„A Találkozások album és az azt életre hívó szellemi vezérfonal kezdettől fogva kristálytiszta volt számomra: küldetésünk a szüntelen hídépítés. Olyan hidakat emeltünk és emelünk azóta is, amelyek nemcsak műfajokat és generációkat kötnek össze, hanem kultúrák közötti kapocsként szelídítik meg a köztünk tátongó szakadékokat a zene transzcendens erejével” – írja lapunkhoz eljuttatott közleményében Leslie Mandoki, aki az albumot ma talán aktuálisabbnak tartja, mint valaha.
Elmondása szerint ebben az alkotói térben a világ egyik oldalán a nyugati rock-arisztokrácia és az angolszász zenei világ szupersztárjai állnak, „olyan barátaim és harcostársaim, mint Ian Anderson, Jack Bruce, Steve Lukather, Bobby Kimball…. A másik oldalon pedig a magyar zenei élet legnemesebb alakjai kaptak helyet. Különleges büszkeséggel tölt el, hogy ebben a dalban az én eredeti gondolataim és angol szövegeim Sztevanovity Dusán páratlan érzékenységgel és intellektuális tolmácsolásában keltek életre.”
Van, akit szolgál egy sötét erő
Leslie Mandoki szerint ahogy a sorok megszólalnak Zorán, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Charlie tolmácsolásában, az igazi közös vallomás. „Számomra a zene mindig is erről szólt, különböző univerzumok találkozásáról, amelyek a stúdióban és a színpadon végül egyetlen, határokon és ideológiákon átívelő, egyetemes üzenetté forrnak össze.”
A zenész úgy véli, „léteznek zenei alkotások, amelyek képesek átszakítani saját koruk szövetét, hogy az egyetemes emberi tapasztalás időtlen hordozóivá nemesedjenek. A Mandoki Soulmates magyar nyelvű, Találkozások című albumának egyik legfényesebb ékköve a Ha a zene útján jársz című dal, ami pontosan ebben a kivételes művészi szférában nyer létjogosultságot, ami egy spirituális útmutatás.” A zenész idéz is néhány sort a dalból:
Van olyan, akit a sorsa a csúcsra szánta,
Van olyan, akit csak szolgál egy sötét erő.
Van olyan, akit a csendje zárt önmagába,
S a börtöne ránőtt.
Van, ahol a falat bontják, de máshol épül,
Ott lent a völgyben a szív lehűl,
De látszik fenn az ég.
Ha a zene útjain jársz,
A fénye rád mutat, hogy megmutasd magad.
Ha a zene útjain jársz,
A fénye rád mutat, hogy megtaláld, hogy megmutasd magad….
Kulturális párbeszéd
„Közel három évtizeddel a születése után az eredeti dal ismét fókuszba került, nosztalgikus visszatekintésként és ma is érvényes, elemi erejű művészi és szellemi kinyilatkoztatásként. Az alkotás fundamentuma az a felismerés, hogy az önazonosság és az emberi kapcsolódás legnemesebb eszköze ez esetben maga a zene… Egy belső utazás, melynek során megélhetjük valódi önmagunkat, és tanúi lehetünk annak, miként nemesedik az egyéni sors közös emberi tapasztalattá.
A szöveg kíméletlen őszinteséggel szembesít minket azzal, hogy létünk elválaszthatatlan része a fény és a sötétség,
a korlát és a lehetőség, de emlékeztet arra is… minden pillanatban ott rejlik kezünkben a választás szabadsága. A mű időtlen aktualitását és erejét éppen az adja, hogy a legmélyebb spirituális szinten, közvetlenül a lélekhez szól.”
Leslie Mandoki szerint az alkotás a szabadságról, a kulturális párbeszédről, az emberi kapcsolódásról, valamint arról a meggyőződésről szól, hogy a zene a globális kultúra egyik legerősebb közös nevezője. „A dalok mai újrapozicionálása nem nosztalgikus gesztus, hanem kulturális újraértelmezése annak a felismerésnek, hogy a valódi művészi tartalom nem az időhöz kötődik, hanem az emberi tapasztalat mélységeihez.”
(Borítókép: Red Rock Studio)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
