2021-ben az LG az utolsó simításokat végezte valamin, amit az iparág többi része nem tudott megvalósítani. Egy feltekerhető kijelzőjű okostelefonon. Nem egy összecsukható zsanéron, nem egy flipen, hanem egy motorosan mozgatható kijelzővel ellátott telefonon, amely fizikailag táblagéppé változott. Nem sokkal később viszont a vállalat bezárta a mobil részlegét, a telefon soha nem került forgalomba, majd el is feledkezett róla a világ – idézi fel a múltat a Phandroid.

Az alapötlet az volt, hogy az extra képernyőt egy kis motor csúsztatja ki oldalra, és ezzel a telefon egy olyan tabletté alakul, amelynek 40 százalékkal nagyobb a kijelzője. A motornak köszönhetően még kézi erő sem kellett ehhez, igaz, a mechanizmus elég lassan tette a dolgát. Viszont nem volt gyűrődés, hajtási pont, csak nagyobb a képernyő. A szoftver valós időben alkalmazkodott, a háttérképek animálódtak a tágulás során, a videók pedig átméreteződtek, hogy kitöltsék a nagyobb kijelzőt. Kompakt állapotban a rugalmas OLED feltekercselt részét egy átlátszó üvegpanel mögé bújt a hátlapon, hátsó kijelzővé alakulva a widgetek és a kamera előnézetei számára. Már a teljesen működő prototípus is megvolt (egy 2021-es csúcsomodellnek megfelelően Snapdragon 888, 12 GB RAM, 4500 mAh-s akku, 64 MP-es fő kamera optikai képstabilizátorral, 12 MP-es ultraszéles látószögű látószögű kamera és USB-C csatlakozó), de azután jött a már említett részlegbezárás.

YouTube/JerryRigEverything

Arról, hogy a készülék így öt év elteltével se merüljön el teljesen a feledés homályába, az okostelefonok szétszedéséről, tortúratesztjeiről ismert JerryRigEverything YouTube-csatorna gazdája, Zack Nelson gondoskodott, miután rábukkant egy prototípusra (talán épp arra, amit a 2021-es CES-en bemutatott az LG). Amit belül talált, az valóban lenyűgöző volt, egyúttal magyarázatot is adott arra, hogy miért nem foglalkoztak mások feltekerhető telefonnal. Ahogy a TechSpot is megjegyzi: megdöbbentően sok mérnöki munkát zsúfoltak bele.

A tágulásban két apró fogaskerék-motor segít egy belső sín mentén. Alul három rugós, csuklós kar található, hogy a rugalmas OLED panel simán és egyenletesen mozogjon. A képernyőegység szélein cipzárszerű fogak találhatók, amelyek az átmenetek során rögzítik a kerethez. A házat apró sörték bélelik, amelyek célja, hogy megakadályozzák a por bejutását olyan területekre, amelyeket egyébként soha nem tudnánk megtisztítani.

Az LG még a zajra is gondolt. Ezek a motorok ugyanis elég hangosan dolgoznak ahhoz, hogy zavaróak legyenek, így a szoftver egy kis zenei csengőhangot játszik le, valahányszor a képernyő kinyílik vagy behúzódik. Míg a motor végzi a nehéz munkát, a telefon belsejében lévő csuklós, rugós karokból álló rács tartja egy síkban az OLED panelt, miközben a keret oldalirányban csúszik. Az akkumulátor és az alaplap egy tálcában helyezkedik el, amelyik lehetővé teszi a telefon hátuljának a kitágulását, ahogy az OLED megjelenik.

Miután Nelson teljesen szétkapta a készüléket, újra összerakta és probléma nélkül bekapcsolta. Az LG állítólag körülbelül 200 ezer ciklusra minősítette a mechanizmust.

S hogy miért nem lett végül tömegtermék ebből a fejlesztésből (az LG-részleg bezárását leszámítva), azt ez a szétszedéses videó is megmagyarázza. Egy ilyen konstrukció túl bonyolult és drága lett volna a tömeggyártáshoz, ráadásul eléggé sérülékeny is. Az viszont vitathatatlan, hogy az LG ezzel az innovációval úrrá lett egy olyan problémán (a kijelző gyűrődésén), amit az iparágnak még mindig nem sikerült teljesen megoldania. Óriási mérnöki szakértelem mutatkozik meg benne, és a telefon egyáltalán nem arra utal, hogy egy olyan cég tervezte, amelyiket mindössze néhány hónap választott el attól, hogy véget vessen okostelefon-részlegének.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.