A Magyar Tudományos Akadémia 200. közgyűlése keddi ülésén megválasztotta az MTA új vezetőit. Az Akadémia 22. elnöke Pósfai Mihály lett. Pósfai Széchenyi professzori ösztöndíjas, és megkapta az Akadémiai Díjat és a Széchenyi-díjat is korábban. Elnöki programja itt érhető el.
Az új elnök az MTA rendes tagja, kutatott az Arizonai Állami Egyetemen és a Cambridge-i Egyetemen, illetve volt a Pannon Egyetem docense. A kutatási területe az ásványtan, ezen belül a „környezeti ásványtan”, az élő szervezetekben képződő mágneses nanokristályok tulajdonságainak és képződésének tanulmányozása.
A főtitkár Kecskeméti Gábor, a főtitkárhelyettes Kovács Ilona lett.
A leköszönő elnök, Freund Tamás neurobiológus 2020-ban váltotta Lovász László matematikust, és két elnöki perióduson keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Az elnöki pozícióra a négy jelölt Borhy László régész, Miklósi Ádám etológus, Perczel András kémikus és Pósfai Mihály geológus lettek. A Telex úgy tudja, hogy sokáig Perczel András tűnt a befutónak a posztra, de a választások előtt a Professzorok Batthyány Köre egy állásfoglalást tett közzé arról, hogy Orbán Viktor győzelme sorsdöntő, és a PBK nyílt levélben áll ki a keresztény és nemzeti értékek és az ezeket beteljesítő FIDESZ-KDNP-kormány mellett. Perczel tagja volt (vagy még most is tagja, de a taglistán nincs rajta) a PBK-nak, és nem határolódott el a nyilatkozattól, ami nem segítette a megtépázott MTA-n belüli esélyeit. Információink szerint ezután Pósfai Mihályt tartották a legesélyesebbnek, aki a 444 szerint rokoni kapcsolatban áll Pósfai Gáborral, a leendő belügyminiszterrel.
Az elmúlt időszakban több elnökjelölt is megszólalt a tudomány átalakításával kapcsolatban, Borhy László például azt írta, hogy az MTA soha nem mondhat le a kutatóintézeteiről, Magyarország modern kutatási hálózatáról és a kutatók bizalmáról. Szerinte a kutatóintézetek 2019-től kezdve számos megoldhatatlan kihívással szembesültek az MTA tulajdonát képező infrastruktúra használata során, amelyet csak az MTA-hoz történő visszatérésük tud az alkotmányos előírásoknak és a kutatói munka hosszútávú, kiegyensúlyozott folytatásához szükséges feltételek megteremtésének egyaránt megfelelő módon orvosolni. Ezt a képet némileg árnyalja, hogy a 444 szerint Borhy László volt az, aki egy éve még ő volt az, aki a HUN-REN intézetek átvételéről döntő ELTE szenátusi ülésén felháborodva küldette ki a tiltakozókat a teremből, és a humán és társadalomtudományi intézetek elcsatolása is még az ő rektorsága idején indult el.
Perczel András is a a kutatóhálózat akadémiai rendszerhez való szorosabb visszakapcsolása mellett érvelt korábban a Qubitnak, de nem visszacsatolásról, hanem az MTA és a HUN-REN között konszenzusalapú, rendezett, kiszámítható és partnerségről beszélt. Miklósi Ádám szerint az MTA-nak magához kell ragadnia a kezdeményezést, és olyan helyzetet kialakítani, amiben a szakszervezet, az intézetek dolgozóinak képviselői, az igazgatók és persze majd a kormány is be tud kapcsolódni. Ő hisz a politikamentes tudományos élet megteremtésének lehetőségében, és szerinte itthon elsősorban a fiatal kutatók szorulnak lelkesítésre és támogatásra.
Pósfay Mihály is azt mondta a Qubitnak: együttműködést, nem teljes visszacsatolást vár a HUN-REN-nel kapcsolatban, és javítana a tudományos élet transzparenciáján, megváltoztatná az MTA teljes belső kommunikációját, nemcsak az akadémikusokat, hanem az egész köztestületet érintő módon.
Viharos időkben választott magának új elnököt az MTA: április 12-én a magyar választók a kormányváltás mellett tették le a voksukat, a Tisza Párt pedig lényegesen más tudománypolitikát ígért, mint az elődje. Freund Tamás, az MTA akkor még regnáló elnöke a 200. közgyűlésen tartott nyitóbeszédében azt mondta: a kormány és az MTA együttműködését igazolja, hogy Magyar Péter és Tanács Zoltán, az új Tudományos és Technológiai Minisztérium leendő vezetője is elfogadták a meghívást a közgyűlésre.
Freund szerint a kezdeti együttműködés a kormánnyal biztató volt, de végül nem sikerült kellő mértékű, kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolatot kialakítani a most leköszönő kormányzattal. Hozzátette, hogy az új elnökség és az MTA is készen fog állni arra, hogy szerepet vállaljon a kutatóhálózat stabil és szakmai működtetésében és fejlődésében, az akadémia és az általa mozgósított kutatók és szakemberek minden olyan szakpolitikai kérdésben rendelkezésre állnak, ahol a tudományos ismeretek nélkülözhetetlenek. Az MTA egyébként a kormányváltás után már bejelentkezett, hogy kész együttműködni az új kormányzattal, és visszavenné a tőle elcsatolt kutatóintézeteket, ha igény lenne rá. A Telex információi szerint igény az van, de a kutatóintézetek jelentős része nem az elcsatolás előtti állapotokat szeretné visszaállítani, hanem új, az MTA-hoz közeli koncepcióban gondolkodni.
A Tisza Párt programjában egyébként szerepelt az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia visszaállítása, és azt is ígérték, hogy megszüntetik a kekva-modellt. A párt a programjában viszonylag jelentős részt szentel a tudománynak és a felsőoktatásnak, a fő problémák között elsőként a politikai-ideológiai alapú befolyás, az intézményi autonómiák megszüntetése, az intézményrendszer, a kutatóhálózat szétzilálása szerepel. A program említi az alacsony kutatói fizetéseket a kutatói elvándorlás problémáját is.
Magyar Péter az MTA közgyűlésén azt mondta: a magyar állam eddig minden évben kétszer-háromszor annyi pénzt költött el propagandára, mint tudományra. Megígérte, hogy a tudományos szervezetekre vonatkozó döntéseket a tudósokkal együtt fogják meghozni. Azt is mondta: hallják a tudományos kutatók érdekképviseleti szerveinek és az elszakított kutatóintézeteknek, illetve az MTA hangját is, miszerint az MTA nyitott arra, hogy visszafogadja a kutatóintézeteket. Megígérte, hogy az új kormányzat minden támogatást meg fog adni arra, hogy ez a kérdés megfelelően megoldódjon.
Az elmúlt néhány év politikai intézkedéseit az MTA is megsínylette: 2019-ben a kutatóintézeteket az állam elcsatolta az akadémiától, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba fogta össze. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. Aztán tavaly bejelentkeztek, hogy nyitottak lennének átvenni a HUN-REN-ről leválasztott bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontokat, de végül azokat az ELTE kapta meg. A kutatóhálózatok elvesztése óta az MTA nem igazán találta a helyét, nem tiszta pontosan, hogy mi a feladata a hazai tudományos szférában, ráadásul az elmúlt időszakban a kormánypropaganda is vegzálni kezdte: Schmidt Mária történész-ideológus-megmondóember, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója például arról írt, hogy szerinte a Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus, de megjelent számos, az MTA működését erősen kritizáló írás a kormány szócsöveként használt Magyar Nemzetben is.
Írta a telex.hu
