Az orvos álmai
Fotó: Naval Undersea Museum
Tenger alatti mezőgazdaság. Mélytengeri bányászat. Emberi kolóniák az óceán fenekén. Ezek voltak az amerikai George Bond kapitány, a haditengerészet orvosának álmai. Sokak számára mindez fantazmagóriának tűnt, de az orvos hitt abban, hogy az ember képes a tengerfenéken élni.
Mennyi időt tölthet a mélyben egy búvár?
Amikor Bond az 1950-es években belépett a haditengerészetbe, a búvárok sűrített levegőt használtak, és legfeljebb fél órát tudtak a víz alatt maradni, ami erősen korlátozta az elvégezhető munkát.
Fotó: Scuba Board
Mi ennek a fizikai magyarázata? A búvárok szervezete a mélyben levő környezeti nyomás hatására telítődik az ún. tétlen, inert gázokkal, elsősorban nitrogénnel. Egy félórás és 30 méternél nem mélyebb merülés után ez a telítődés még csak kismértékű. Ez a felesleges, nem nagy mennyiségű nitrogén, a felszínre felemelkedés közben, a nyomáscsökkenés hatására a légzéssel és a keringéssel távozik a szervezetből. Ezért a szabadidős búvárkodásnál csak biztonsági okokból iktatnak be egy háromperces „megállót” 5 méter mélyen.
Fotó: Deeper Blue
Ha azonban hosszabb ideig marad valaki a mélyben levő környezeti nyomáson, vagy mélyebbre merül, mint a szabadidős búvárok, több nitrogén keletkezik a szervezetében. Ilyenkor a felszínre emelkedést már csak lassabban lehet végrehajtani, ami a lent töltött idő függvényében több óra, de akár több nap is lehet.
Ahmed Grab a 2014-es világrekordjakor 12 perc alatt merült 332,5 méter mélyre, majd fokozatosan, apránként emelkedett 14 órán át. Ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy a szervezetéből eltávozzon a felesleges nitrogén.
Aki megpróbálja megspórolni a dekompressziós időt, akár meg is halhat, mert a felesleges nitrogén nem tud kiürülni a szervezetéből, hanem a véráramába kerül buborékok formájában. Ezt hívják keszonbetegségnek. Beláthatjuk tehát, hogy mindez nem praktikus, a tengerfenéken kell dolgoznia a búvárnak.
A szaturációs búvárkodás elmélete
Bond a kollégájával, Walt Mazzone-nal fektette le a szaturációs búvárkodás alapjait. Az elképzelés szerint, ha a búvárok megfelelő gázkeveréket lélegeznek be nagy mélységben, a testük körülbelül egy nap alatt telítődik (szaturálódik) a tétlen gázokkal, és onnantól fogva korlátlan időt tölthetnek lent. Ehhez azonban szükség van egy víz alatti lakóhelyre is, ahol pontosan ugyanakkora a nyomás, mint a tengerben. Így a búvárok folyamatos, hosszú dekompresszió nélkül, a napi munka végeztével egyszerűen csak visszatérhetnek pihenni, enni és aludni, másnap pedig folytathatják a munkát. A projekt végén egy kapszulában felemelik őket a felszínre, ahol azonnal beülnek a barokamrába, ahol eltöltik a szükséges dekompressziós időt – de csak egyszer.
Írta az origo.hu
