A tacskók vicces termetük ellenére a vadászkutyák ékességei, az átlagos tacskót a borzok és más üregi állatok szaglására, üldözésére és elűzésére tenyésztették, a törpe tacskót kisebb zsákmányok, például nyulak vadászatára. Az Egyesült Államokban sebesült szarvasok üldözésére és prérikutyák vadászatára is bevetették. A „tacskó” név szó szerint „borzkutyát” jelent, a német dachs („borz”) és hund („vadászkutya”) szavakból származik idegen megnevezése. A magyar tacskó a latin taxo, tasio (borz) szóból ered, a latin szó korai „taksó” formája került nyelvünkbe, majd hangátvetéssel (taskó) és hangváltozással (s-ből cs lett) alakult ki a mai forma.
Mivel vadászatra tenyésztették őket, nagyon erős zsákmányszerző ösztönük van, ezért a gyorsan mozgó és főleg szőrös dolgok (férjek veszélyben!) szinte mindig felkeltik a figyelmüket. Amerikában van mini és standard méretű tacskó is, a mini súlya maximum 5,4 kg.
Szőrök, fájdalmak, hajlamok
Három szőrzettípus létezik: sima (rövid szőrű), hosszú szőrű és drótszőrű. De körülbelül 15 különböző színkombinációt megkülönböztetnek (a teljesség igénye nélkül: a fekete és krémszínű, fekete és cserszín, kék és krémszínű, kék és cserszín, csokoládé, vörös és ezek keverékei). A számítások alapján kiderült, hogy 540 szín/szőrzet/minta variáció lehet.
Elterjedt tévhit, hogy a tacskó, mivel kicsi és cuki, öleb is lehet, táskából kinéző fürkész, tálka-zsonglőr, frizsider őr vagy nyaksál, de nem! Mivel vadászkutya, sok mozgásra van szüksége, ha ezt nem biztosítjuk neki, csintalan vadállattá változik, vagy lusta és pocakos tubussá, és ezt nem is róhatjuk fel neki. Közben olyan hangosan ugathat, hogy a gyanútlan betörőt megtévesztheti, rottweilerrel van dolga – társasházban nem ideális, vagy le kell szoktatni róla, de ez nem könnyű, mert igen makacs fajta.
Okos és kíváncsi, és amit el akar érni, azt el is éri, nem az a feladós fajta. Ezért viszont tanítani sem könnyű őket, a makacsság nem segíti a pedagógiai törekvéseket.
Lehet trenírozni, de sok türelmet kíván – és jutalomfalatot, ami motiválja.
A tacskók elég hosszú életűek, a 15 év átlagosnak számít, de sok jól tartott genetikai bajnok akár 18 éves korig is elér, a legidősebb pedig Rocky lehetett a maga 25 évével. Azonban nehéz lesz a hosszú évek alatt kikerülni velük az esőt, mert bizony azt utálják. Mivel közel vannak a földhöz, az eső alulról is veri őket és nem szeretik, ha nedves a hasuk, így esőben sétálni velük kisebb kínszenvedés. Pedig szobatisztaságra szoktatni őket igen nehéz.
Tipikus tacskóbetegség a hátfájás és a csigolyaközi porckorongsérv, ami a nyakában vagy hátában lévő porckorongok megrepedését okozhatja. De az elhízásra is figyelni kell, mert hajlamos tespedni és pocakot növeszteni. Ha viszont szerencsés körülmények között élhet, például kertben, akkor kamerázzuk be virágainkat, mert a kis tacskó úgy tud ásni, mint egy vakond. Ha viszont lakásban élő tacskónk van, vigyázzunk, rá ne üljünk, mert a cicák is megirigyelhetik bújócskáló tehetségét.
És mi igaz a hotdog teóriáról?
Az ételt eredetileg tacskókolbásznak hívták, mert kutyából készült? Vagy kutyából nem lesz szalonna? Állítólag az 1900-as években a német bevándorlók Amerikában kutyahúst is tettek a kolbászos kiflikbe. Hát, igaz, a XIX. században Németország bizonyos régióiban valóban fogyasztottak kutyahúst éhezés, nincstelenség, rászorultság miatt. A hot dog kifejezés egy amerikai karikaturista rajzain jelent meg először, Tad Dorgan a baseballmeccsek világából merített ihletet, ahol árulták is a „dachshund sausage-t”, azaz tacskókolbászt. De Dorgan nem volt tisztában a dachshund helyesírásával, ezért hot dogra keresztelte, aztán így terjedt el.
A tacskó hűséges, vicces és általában boldog, úgyhogy nézzük meg a vidám fülhimbáló tacskóhadat május 1-én a falkasétána városligeti Nagyréten, ahol ismét megrendezik a DOGZ Fesztivált.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
