A tudósok régóta vizsgálják, hogyan mozog a szén a bolygónk különböző rétegei között, de eddig elsősorban a vulkanikusan aktív területekre koncentráltak. Most azonban egy eddig szinte figyelmen kívül hagyott geológiai környezet került a középpontba, amely alapjaiban változtathatja meg a képet arról, hol alakulhatnak ki a globális éghajlatra is hatást gyakoroló, úgynevezett szénelnyelő területek.
Kredit: Novus Select
Hol találták meg ezt az új szénelnyelőt?
A Woods Hole Oceanographic Institution kutatói az Atlanti-óceán mélyén, a Brazíliától mintegy 500 kilométerre fekvő Szent Péter és Szent Pál-szigetek közelében gyűjtöttek kőzetmintákat. Ezek a minták egy óceáni transzform vetőből származtak – olyan területről, amelyet korábban alig vizsgáltak a szén mozgása szempontjából, és amely alapjaiban változtathatja meg a képet.
Miért maradtak „láthatatlan” szénelnyelő területek ilyen sokáig?
A transzform vetők a kőzetlemezek oldalirányú elmozdulásának zónái, amelyek globálisan mintegy 48 ezer kilométer hosszan húzódnak. A kutatók figyelme eddig inkább a látványosabb, vulkanikusan aktív területekre – például a távolodó lemezszegélyekhez köthető óceánközépi hátságokra és a közeledő kőzetlemezek alábukási zónáira – irányult. Mivel ezekhez képest a transzform vetőkben alacsony a vulkáni aktivitás, sokáig „unalmasnak” tartották őket. Ez a feltételezés azonban most megdőlt: kiderült, hogy éppen ezek a „csendes” zónák rejthetnek kulcsfontosságú folyamatokat.
Hogyan válik a kőzet szénelnyelővé a tenger mélyén?
A folyamat a földköpeny anyagából származó peridotit nevű kőzettel kezdődik. Amikor ez a kőzet részben megolvad, szén-dioxid szabadul fel belőle. Ez a CO₂ hidrotermális folyadékokkal keveredik, majd a vetők mentén felfelé áramlik, és reakcióba lép a környező kőzetekkel. Az úgynevezett ásványosodás során a gáz szilárd formában, például magnezitben kötődik meg. Így a szén hosszú időre „bezáródik” a földkéregbe, azaz kivonódik a légkör–óceán rendszerből. A kutatók szerint a transzform vetők különleges körülményeket teremtenek: az alacsony kőzetolvadási arány, a CO₂-ban gazdag olvadékok és a megfelelő kőzettípusok együttese segíti ezt a folyamatot.
Írta az origo.hu
