Freund Tamás szerint alapvető politikai változás előtt áll az ország, azon belül a tudomány és az MTA is.
A Magyar Tudományos Akadémia 200., tisztújító közgyűlésén Freund Tamás azt mondta, hogy szerinte az, hogy a nemzet szolgálatára napokon belül felesküdő új kormány és a tudományt 200 éve képviselő nemzeti intézmény, az MTA között a kapcsolat jó irányba – a közös szolgálat, a partneri viszony irányába – indul el, biztosítékot jelenthet, hogy Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, a leendő miniszterelnök, valamint a tudományért és technológiáért felelős leendő miniszter is elfogadta az Akadémia meghívását az ünnepi közgyűlésre.
„Széchenyi István és társai Akadémiánk létrehozásával szellemi irányt is kijelöltek, amely szerint a tudás nem önmagáért való, hanem a haza javát kell szolgálnia; a kutatás nem elszigetelt, hanem közösségbe ágyazott tevékenység, a műveltség pedig nem dísze, hanem megtartó ereje a nemzetnek”
– mondta Freund Tamás.
Az MTA feladatáról pedig úgy vélekedett, az ma sem kisebb, mint alapításakor volt.
„Sőt talán még nagyobb. Korunk a maga gyors technológiai változásaival, járványokkal, klímaválsággal, fenntarthatósági kényszerhelyzettel, társadalmi és geopolitikai megrázkódtatásokkal minden korábbinál sürgetőbben teszi fel a kérdést: képesek vagyunk-e tudásunkat közös javunk szolgálatába állítani? Képesek vagyunk-e úgy megőrizni önazonosságunkat és önrendelkezésünket, hogy közben nyitottak maradunk a világra és a megújulásra?”
A most záruló hatéves ciklusról mérleget vonva Freund Tamás arra emlékeztetett, hogy az MTA 2018–2019-ben olyan súlyos veszteségeket szenvedett el, melyeket Lovász László és az Akadémia akkori vezetésének heroikus erőfeszítései ellenére sem lehetett megakadályozni. A veszteség az Akadémia önmeghatározását, közéleti pozícióját, lelkiállapotát is próbára tette. Éppen ezért volt történelmi jelentőségű a 2019 decemberében megtartott rendkívüli közgyűlés.
Mint mondta,
„Az akkor elfogadott küldetési nyilatkozat fogadalomként is értelmezhető, amely kimondta: megváltozhatnak a körülmények, elvehetnek tőlünk intézményeket, forrásokat, lehetőségeket, de nem vehetik el tőlünk a hivatásunkat. Vezetőtársaimmal ebben a szellemben vállaltuk a megtépázott, de meg nem tört Akadémia vezetését. Meg kívántuk mutatni, hogy a megváltozott helyzetben is meg lehet őrizni az MTA méltóságát, hogy nem bénít meg bennünket a veszteség, nem oszt meg a politikai bizalmatlanság, és meg lehet úgy őrizni és újítani ezt a nemzeti intézményt, hogy közben megtartja önbecsülését, és hű marad történelmi küldetéséhez.
Reményeinket erősítette, hogy a közvélemény-kutatások ekkor is azt jelezték: minden támadás, konfliktus, közéleti feszültség ellenére a Magyar Tudományos Akadémia maradt a legnagyobb társadalmi bizalmat élvező közintézmény. De akiben bíznak az emberek, annak a felelőssége is nagyobb.”
Az MTA leköszönő elnöke az elmúlt hat év eredményeit összegző rövid számvetésében az elmúlt évek egyik legnagyobb reményű kezdeményezésének nevezte a Középiskolai MTA Alumni Programot. Mint mondta, több mint 1600 kutató fejezte ki csatlakozásával felelősségérzetét aziránt, hogy a következő nemzedékekhez személyesen is eljuttassa a tudomány szeretetét, tapasztalatait, a kutatás módszertanából fakadó hitelességét. Ez a program a jövő közgondolkodását formáló befektetés.
Kitért arra, hogy az MTA doktora cím mellett elindult az egyetemi, kutatóhálózati és ipari kutatóhelyek minősítése is, az MTA Kiváló Kutatóhely program. Sikeresen működnek az Akadémia kiválósági pályázatai, ösztöndíjai, köztük az új nemzeti programok.
Freund Tamás úgy fogalmazott, hogy
„Az Akadémiát ugyanaz a nemzeti akarat hozta létre és élteti immár kétszáz éve, amely időről időre megbízást ad az ország kormányzására. Az Akadémia a nemzet akaratából nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében. Felelősségünk a tudományos ismeretek és tapasztalat rendelkezésre bocsátása, a felelősségteljes és konstruktív kritika, de nem a döntéshozatal.
Az elmúlt hat évben ezt következetesen képviseltük, és sérelmeink ellenére sem hanyagoltuk el nemzeti kötelességeinket. Nem rajtunk múlt, hogy a közpolitika és a tudomány partnersége nem tudott kibontakozni, közmegelégedésre működni.”
Bizonyosnak nevezte, hogy az Akadémia élén az új vezetőkkel, felelősségvállalásra kész, konstruktív partnere lesz az új kormányzatnak a magyar tudomány és felsőoktatás valamennyi sürgető problémájának megoldásában.
„Az elmúlt hat év alatt megőriztük készségünket és alkalmasságunkat arra is, hogy szerepet vállaljunk a kutatóhálózat stabil, kiszámítható, a legmagasabb minőségi elvárásokat is kielégítő működtetésében és fejlődésében. Az Akadémia és az általa mozgósított magyar tudósok, kutatók és szakemberek minden olyan szakpolitikai és társadalmi kérdésben rendelkezésre állnak, amelyben a tudományos ismeretek nélkülözhetetlenek a politikai döntéshozatalhoz és a társadalmi párbeszédhez.”
A hatékony feladatellátáshoz szükséges társadalmi beágyazottságot szerinte igazolja a Medián által végzett legfrissebb közvélemény-kutatás is, amely megmutatta, hogy miközben az elmúlt években számos közintézmény jelentősen vesztett a társadalom előtti hitelességéből, az Akadémia továbbra is őrzi vezető helyét, a legnagyobb közbizalomnak örvend. Hasonlóan fontos visszaigazolás, hogy a magyar kutatók is nélkülözhetetlennek és fontosnak értékelik az Akadémia létét, szerepét és nagyon sokat várnak tőle a jövőben is.
Írta az atv.hu
