A mai világban minden arról szól, hogy minél többet és többet birtokoljunk.
De vajon lesz valaha elég? Valaha lesz egy pont ahol úgy érezzük, hogy mindenünk megvan?
A minimalizmus ezzel szemben egy teljesen más szemléletet képvisel: A kevesebb néha több.
A minimalizmus nem csupán egy sokszor ismételt lakberendezési stílus, bár amikor ezt a szót halljunk rögtön a csupasz fehér falak, az unalmas garnitúrák és az üresség jut eszünkbe. De mi lenne ha azt mondanánk, hogy ez mind hazugság. Legalább is félig.
A minimalizmus valójában egy életmód amely arra törekszik, hogy csak a szükséges és szeretett dolgaink legyenek körülöttünk semmi töltelékkel. Legyen szó kézzel fogható tárgyakról vagy éppen szokásokról. A cél közel sem az, hogy semmink ne legyen, hanem az, hogy csak az maradjon ami igazán értéket ad az életünkhöz.
Sokan azért fordulnak a minimalizmus felé, mert túlterheltnek érzik magukat, vagy esetleg trauma válasz ahol az adott ember gyermekkorát feltehetőleg egy zsúfolt, kaotikus környezetben töltötte de mostmár szeretne egy nyugodt és tiszta környezetet. A rengetek tárgy nem csak fizikailag foglal helyet, hanem mentálisan is.
Hányszor volt már olyan hogy inkább bele sem kezdtünk a takarításba mert túl sok volt a teendő? Túlterhelődött az agy és emiatt válaszreakcióként a semmittevést választottuk. Gondoljunk így a rengetek tárgyra is amit birtoklunk. Megzavarhat minket amikor valami másra kéne koncentrálnunk. Például házi feladat, egy kör-email küldése, majd azon kaptuk magunkat hogy el-el kalandozik a szemünk.
A minimalizmus azonban abban is segít, hogy az élet élvezhetőbb részeire tudjunk fókuszálni a folyamatos görgetés és vásárlás helyett amik igazán számítanak. A családdal töltött idő, önfejlesztés, élmények és még sorolhatnánk.
Ez különösen fontos egy olyan világban ahol minden és mindenki rohan, ahol könnyű elveszteni a felszínes dolgokat.
Ugyanakkor fontos megértenünk, hogy a minimalizmus nem egy mindenkire kötelező szabályrendszer. Nem kell mindent ugyanúgy csinálnunk.
Írta a 146.hu
