A biztonsági ellenőrzés után át kell menni a dohányzóudvaron, onnan egy műanyag függönyön átverekedve magunkat jobbra fordulni, fel a lifttel a főemeletre, amit nem az FE gomb jelez, mert az a félemelet (az A egyébként az alagsor, ami valójában a földdel egy szinten van), onnan már csak a megfelelő termet kell megtalálni, ha máshogy nem, körbe-körbe keringve.

A fenti tanácsot általában azok az újságírók kapják, akik első alkalommal mennek tudósítani az Országházba, és például egy bizottsági ülés helyszínét szeretnék megtalálni. A Parlament kétségkívül a világ egyik legszebb épülete, de labirintusszerű folyosóit, emeleteit kihívás kiismerni. Talán városi legenda, talán nem, hogy a szakmában nincs olyan újságíró, aki az évek során legalább egyszer ne tévedt volna el, és ne lyukadt volna ki a Látogatóközpontnál a kijárat helyett.

Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, a 1885–1904 között Steindl Imre tervei szerint épült, négyszintes Országház alapterülete majdnem 18 ezer négyzetméter. Helyiségekből majdnem 700 van, belső udvarokból 10, lépcsőházakból 29, liftből 13, kapuból pedig 27.

Az Országház nemcsak kívülről nyújt impozáns látványt

AFP / Garcia Julien

De mi a helyzet azzal a 141 újonc képviselővel, akik közül néhányan a választások előtt még az épületben sem jártak? Hogyan készül fel a Tisza a parlamenti munka gyakorlati oldalára? Hol pihennek a képviselők a maratoni ülések alatt? Honnan veszik észre, ha ebéd közben éppen az ő felszólalásuk következik? Tényleg van bent fodrász és posta? Lehet valahol dohányozni? Mi a helyzet a bringatárolóval?

Megannyi kínzó kérdés, de szerencsére mindegyikre van válasz.