Bármennyire is elcsépeltnek hangzik, az emberiséget már régóta tartja rettegésben az, hogy a jövő bizonytalan, ez a bizonytalanság pedig még soha nem volt annyira széles körű és elterjedt, mint napjainkban. A gazdasági nehézségek és a háború árnya azonban nem minden. A hírek, a tudományos jelentések és a közösségi média is egyre többször mutatja ugyanis meg teljes valójában azt, hogy a bolygónk mennyire törékeny, a most meghozott döntések pedig hosszútávon is nagyban alakítják az életkörülményeinket az elkövetkező évtizedekben.
Ebben a helyzetben a fiatalok helyzete különösen fontos, mivel ezeknek a generációknak a jövője az, ami leginkább összefonódik a jelen környezeti folyamataival. Nem véletlen, hogy a klímaválság már nem csupán egy távoli, elvont dolog a számukra, hanem a mindennapi gondolataikban, érzéseikben és a jövőképeikben is ott kotnyeleskedik. De mégis hogyan élik meg a klímaválságot, és hogyan jelenik meg náluk az ökoszorongás?
Hogyan értsük meg, ha még definiálni is nehéz?
Az ökoszorongás főleg a jövőtől való félelem, a bizonytalanság és a kontroll hiánya miatt alakul ki, és a kutatások szerint különösen erősen érinti a 10 és 29 év közötti korosztályt. Az persze magában még nem különös, hogy a fiatalok is aggódnak a bolygó jövője miatt, de az már sokkal inkább kiemelendő, hogy nem szimplán csak aggódnak, hanem erős dühöt is éreznek a döntéshozók tétlensége miatt, tehetetlenséget a helyzet nagysága miatt, és csalódottságot a változás lassú üteme miatt – ami nincs arányban a probléma súlyosságával. A klímaválság tehát nemcsak hogy rombolja a környezetet, hanem jelentősen megviseli a mentális egészséget is, hatással van a mindennapi életre, az alvásra, a jövőképre és a jóllétre is.
A probléma nagyságát jól mutatja, hogy az öko- és a klímaszorongás ma a leggyakoribb szavak, amiket az emberek a klímaválságra gondolva használnak.
Ennek ellenére a kutatók azonban még mindig nem értenek egyet abban, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a sokszor tényleg megfoghatatlannak tűnő fogalmak.
Nem véletlen, hogy a kutatás, amely tudományos cikkeket vizsgált, megállapította, hogy az ökoszorongást 41 különböző módon, a klímaszorongást pedig 24 különböző módon definiálták. Az egyik legnagyobb különbség az, hogy az egyes leírások a szorongást az általános szorongás egy formájaként vagy a szorongásos zavarokhoz hasonlóként mutatják be. Más leírások meg sem említik a szorongást, csak egyfajta aggodalomként vagy félelemként beszélnek róla, ez a bizonytalanság pedig nagyban megnehezíti azt, hogy pontosan megérthessük, mit is él át egy fiatal, aki szorong a klímaváltozástól és annak következményeitől.
Fontos megértenünk azt is, hogy ezek a definíciók tényleg kizárólag a klímaváltozáshoz kötik az érzéseket, vagy minden környezeti változáshoz is hozzákapcsolják őket. És vajon ezek az élmények valóban csak az emberi tevékenységből származó folyamatokhoz kapcsolódnak, vagy a természeti katasztrófákhoz is? Egyesek úgy vélik, az ökoszorongás a klímaváltozás és az ökológiai átalakulás tudatosításából ered. Mások szerint viszont az ökoszorongás konkrét, közvetlenül átélt eseményekhez kapcsolódik, például extrém időjárási jelenségekhez, amit a saját bőrén tapasztalt meg.
Valójában azonban gyakran egyszerre jelentkeznek ezek a tényezők. A kutatók ugyanis kimutatták, hogy az Egyesült Államokban a 16-24 éves fiatalok körében az ökoszorongás sokkal magasabb mint azoknál, akik saját bevallásuk szerint közvetlenül is megtapasztaltak klímaváltozással összefüggő veszélyhelyzeteket.
A klímaszorongás csak a jéghegy csúcsa
A vizsgálatok ugyanakkor azt is feltárták, hogy az öko- és a klímaszorongás csupán egy szelete annak a rendkívül sokrétű élményvilágnak, amely a klímaválság tudatosulásával jár. A kutatók összesen 173 különböző tapasztalatot azonosítottak, amelyek leírják, hogyan gondolkodnak, éreznek és viselkednek a fiatalok ebben a helyzetben. Ezek között megjelenik a szolasztalgia, vagyis az otthon, vagy egy biztonságot nyújtó hely elvesztésének vagy megváltozásának fájdalma, a depressziós tünetek, az alvászavarok, az anyagi bizonytalanság érzése, de ugyanúgy a remény is, valamint számos olyan élmény, amelyet a tudományos irodalom korábban még nem dokumentált. Mindez jól mutatja, hogy a klímaválság hatása bizony messze túlmutat egyetlen érzelmi kategórián.
A fiatalok tapasztalatai ráadásul nemcsak pszichológiai szinten jelennek meg, hanem a fizikai egészség, a mindennapi szokások és a társas kapcsolatok területén is.
Hatással lehetnek az alvás minőségére, a fizikai aktivitásra, az étkezési szokásokra, valamint a közösségi és kulturális életre, sőt a spirituális jóllétre is. Éppen ezért is kulcsfontosságú, hogy a kutatások ne szűkítsék le a jelenséget pusztán a szorongás fogalmára, hanem vegyék figyelembe a fiatalok élményeinek teljes spektrumát is.
Az is egyre világosabbá válik, hogy a klímaválsághoz való viszonyulást erősen befolyásolják a kulturális, a történelmi és a társadalmi tényezők is. A kutatók ezért egyre gyakrabban dolgoznak együtt saját tapasztalattal rendelkező szakértőkkel, hogy olyan kutatásokat és támogató eszközöket hozhassanak létre, amelyek valóban tükrözik az emberek sokrétű valóságát. Egy ilyen együttműködés során például egy résztvevő úgy írta le a klímaszorongást mint egy testileg is megélt, generációkon átívelő mély sebet, amely a gyarmatosítás és annak öröksége nyomán alakult ki, és sokkal személyesebb, mint ahogyan azt korábban gondolták – idézi a The Conversation. A kutatások azonban rámutattak arra is, hogy a meglévő definíciók egyike sem veszi figyelembe a gyarmati múlt hatását a környezeti stressz megélésére, ami egy jelentős hiányosság.
Át kell lépni az eddigi kereteken
A kutatók fontos felismerést tettek a reziliencia, vagyis az alkalmazkodóképesség terén is. Fiatalokkal együtt kidolgozott módszerek szerint a reziliencia ugyanis nemcsak a nehézségek legyűrésének képességét jelenti, hanem az erő, a sebezhetőség és az öngondoskodás egyensúlyát is. Ez pedig kulcsfontosságú, hiszen pont ez a fajta egyensúly teszi lehetővé azt, hogy a fiatalok hosszú távon is tartósan részt vegyenek a klímavédelmi tevékenységekben.
A fiatalok tapasztalatai összességében azt mutatják, hogy a klímaválsághoz fűződő viszonyuk jóval bonyolultabb és kulturálisan meghatározott, mint amit az ökoszorongás vagy a klímaszorongás szavak önmagukban le tudnak írni, mivel az ő tapasztalataik egy sokkal szélesebb érzelmi, társadalmi és szerkezeti hatásrendszert is tartalmaznak.
A fiatalok tapasztalatai a klímaválsággal kapcsolatban magukban hordozzák az intergenerációs gyász érzését, az alvászavarokat, az anyagi bizonytalanságot, illetve az igazságosságról és az egyenlőtlenségekről szóló mély gondolatokat is.
A fogalmi következetlenség azonban gátolja a megértést, és veszélyezteti, hogy egyszerűsítjük a fiatalok ezen tapasztalatait. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy nem is tudunk megfelelő támogatást nyújtani a fiataloknak ebben a gyorsan változó világban. Éppen ezért, ha a kutatók, a szakemberek és a politikai döntéshozók hatékony megoldásokat akarnak kitalálni, akkor át kell lépniük a szűk pszichológiai kereteken és figyelembe kell venniük az emberek teljes, megélt valóságát. Ez azt is jelenti, hogy a kutatásokat, mérőeszközöket és a szakpolitikai döntéseket együtt kell megtervezni azokkal, akiket leginkább érint a klímaválság.
A legfontosabb pedig talán az, hogy a nyelvezet, amit használunk, pontosan tükrözze, ahogy az emberek megélnek egy ilyen válságot,, hiszen pontosan tudjuk, hogy ma a média és a közösségi platformok befolyásolják azt, hogyan gondolkodunk és cselekszünk – legyen szó politikáról vagy éppen a klímaválságról.
(Borítókép: Aktivisták gyűlnek össze a globális klímasztrájkon Washingtonban 2019. szeptember 20-án. Fotó: Samuel Corum / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
