Nyugodtan mondhatom, hogy a kezdetek óta követem a Bohemian Betyars útját. Először a debütáló albumuk megjelenésének évében, 2011-ben láttam őket élőben egy aprócska rendezvényen, a csornai Veréb Fesztiválon és rögtön megfogott az energiájuk és elsöprő lendületük. Azóta eltelt néhány év, a banda kinőtte magát, többször megtöltötték a Budapest Parkot, de koncerteztek már Berlinben, Párizsban, Lengyelországban, sőt Kínában és Japánban is. Rendszeresen kollaborálnak más zenekarokkal, főleg a Parno Graszttal, de az Akárkifia nem a közös bulizásról szól, sokkal inkább a befelé fordulásról. Persze ez nem jelenti azt, hogy az új album dalaira ne lehetne tombolni.
Egyszer minden felszakad
A Hamu címre hallgató nyitány rögtön egy táncolósabb nóta, megadja az alaphangulatot, és felkészít a káoszra. Az utána következő címadó dal ugyanis egyáltalán nem fogja vissza magát. Kiszámíthatatlan tempóváltások, trombita és gitár pörgős elegye, nem beszélve a szuper dalszövegről. Az Akárkifiához készített klip méltó a dal tébolyához, ráadásul feltűnik benne a feloszlott Ricsárdgír frontembere, Márton Dániel is.
A már korábban publikált Bánatszalonna egy klasszikusabb Bohemian sláger, majd érkezik az újabb fénypont a Gömböc képében. A szöveg és a cím alapján itt érezhető leginkább az aktuálpolitikai felhang, de a dal önmagában is szépen reflektál a szorongásra. A tempóváltások itt is hibátlanok, ahogy építi a feszültséget, majd robban a bomba. A népdalos ének alatt egyre nagyobb teret követelő, metálosba hajló üvöltések elemi erővel hatnak és olyan energiával töltik fel az embert, hogy az elpusztíthatatlannak érzi magát. Nem kommersz darab, de az egyik legjobb Bohemian Betyars dal valaha.
A legek albuma
Az album második fele érezhetően csendesebb, merengősebb, itt érkeznek az intimebb tételek. A Bujdosó szövegvilága kiválóan passzol a bólogatósabb, hegedűvel és trombitával túlfűtött muzsikához, de nem sokkal később előkerül a gyász témaköre is az Ünnepben. A líraibb köntöst az Úgy esett koronázza meg, mely talán a banda legszebb nótája. Palágyi Máté „Kakas” a maga karcos hangján most lágyan énekel a szerelem erejéről, majd táncra perdülünk a refrénnél, végül eljutunk egészen a családalapításig.
Egyetlen percét át nem aludtuk, csak hallgattunk csak hallgattuk, hogy addig-addig császkáltunk, csalogattunk, kacsingattunk, nyújtózkodtunk, míg közénk bújt egy harmadik
– hangzik a csodás keretbe foglalt zárás. A Keringővel búcsúszik az album, mely szintén a szerelemről szól és kellemesen elandalít.
Az Akárkifia elsőre több szempontból is furcsa lehet a rajongóknak, egyértelműen többször meg kell hallgatni, hogy összeérjen, de meghálálja a belefektetett időt, mert a bulisabb tételek mellett mély érzelmeket hozhat felszínre. Látszik, hogy a srácok felnőttek, érettebbek, de a bohémság és a féktelenség sem veszett ki belőlük.
Az Akárkifia a legek albuma lett. A legszemélyesebb, leginkább intim, ugyanakkor legdühösebb, legmélyebb szövegvilágú és legváltozatosabban hangszerelt lemez. Hogy a legjobb is? Azt nem merném kijelenteni, de örvendetes, hogy a miskolci banda úgy mutatta meg az érzékenyebb oldalát, hogy közben rutinból kirúgják a ház oldalát.
8,5/10
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
