Április 20-án hétfőn közgyűlést tart a Magyar Színházi Társaság (MSZT), amelynek célja, hogy egy lehetséges közös irányt határozzanak meg a jövőre nézve. Arra a kérdésre keres megoldást a szervezet, hogy képes-e a közösség együtt gondolkodni a változásról, továbbá új alapokra helyezni a magyar kultúra működését.
A megosztottság tény. A személyi kultusz minden rendszerben veszélyes – politikai és szakmai értelemben is. Ha egyetlen név, egyetlen akarat felülír mindent, az elszegényíti a gondolkodást. Az elmúlt másfél évtizedben valóban kialakult egy olyan struktúra, amelyben a döntések centralizáltak, és ez feszültségeket hozott a szakmán belül is
– mondta Bodor Johanna, az MSZT elnöke egy márciusi interjúban, amelyet a Magyar Narancsnak adott.
Bodor kiemelte, hogy az elmúlt másfél évtizedben egy olyan struktúra alakult ki, amelyben centralizálták a döntéseket, ezáltal feszültséget okozva a közösségen belül. „De engem alkotóként mindig az érdekelt – és most az MSZT elnökeként is ez hajt –, hogyan lehet ebből a helyzetből kijönni”.
A színház természeténél fogva közösségi műfaj. Akkor működik, ha többféle gondolkodás, ízlés, világlátás képes egy térben létezni. A probléma ott kezdődik, amikor a szakmai különbségek identitásharcokká válnak, és az esztétikai viták politikai lojalitás kérdésévé alakulnak. Onnantól már nem a minőség, hanem a hovatartozás a tét. Ez a szemlélet a színház, a kultúra ellensége, ez ellen magam is küzdök
– tette hozzá az MSZT elnöke, aki elmondása szerint abban érdekelt, hogy újra lehessen szakmai párbeszédeket folytatni a színházi szakmában, továbbá minél nagyobb legyen a felelősségvállalás és az átláthatóság.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
