Évek óta nem adott interjút az angol író, Nick Hornby, az olasz La Repubblicával azonban most kivételt tett annak alkalmából, hogy kedvenc csapata, az Arsenal 22 év után megnyerte a Premier League-et. A szerző a hírnevét a Fociláz című, 1992-ben megjelent kötetével alapozta meg, amelynek témája a londoni klub iránti, gyerekkora óta tartó szenvedélyes rajongása, de ő írta többek között a szintén megfilmesített Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című regényeket is.

Azzal, hogy a Manchester City kedd este csak 1-1-es döntetlent játszott a Bournemouth-szal, az Arsenal előnye behozhatatlanná vált a bajnokságban. Hornby a gyerekeivel nézte a meccset, aztán mind kimentek az utcára ünnepelni. „Huszonhárom és huszonegy évesek. Egész életükben erre vártak.”

A meccs utáni időszakról azt mondta, olyan boldog volt, amilyet életében csak egyszer érezhet az ember. „Észak-Londonnak ez a része az életem. Nagyon sokat jelent, hogy százezer ember együtt ünnepelt. Szerettem volna, ha a gyerekeim is részévé válnak ennek a közösségnek.”

https://hvg.hu/360/20260518_stephen-frears-interju-julia-roberts-milos-forman-john-cusack-daniel-day-lewis

Bár annak idején neki is 18 évet kellett várnia arra, hogy 1971 után Arsene Wenger, a csapat legendás menedzsere vezetésével újra bajnoki címet ünnepelhessen, az még többet jelent neki, hogy most a gyerekei szemében láthatta a győzelem jelentette boldogságot.

Az író lelkesen méltatta Mikel Artetát, a csapat spanyol vezetőedzőjét, aki szerinte Pep Guardiolához hasonlóan intelligens tréner, a világ három legjobbja közé tartozik. „Sokan alábecsülik a tehetségét, azt, amilyen figyelmet fordít a részletekre és a bátorságát a taktika terén” – vélekedett, majd az Arsenal vezetőit is megdicsérte, amiért kitartottak mellette az első néhány, kevésbé jól sikerült év után. „Bármely másik klubnál lett volna – a Manchester Unitednél, a Chelsea-nél vagy a Tottenhamnél – biztosan kirúgták volna.”

Hornby szerint, akárcsak abban az időben, amikor a Focilázat írta, a futball ma is menedéket jelent az életben tapasztalt problémák, csalódások, vagy az osztály szerinti megkülönböztetés elől. Megmutatkozott ez abban is, hogy kedd este minden Arsenal-szurkoló együtt ünnepelte a sikert, legyen gazdag, szegény, középosztálybeli, vagy bevándorló.

Bármekkora boldogságot is okozott azonban az írónak a bajnoki cím megszerzése, arra a kérdésre, hogy alkalmat ad-e a Fociláz folytatásának megírására, nemmel válaszolt. „1992-ben csak egy egyszerű rajongó voltam, most pedig mindenki ismer, és az Arsenalhoz fűződő kapcsolatom is megváltozott. Senki sem akarna egy erről szóló könyvet elolvasni.”

Amikor a csapat sikerének titkáról faggatták, Hornby a nyári átigazolásokat említette, szerinte a szezonkezdetre már két kezdőcsapatnyi jó játékosa volt a klubnak. Kettőt közülük külön is kiemelt: a középpályás Declan Rice-t és a kapust, David Rayát nélkülözhetetlennek nevezte.

A csapatára még egy nagy megmérettetés vár a szezonban, a Bajnokok Ligája május 30-i, budapesti döntője a Paris Saint-Germain ellen. „Azt már nyugodtan játszhatjuk le, anélkül, hogy a bajnokság miatt feszültek lennénk.”

Megemlítette, hogy a csapata a BL-t még sosem tudta megnyerni, már 2006-ban közel volt hozzá, de a meccset végül a Barcelona nyerte 2-1-re. „Ez az év más… De még ha nem is történik meg tíz nap múlva, megtörténhet a következő néhány évben, hiszen a ciklusban, amelybe épp beleléptünk, a Liverpool és a City szenved.”

Hornby rajongói készülhetnek: az író azt is elárulta, hogy a helyszínen nézi majd a finálét, a gyerekei társaságában. Minden egyes idegenbeli mérkőzésre azonban manapság már nem utazik el. „Hatvankilenc éves vagyok, családom van. De egyetlen hazai meccset sem hagynék ki” – mondta, és azt is elárulta, hogy 1986 óta, azaz negyven éve van bérlete.  

A VAR-ról is megkérdezték a véleményét, és kiderült, nincs oda érte. „Annak ellenére sem, hogy két héttel ezelőtt, a West Ham ellen a 96. percben az biztosította be a bajnoki címünket. Nevetséges, hogy elrontja a szurkolók reakciójának spontaneitását a stadionban, vagy hogy öt percet kell várni, hogy eldőljön, valami gól-e vagy sem. A futball hitelességét és légkörét is roncsolja. És akkor a röhejes kezezésekről meg lesekről még nem is beszéltünk. Esküszöm, inkább veszítenék egy bírói tévedés miatt.”

Mindezek ellenére még mindig élvezi a focit. „Kevésbé romantikus, mint volt, és kevésbé kötődik a közösséghez. De a minősége rengeteget fejlődött, és sokkal izgalmasabb. Akkoriban, amikor a Fociláz megjelent, még akadtak olyan játékosok, akik bepiálva mentek ki a pályára. Inkább nézem Bukayo Sakát józanon, mint egy alkoholista csatárt az 1980-as évekből!”