A nézőtérre érve speciális fejhallgatót kapunk, ami kéken világít. Ebben kell nézni az előadást, hiszen egyébként nem is hallanánk azt, amit a színészek a kockában mondanak – vagyis egy plexivel körülhatárolt térben. Itt játszódik a Rebbenő pillantások a kihalás pereméről című produkció nagy része, egyszerre, egy időben csak két színész tartózkodik a kockán kívül: ők egy széken ülnek, és mikrofonba beszélnek. Ezek a szereplők ilyenkor AI-figurák, pontosabban ők maguk az AI, és hol barátként, hol asszisztensként „viselkednek”, néha pedig minden magyarázat nélkül eltűnnek, megszűnnek, megvonják a további segítséget, lelki támogatást.
Nem tudunk már AI nélkül létezni, ezt bizonyítja a közönség körében végzett rögtönzött közvélemény-kutatás is, és azt sem tudjuk eldönteni, hogy ez jó-e, vagy sem. A Vinnai András, Nagy Péter István és Dargay Marcell által jegyzett Rebbenő pillantások a kihalás pereméről című produkció a lehetséges jövő egyfajta, nagyon szélsőséges kifutását villantja föl, de miközben a kiberszlenget hallgatjuk, érezzük: nem állunk már ettől olyan nagyon távol.
Ki szól hozzánk, és honnan?
Milyen irányba mozdulhat el az életünk, ha eluralkodik benne a technika, a mesterséges intelligencia, és az az infokommunikációs tér, ami körülvesz minket, a visszájára fordul? Először is – ne szépítsünk – tönkremennek az emberi kapcsolataink. Ebben mi is ludasok vagyunk, ne fogjunk mindent az űrsebességgel fejlődő technikára, de ki tudna ellenállni például annak, ha a volt kedvese egyszer csak újra megjelenne az életében, beszélne, mozogna, sőt meg lehetne ölelni? Hogyan lehetne így ép ésszel továbblépni, feldolgozni, erőfeszítéseket tenni?
A másik terület a kommunikáció, ami a virtuális térben zajlik, és gyakorlatilag fogalmunk sincs, ki hallja még a beszélgetésünket, egyáltalán milyen csatornán tudunk biztonságosan eszmét cserélni. A chatszobákba – trükkel – bárki beléphet, de ha egy valós szobában vagyunk, a falnak akkor is füle, sőt ma már szája is van. Nem tudjuk, ki hallgat le, de azt sem, hogy ki beszél hozzánk, az-e, akinek a hangját halljuk – a színészek néha más hangján beszélnek –, illetve
ezek a hangok a valóságban szólnak-e, vagy csak a fejünkben?
A harmadik fontos terület a nagypolitika, amiről aztán már tényleg semmi biztosat nem tudunk, de úgy tűnik, azok sem, akik elvileg uralják ezt a teret. Az amerikai elnök ugyanúgy lehet egy kisszerű, testi nyavalyákkal küszködő ember, mint bármelyikünk, a hadsereg főparancsnoka pedig egy arrogáns, hímsoviniszta f.sz – ha ezek kezében van a világ sorsa, eleve nem számíthatunk semmi jóra, de mi van, ha még őket is megkeveri egy kicsit a mesterséges intelligencia?
Robotszerű nők, beszari elnök
Ebben az elidegenedett világban, ahol a férfiak nem építenek, inkább csak rombolnak, a nők sem tudnak női energiákat mozgósítani. Keményekké, robotszerűekké válnak, ha nem egyenesen robottá: a kutatónő a sarkkörön túl hiába vall szép nézeteket, ha se a gondolatait, se az érzéseit, de még a családalapítási szándékát sem tudja kivel megosztani – természetesen az AI-on kívül.
Ne higgyük azonban, hogy egy katasztrófa-színdarabot látunk: sokkal többet lehet rajta nevetni, mint így elsőre gondolnánk,
és ez a szerzők mellett a – sokszoros szerepben feltűnő – színészeknek és a rendezésnek is köszönhető. A nők – Balázsovits Edit, Márkus Luca és Petrik Anda – minden szerepükben brillíroznak, viccesek és önironikusak, a férfiak pedig jól hozzák a jellegzetes karaktereket: Sághy Tamás katonaként kellőképpen öntelt és agresszív, a gyenge, döntésképtelen férfi típusát Gyöngyösi Zoltán és Kovács Tamás jeleníti meg, Seress Zoltán beszari elnöke pedig maga a világbiztonsági kockázat.
Nem állunk tehát jól, de saját magán nevetni egyelőre csak az ember képes, az AI nem. Ahogy az ember tud összerakni olyan művet, ahol a világkatasztrófa alatt opera szól, a beszorított helyzetbe kerülő szereplő pedig egy régi csasztuskát húz elő:
Részecske vagyok vagy hullám, élek-e vagy ez a hullám…
– fizikushallgatók emlékezhetnek rá. A kvantummechanika alapvető dilemmáját kifigurázó diákinduló itt új értelmet kap, hiszen lassan már a fizika alaptörvényeit is kétségbe kell vonnunk, és az egyetlen kérdés az, hogy egyáltalán életben vagyunk-e még.
Hangkulisszában haladunk a vég felé
A Vígszínház számára készült darab műfaja politikai szatíra, amelyet erősen inspirált Stanley Kubrick két filmje, a Dr. Strangelove és a 2001 Űrodüsszeia. A disztópikus közeljövőben játszódó történet olyan nézőpontból vizsgálja a jelent, ahogyan a Black Mirror című sorozat reflektál a kortárs valóságra.
Különösen érdekelt, hogy egy olyan előadás esetében, ahol a világépítésnek nagy szerepe van, milyen eszközökkel lehet egy kis térben játszódó kamaradarabot úgy megalkotni, hogy a nézők egy sokkal nagyobb világot sejtsenek a háttérben. Így született Dabóczi Noémi díszlettervező ötlete, hogy az akusztika kerüljön a középpontba. Ez egy kísérlet: a nézők speciális fejhallgatót viselnek az előadás alatt, amely immerzív élményt teremt: mintha a közönség is belekerülne ebbe a világba
– mondta Nagy Péter István rendező.
Az előképek közül a nézőnek felsejlik a Ne nézz fel! című, 2021-es amerikai vígjáték is, különösen, amikor a világ vezetői menekülőre fogják, de még Madách Az ember tragédiája is, ahogy színről színre haladunk a falanszter felé.
Az előadást – amelyben erős hang- és fényhatásokat alkalmaznak, valamint szexuális tartalmú jelenetek láthatók, illetve káromkodások hallhatók –18 éven felüli nézőknek ajánlják. A fejhallgatót, amely interaktív játékokra is lehetőséget ad, és amely a megteremti hangkulisszát a fejünk köré, kilépéskor le kell adni: újra a mellettünk ülő, álló hangját halljuk, de valahol, egy távoli plexikockában már formálódik a jövőnk, és hiába szeretnénk, nem tudunk belehallgatni.
(Borítókép: Részlet Vinnai András, Nagy Péter István és Dargay Marcell, a Rebbenő pillantások a kihalás pereméről című darabjából. Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
