Míg a Tisza egyelőre kívülről figyeli a tárcákat, hogy ott kik azok, akikkel együtt tudnak majd dolgozni, bent a minisztériumokban azt latolgatják, vajon kiknek kell menniük, és kik maradhatnak. Különösen azoknál a tárcáknál, például a külügyinél van ez így, ahol a speciális feladatok miatt a dolgozók jó része máshol nem tudná eddigi munkáját végezni. Sokat elárul ezekről az aggodalmakról, hogy mivel a leendő miniszterrel, Orbán Anitával eddig a külügyi dolgozók jó része nem találkozhatott, Facebook-posztjaiból és nyilvános nyilatkozataiból próbálják kitalálni, mire számíthatnak a következő hónapokban.

Bár az eddigi hírek csak körülbelül százfős azonnali leépítésről szóltak (ötvenen mennének a külképviseletekről, ötvenen a minisztériumból), az állomány még mindig nem nyugodt. Különösen, mióta Orbán Anita arról posztolt: egyelőre kicsi a csapata ahhoz képest, hogy „mennyi emberre lesz szükségünk a Külügyminisztériumban”.

Amikor ilyeneket hallunk, akkor azért az ember gyomra összerezzen

– fogalmazott az egyik külügyes dolgozó. Ezzel együtt a minisztériumban inkább várakozással telnek a napok, a többség örül a váltásnak.