Március elején az antalyai tornán szerepelt, amikor az ukrán Anhelina Kalinyina elleni mérkőzése előtt durva, fenyegető üzenetet kapott, amiben azt írták, elrabolják az édesanyját és a nagymamáját, ha nem veszíti el a találkozót. Mi volt az első reakciója, és mi történt azután, hogy megjött a fenyegető üzenet?
Az volt a fura, hogy éjfélkor kaptam meg az üzenetet, már aludtam, és a telefon rezgésére keltem fel. Ahogy felfogtam a dolgot, képernyőfotókat készítettem, ezeket elküldtem az illetékeseknek, többek között a supervisornak, fent voltam két órát, aztán leesett, hogy úristen, 10-kor már meccsem van, menni kéne aludni. Délelőtt aztán találkoztam a supervisorral, aki szinte flegmán mondta, hogy ez mindenkivel megtörténik, és hozzátette, hogy menjél és játsszál. Mondtam is magamban, hát ez érdekes, miközben a meccs alatt láttam, hogy biztonsági őrök és rendőrök voltak a pályánál, ami nem szokványos nálunk. Később, a meccs után, mikor már kiment belőlem az adrenalin, szükségem volt a sportpszichológusom segítségére, hogy átbeszéljük a történteket, és utána nem volt könnyű ismét edzésbe állni.
Az nem merült fel önben, hogy nem játssza le a meccset?
Amikor kiderült a fenyegetés, több játékos is rám írt, és megtudtam, hogy egy spanyolországi challenger versenyen egy sráccal történt meg ugyanez, ő is este kapta meg az üzenetet, és másnap törölték a meccsét. Az nem volt bennem, hogy nem megyek fel a pályára, mert a szüleim külföldön voltak, a nagyijaim ide-oda mennek mindig, szóval attól nem féltem, hogy valaki bekopog hozzánk, és elrabolja a szeretteimet.
Inkább az a része volt félelmetes, hogy többnyire publikus, melyik hotelben szállunk meg, melyik akadémián vannak a meccsek, és azon agyaltam, hogyha megtudták a számomat, akkor még milyen egyéb információ lehet náluk.
És furán jött le, hogy a supervisor ennyire elbagatellizálta a dolgot, már kezdtem hülyén érezni magam, hogy mit aggódok ennyire ezen.
A meccset végül két szettben az ukrán játékos nyerte. Bár idővel kiderült, hogy ez nem egy valós fenyegetés, ilyen előzmények után – úgy sejtem – nem lehetett könnyű a játékra koncentrálni.
Próbáltam végig a labdára, az ütésekre fókuszálni, de azért meg tudja zavarni az embert, amikor minden egyes cserénél azt tapasztalja, hogy jön oda egy rendőr, hogy a közelben legyen. Ilyenkor mindig felmerült bennem, hogy, úristen, történt valami meccs közben, kérdezzem meg, hogy miért vannak itt? Főleg az érintett rosszul, hogy a versenyeket szervező WTA eltitkolta, hogy ez másokkal is megtörtént, és olyanokat mondtak nekem, hogy ez csak a világranglista 90–300. helyezettjével fordul elő. Aminek számomra az volt az üzenete, hogyha nem topjátékos érintett ilyen ügyben, az őket nem érdekli.
Van bármilyen fejlemény a feljelentéssel kapcsolatban?
A feljelentést még Törökországban tettem meg a rendőrségen, de ott azt mondták, valószínűleg nem lesz belőle semmi. A WTA-val folyamatos kapcsolatban vagyunk, de csak annyit jeleztek, hogy már az FBI is keresi a tetteseket. Azt viszont még mindig nem tudni, kinek a rendszerét törték fel, és hogyan jutottak hozzá a játékosok telefonszámához. Az ügyvédemmel próbálunk haladni az ügyben, de sok a furcsaság és a homályos részlet, az FBI-tól például még senki nem keresett meg a történtekkel kapcsolatban.
Itthon Szijjártó Péter – az immár leköszönő – külgazdasági és külügyminiszter is megszólalt a témában, aki azt mondta: „Beléptünk a nyílt fenyegetések és zsarolások időszakába, az ukránok kimutatták a foguk fehérjét.” Anélkül, hogy összeesküvés-elméletet gyártanék: nem gondolja, hogy a választási kampány alatt elmérgesedett magyar-ukrán viszonyban valakinek vagy valakiknek kapóra jött az ön ügye?
Írta a 24.hu
