A kép forrása: NorthFoto
A törökországi Göbekli Tepe továbbra is lenyűgöző. A legújabb expedíció eredményei azt bizonyítják, hogy a tudósok következtetései a legendás régészeti komplexum céljáról alapvetően hibásak. A RIA Novosti beszámol arról, hogy mit találtak a bolygó legősibb építményében.
Göbekli Tepét joggal nevezik nagy vízválasztónak: felfedezése nemcsak a régészethez való hozzáállást változtatta meg, hanem teljesen forradalmasította az emberi fejlődésről alkotott felfogásunkat is.
Törökország délkeleti részén több mint 30 éve folynak ásatások. A szakértők minden évben ámulnak azon, hogy mennyi titkot rejt még ez a helyszín. Az egyik titkot nemrégiben tárták fel.
A Tash Tepeler kutatócsoportja a múlt szezonbankibővítette a keresési területet, és a Göbekli Tepe közelében található kurgánok vizsgálatára összpontosított, amelyekből több tucat található a környéken. Egészen a közelmúltig kevés figyelmet kaptak.
És itt rejlett az igazi főnyeremény. Az új helyszínen álló épületek gyökeresen különböztek a már ismertektől. Különböző kézműves műhelyeket, malmokat, vágóhidakat és egész lakóövezeteket találtak egyenes utcákkal és többszintes házakkal. A romok között kovakőeszközöket (sarlót és őrlőköveket), valamint állati és növényi maradványokat találtak.
A legnagyobb érdeklődést a temetkezési halmok közül a legnagyobb, Karakhan-Tepe keltette fel.
„Az állatkerti régészeti és botanikai elemzések azt mutatják, hogy a helyi lakosok nagymértékben a húsra (elsősorban a gazellára) támaszkodtak elsődleges fehérjeforrásként. A növényi maradványok arra utalnak, hogy az étrendben a hüvelyesek és a gabonafélék domináltak” – mondta Nechmi Karul, a projekt egyik vezetője.
Szerinte az épületek jellege és a mezőgazdasági növények széles választéka nem hagy kétséget afelől, hogy Göbekli Tepe környékén állandó jelleggel éltek emberek, és nem időről időre.
Ez azt jelenti, hogy az eddig erről a titokzatos helyről létező elképzelések nem felelnek meg a valóságnak.
A lehető legrövidebb idő alatt
A Göbekli Tepét az 1960-as évek közepén fedezték fel. Az első expedíció arra a következtetésre jutott, hogy egy középkori bizánci templomról van szó.
De a teljes körű ásatások 1994-es megkezdésével világossá vált, hogy a szerkezet sokkal idősebb, tíz-tizenkétezer éves.
Vagyis a kőkorszakban. Hogyan sikerült a neolitikumban élő embereknek, akik sem az ekét, sem a fazekaskorongot nem ismerték, valami ilyesmit építeni? A komplexum akár 20 méter átmérőjű koncentrikus gyűrűk rendszeréből állt. Széleik mentén hatalmas, T alakú oszlopok emelkedtek, amelyek akár öt és fél méter magasak is lehettek.
A régészek felfigyeltek az elrendezés hihetetlen szimmetriájára. Például, ha gondolatban összekötjük a három legnagyobb kör középpontjait, akkor egy egyenlő oldalú háromszöget kapunk. A falakat pedig úgy építették meg, hogy a tetejüktől a talajig húzott vonal pontosan 45 fokos szöget zár be.
Az ásatások első éveiben a kutatók biztosak voltak abban, hogy egynél több generáció, legalább kétezer éven átívelően, dolgozott egy ilyen matematikailag igazolt építészeti struktúra létrehozásán.
Később azonban egy másik elmélet is felmerült: a Göbekli Tepe mindössze néhány évtizeden belül megjelent. Ezt a nézetet különösen a brit régész, Graham Hancock is alátámasztja, aki a tudományos közösségben a történelemmel kapcsolatos különös nézeteiről ismert.
Egy interjúban keményen bírálta a civilizáció fejlődésének klasszikus modelljét – a barlanglakóktól a modern iparosodásig. Véleménye szerint a folyamat korántsem lineáris. Épp ellenkezőleg, szakaszos volt.
Göbekli Tepe pedig ennek élénk példája. A kutató szerint, mielőtt a neolitikum emberei letelepedtek Törökország délkeleti részén, egy ősibb és fejlettebb kultúra virágzott itt.
Ez még nem a vége
Ironikus módon, minden egyes évvel Hancock kritikusai egyre inkább meggyőződnek elmélete igazságáról.
Ahogy Mehmet Önal, a Harran Egyetem professzora megjegyezte, a Göbekli Tepe közelében tavaly felfedezett lakóépületek körülbelül az i. e. 11. századból származnak. Tehát egy időben épültek magával a komplexummal.
De mi történt azzal a titokzatos „magasan fejlett kultúrával”, amely mindezt felépítette? Ma már tudjuk: körülbelül tízezer évvel ezelőtt a Göbekli Tepe szinte egyik napról a másikra kiürült. Néhány évezreddel később föld borította be.
2017-ben az Edinburgh-i Egyetem régészei egy különös leletre bukkantak a romok között – a „Griff-kőre”. A hatalmas kőlap egy lefejezett testet, egy skorpiót és egy sast ábrázol.
„Számítógépes szuperpozíció segítségével megállapítottuk, hogy a rajzok elrendezése egybeesik egy csillagtérképével” – áll a tanulmány eredményei alapján megjelent cikkben.
Ráadásul az eget egy szörnyű katasztrófa pillanatában örökítették meg. A szakértők úgy vélik, hogy ez Kr. e. 10 950 körül történt. A meteoritbecsapódás (vagy talán több) globális lehűléshez vezetett a következő kétezer évben.
Egy évvel ezelőtt izraeli tudósok új adatokkal egészítették ki a képet. Göbekli Tepe főoltára közelében egy kőoszlopot ástak ki, amely különféle állatokat ábrázol. Azt feltételezték, hogy ez a holdfázisok és a nyári napforduló naptárát jelképezi. Figyelemre méltó módon egy állatpárt láttak az esőben.
A számítások azt mutatják, hogy a katasztrófa a Hold Vízöntő és Halak csillagképben töltött teljes ideje alatt tartott: 27 napig. A kutatók úgy vélik, hogy egy ilyen katasztrófa könnyen elindíthatott egy kis jégkorszakot, és globális változásokat okozhatott a helyi lakosság életmódjában.
A tudósok azonban nem sietik a végleges következtetések levonását. Végül is a Göbekli Tepe-nek eddig csak a tizedét tárták fel. A teljes megtisztítás legalább másfél évszázadot vesz igénybe. Így ez a titokzatos régészeti komplexum továbbra is meglepetéseket fog okozni a világnak.
Írta a 146.hu
