Pálfalvi Lajos az Eötvös Loránd Tudományegyem Bölcsészettudományi karán (ELTE BTK) tanult magyar-lengyel-orosz szakon.
1984-től 1999-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, óraadóként lengyel irodalomtörténetet tanított az ELTE BTK Lengyel Tanszékén, magyar irodalomtörténetet a krakkói Jagelló Egyetemen, lengyel irodalom- és művelődéstörténetet a Pécsi a JPTE Janus Pannonius Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszékének Lengyel Szekciójában.
1999-től Piliscsabán, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán dolgozott, 2000-től több mint 20 éven át a Lengyel Tanszék vezetője volt, 2014-ben habilitált. Élete utolsó éveiben a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetében tanított.
Műveivel és műfordításaival elsősorban a lengyel irodalmat és kultúrát ismertette meg a magyar olvasókkal.
A legnevesebb lengyel szerzők, köztük Władysław Reymont, Sławomir Mrożek, Czesław Miłosz, Witold Gombrowicz, Kazimierz Brandys, Andrzej Stasiuk, Olga Tokarczuk, Krzysztof Varga, Józef Mackiewicz és Wiktor Woroszylski műveit fordította magyarra.
Pálfalvi Lajos munkásságát számos díjjal jutalmazták
Munkásságát 2003-ban Wessely László-díjjal, 2013-ban a Lengyel Kultúráért Alapítvány díjával, 2014-ben József Attila-díjjal, 2017-ben pedig Transatlantyk-életműdíjjal jutalmazták.
Pálfalvi Lajos 2026. május 3-án hunyt el súlyos betegségben.
Írta az origo.hu
