Nyíregyháza sóstói városrészében, egy többszörösen díjnyertes állatkert árnyas fái alatt ülve még nehéz elképzelni, hogy az itt megpihenő férfi hamarosan az Országgyűlés padsoraiban folytatja a munkáját. Pedig ez a valóság. Gajdos László, a Nyíregyházi Állatkert igazgatója a Tisza Párt színeiben parlamenti képviselő lett. L. Dézsi Zoltán riportja a Heti Naplóban az újdonsült politikussal.
A döntő pillanat tavaly novemberben érkezett el, amikor Magyar Péter bejelentette, hogy Gajdost indítják a választáson. Az állatkert-igazgató (politikus) akkor még egy régi családi mondást idézett: „Ha nem indulsz egy versenyen, nem kapsz ki , de nem is nyerhetsz.” Végül nemcsak elindult, hanem fölényesen győzött is: több mint kétszer annyi szavazatot szerzett, mint fideszes ellenfele.

Gajdos László világa eddig az állatok körül forgott. Az elefántok etetése vagy a park mindennapi működtetése nemcsak munka, hanem életforma volt számára. Hite szerint az állatok pontosan érzik az emberi érzelmeket, sőt, néha többet is megértenek annál.
Egykori oroszlánja, Elek például különleges szerepet töltött be az életében: éveken át „hallgatta” gazdája gondjait.
„Abban az illúzióban éltem, hogy tudja, mit mondok neki”
– meséli. Ez a mély kapcsolat nem véletlen. Már tízévesen kijelentette, hogy állatkertet akar építeni Nyíregyházán. A család nem nevetett rajta, és végül igaza lett. 1998-ban, szinte a nulláról kezdte el felépíteni a parkot. Az első „oroszlánház” egy régi nyilvános WC volt, ma pedig több mint hatezer állat él itt, és az intézmény többször is elnyerte az „Európa legjobb állatkertje” címet.
A kampány árnyoldalai
A politika azonban új világot nyitott meg előtte, de nem mindig kellemeset.
„63 évesen tapasztaltam meg, hogy milyenek az emberek valójában”
– mondja. A kampány során egyszerre élte meg a rajongást és az elutasítást. Voltak, akik hősként ünnepelték, mások – köztük régi barátok – elfordultak tőle. A megpróbáltatások nyomot hagytak rajta: tíz kilót fogyott néhány hónap alatt. Mégis megőrizte alapvető hozzáállását: „szelíd embernek” tartja magát, aki képes megbocsátani.
Állatjólétből közpolitika
Parlamenti képviselőként sem akar elszakadni eredeti hivatásától. Programjának egyik központi eleme az állatjólét fejlesztése.
Nemcsak szabályozásban gondolkodik, hanem szemléletformálásban is: szerinte először azt kell megtanítani, hogyan bánjanak az emberek az állatokkal. Példaként említi a vidéki kutyatartás gyakorlatát, ahol még mindig elfogadott a láncon tartás. Ehelyett kennelprogramot indítana, és támogatná az ivartalanítást, valamint a civil szervezetek szakmai munkáját:
„Nem elég szeretni az állatokat, érteni is kell hozzájuk”

Egy emlékezetes győzelem
A választási győzelem estéje számára szinte filmszerű élmény volt. Alig jutott el a budapesti ünneplés helyszínére: a forgalmi káoszban végül rendőrök segítették a Magyar Péterék színpadához. Ott pedig tömeg fogadta, „Laci bácsi” kiáltásokkal, ajándékokkal, ünnepléssel:
„Életem tíz legszebb napja között biztosan ott van”
A legmeghatóbb pillanat mégsem a színpadon érte, hanem másnap: lánya – aki frissen lett édesanya – azt mondta neki, hogy az unokája egyszer történelemkönyvből tanul majd erről a napról.
Család és áldozat
A siker ára azonban nem kicsi. Gajdos három évtizeden át szinte minden ünnepet az állatkertben töltött, miközben felesége egyedül nevelte a gyerekeket az ünnepek alatt. Most, amikor végre több időt tölthetne a családjával és unokáival, újabb négy évre vállalt kötelezettséget. A döntést a családja támogatásával hozta meg. Lányai „engedélyt adtak” neki, hogy folytassa, ez a támogatás mélyen meghatotta.

Történelmi pillanat vagy új kezdet?
Gajdos László története egyszerre szól kitartásról, hitről és kockázatvállalásról. Harminc éve egy állatkertet épített fel szinte a semmiből. Most hasonló elszántsággal lép be a politikába. Ahogy ő fogalmaz:
„Ez egy olyan történelmi helyzet, amit nem szabad elengedni.”
Hogy valóban képes lesz-e „boldogabbá tenni az embereket”, ahogy ígéri, az a következő évek egyik nagy kérdése lesz. Egy azonban biztos: ritkán indul valaki a Parlamentbe ennyire különleges háttérrel és ennyire személyes történettel.
Írta az atv.hu