, elvégre egyetlen bravúrpont is sokat érhet majd a végelszámolásnál… háromról nem is beszélve. Hozzá kell tenni, a mintegy tízezer hazai néző is épp csak ellensúlyozni tudta létszámban – és mint később kiderült, hangerőben nem is – a Coventryt a 160 kilométeres túrára a fieszta reményében elkísérő vendégtábort.
Az Ewood Park környékén már órákkal a kezdés előtt nagy volt az élet. Ahogyan tavaly ősszel, amikor a Derby County elleni meccsükre látogattunk ki, ezúttal is a helyiek nagy becsben tartott, tradicionális törzshelye, a Fox and Hounds felé vettem az irányt, ahol a helyi idő szerinti este nyolcas kezdőrúgás előtt négy órával már alig akadt szabad asztal. Aztán ahogyan a pénteki melóval utolsók közt végző drukkerek is megérkeztek, 18 óra magasságában már tényleg nem lehetett szabad asztalt találni. Bent váltakozó hangerővel folyt a diskurzus az asztaloknál. A többség pontosan tudta, kevés reális érvet lehet felhozni kedvenceik remélt győzelme mellett. Az egyik ilyen érv azonban épp látogatásunk fő oka, a magyar válogatott elsőszámú kapusa, Tóth Balázs személye.
A 28 éves hálóőr kiemelkedő formába lendült a szezon hajrájába, az egyébként igencsak ingatag lábakon álló blackburni védelem utolsó bástyájaként a legutóbbi nyolc bajnokijából hetet is lehozott legfeljebb egy kapott góllal. Az elmúlt két hónapban ismét 80 százalék feletti védési hatékonyságot hozva. Nem véletlen, hogy a csapat február közepén kinevezett új vezetőedzője, Michael O’Neill sem győzte dicsérni őt, amikor az előző hétvégén a klub hivatalos csatornájának nyilatkozott. „Az elmúlt hetekben nagy védései voltak, ehhez kétség sem fér. Óriási szerepe volt a meccseinkben” – fogalmazott Valérien Ismaël helyére kinevezett szakvezető a szurkolók körében is egyre népszerűbb „Bazsival” kapcsolatban.
A drukkerek már ősszel amondóak voltak, a magyar kapus olyan képességekkel bír, amihez hasonlót évek óta nem láttak a Rovers hálóőreinél. A dicséret netovábbjaként ismét elhangzott az összehasonlításban annak a David Rayának a neve, aki jelenleg az élvonalnak számító Premier League-ben hajt bajnoki címért az Arsenallal. Nem mellékesen pedig az aktuális forma alapján sokan a szigetországban védő kapusok legjobbjának tartják. A spanyol 2012-től kezdve szerepelt a kék-fehéreknél és 2019-ben jelentős profittal, közel 3,5 millió euróért adták tovább. A szurkolók szerint a jelentős profit Tóth esetében is meglesz, egyetlen szívfájdalmuk, hogy várhatóan jóval korábban adja majd el őt kedvenc csapatuk, mint azt ők látni szeretnék. Könnyen lehet, hogy már most nyáron…
A Blackburn ugyanis angol sajtóhírek szerint nemcsak a pályán, de az anyagiak terén sincs könnyű helyzetben. A keretre akkor is komolyabb átalakítás vár a költségek racionalizálása mentén, ha összejön a most még kérdőjelesnek tűnő bennmaradás. Ha a most 20., így még épp nem kieső helyen álló csapat ne adj isten viszont még hátrébb csúszna a tabellán, akkor sok játékosnak sem anyaga, sem szakmai oka nem maradna maradni.
A beszélgetés ezúttal tartogatott egy-két kevésbé szokásos fordulatot, egy idő után ugyanis felcserélődtek a szerepek. Nem én kérdeztem, hanem engem faggattak, és a téma is megváltozott, bár a „mérkőzés” szó utóbbira is jól használható maradt. Az országgyűlési választások eredményéről, a Tisza Párt sikeréről és Orbán Viktor bukásáról, no meg arról faggattak, igazak-e az utcai parádékról készült felvételek, valóban a kormányváltást ünnepelték-e így tízezrek ilyen felszabadultan. „Nagy változások vannak önöknél is, ugye?” – tette fel a költői kérdést az egyik asztaltárs, akiről csakhamar kiderült, többször megfordult már Budapesten, és kifejezetten képben van a magyar politika aktualitásaival. Szavaiból pedig úgy tűnt, osztozik a vasárnap hajnalban utcán ünneplő tömegek örömében.
Búcsú előtt azért még visszaterelődött a szó a futballra.
„Attól szép ez a sport, hogy tényleg bármi megtörténhet benne. Még akár az is, hogy ma győzünk” – emelte koccintásra a söröskorsóját az egyik Rovers-szurkoló, még mielőtt tovább álltunk volna a közelgő kezdőrúgás miatt az innen jó 200 méterre található Ewood Parkhoz.
A meccs hangulatát már a bemelegítéstől kezdve alapjaiban határozta meg a hírek szerint több mint 8000 fős Coventry-tábor. A kapu mögötti, a 60-as évek lancashire-i ikonjáról, Bryan Douglesről elkeresztelt lelátórészt csordultig töltötték az égszínkékek több mint 20 perccel a kezdés előtt. Nem csoda, kedvenceik ugyanis minden jel szerint 25 év elteltével térhetnek majd vissza nyáron a Premier League mezőnyébe. Egyúttal pedig történelmük második másodosztályú bajnoki címe felé tehettek újabb öles lépést ezen az estén. Az elsőt még az 1966–1967-es idényben ünnepelték…
A Blackburn azonban érezhetően nem rettent meg a kihívástól, és a szinte idegenbeli meccset idéző hangulattól. Tóth Balázs meccs előtti szavai tükröződtek a csapaton: a kék-fehérek szinte minden játékosáról sütött, extra motivációt jelent számukra, hogy valahogy elodázzák a feljutást. S ha labdabirtoklásban nem is tudták felvenni a versenyt a kifejezetten domináns stílust alkalmazó Coventryvel (55,4 százalékkal a liga negyedik legdominánsabb csapata labdával), átmenetekből, klasszikus kontrafutballal egyértelműen veszélyesebbek voltak a kapu előtt az első 30 percben. A vendégkaput őrző Carl Rushworth egyik-másik mozdulata alapján pedig nem épp az volt az ember érzése, hogy Lampardnak olyan nagyon bánnia kellene, ha nem sikerül nyáron megtartania a Brightontól kölcsönvett – és állítólag a Leeds United által nagy erőkkel csábított – hálóőrt.
Különösen Morisita Rjoja élt a jobb oldalon, előbb az ő beadásából fejelt kapufát honfitársa Ohasi Juki kapufát, majd a 35. percben is a háromszoros japán válogatott labdarúgó alakított ki ziccert, laposan a második hullámban érkező Yuri Ribeiro elé centerezve, utóbbi 7 méterről leadott lövése azonban a blokkról szögletre vágódott.
Fotó: Richard Sellers – PA Images / Getty Images Hungary
A játékrész hosszabbításában aztán Morisita is elhibázott egy ziccert Ryan Alebiosu centerezése után. Tegyük hozzá, ha lenne az angol másodosztályban videóbíró, lehet, hogy Joel Latibeaudiere mentését hosszasan nézegették volna a képernyők előtt… Gól végül nem született, a hazai tábor így is vastapssal kísérte a Rovers játékosainak öltözőbe vonulását. Nem úgy a játékvezetői hármasét, akik masszív füttyszót kaptak.
A második félidőre érezhetően nagyobb elánnal jött ki a Lampard-csapat, az első tíz perc végén mégis a Rovers került előnybe. Egy vendégszabadrúgás után elsőre még Moussa Bardji pocsék labdája miatt elakadt a kontra, a visszaszerzett labdából aztán Alebiosu levágódó lövése épp Morosita elé került, aki nyolc méterről – egy ugyancsak gellert kapó próbálkozással – mattolta Rushworthot (1–0).
Ezúttal tényleg jót tett a meccsnek a gól, a Coventry többé nem dajkálgatta a labdát, nagy iramú, lüktető játék, néha szabályosan kettészakadó pálya jellemezte a következő 20 percet. Tóthnak akadt néhány meleg pillanata a gólvonal előtt, de két ziccert is megúszott a házigazda úgy, hogy kaput eltaláló kísérlete még a 75. percre fordulva sem volt a bajnokaspiránsnak.
Fotó: Richard Sellers – PA Images / Getty Images Hungary
A végjátékban aztán már akkora nyomás nehezedett a hazaiakra, amit nem lehetett kibírni. A 84. percben Victor Torp jobbról elvégzett szabadrúgása után Bobby Thomas bólinthatott öt méterről a kapuba. Az üresen érkező angol akkora erőt tett a labdába, a védők által kiszolgáltatott helyzetben hagyott Tóth a kezét is alig tudta felemelni (1–1).
A Coventry-szurkolók hangrobbanásába még a szomszédos lelátó is beleremegett, látva, hogy az idő mennyire eljárt a szebb napokat is látott Ewood Park felett, az sem lenne meglepő, ha itt-ott meg is repedt volna tőle.
Jött a dilemma, kockáztasson-e még a szinte biztos bajnoki arany reményében Lampard együttese, vagy érje be a garantált feljutást jelentő egy ponttal. A narancs mezesek egy darabig hátul adogattak, az első félidőben látott játékukhoz kísértetiesen hasonlóan dajkálgatva a labdát. Aztán a ráadás öt percére fordulva újfent ritmust váltottak, újabb gólt azonban így sem tudtak szerezni.
A fiesztához végül nem is kellett.
Tóth Balázsék alig tíz percre voltak a szezon legnagyobb bravúrjától, de a 2020 óta tartó átok ezúttal sem tört meg. A Rovers zsinórban a tizenegyedik tétmeccsén sem tudott nyerni a következő idényt már biztosan Premier League-csapatként kezdő Coventry City ellen.
De ez az egy pont még nagyon sokat érhet nekik is…
LABDARÚGÁS
ANGOL CHAMPIONSHIP (MÁSODOSZTÁLY), 43. FORDULÓ
- Blackburn Rovers–Coventry City 1–1 (Morisita 54. ill. B. Thomas 84.)
(Borítókép: Tóth Balázs akcióban. Fotó: Lewis Storey / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
