Ötvennégy évvel ezelőtt, 1972. május 21-én egy Tóth László nevű, 33 éves magyar férfi belépett a Vatikánba, és a lehető legrosszabb módon írta be magát a művészettörténelembe.
A látogatás a látszat szerint teljesen hétköznapi volt. A férfi azonban nem zarándokként érkezett: egy geológuskalapácsot rejtett magánál, és határozott célja volt. A Szent Péter-bazilika Pietá-kápolnájában átmászott az oltár korlátján, majd mintegy tizenöt kalapácsütéssel megtámadta Michelangelo egyik leghíresebb alkotását, mindeközben azt kiabálta, hogy
„Én vagyok Jézus Krisztus, feltámadtam a halálból!”.
Az Örök város-Róma Facebook-oldal szerint a támadás valódi pusztítást végzett a reneszánsz remekművön, amely a keresztről levett Krisztust a Szűzanya ölében ábrázolja. Tóth László letörte a Madonna bal karját a könyökénél, megrongálta szemhéját, és az orr jelentős részét is leszakította. A kápolna márványpadlóját csaknem száz töredék borította: darabok abból az egyetlen carrarai márványtömbből, amelyből Michelangelo 1499-ben fejezte be a szobrot.
Zsebre tettek ezt-azt
A rémült turisták szemtanúi voltak a vandalizmusnak, és néhányan azonnal cselekedtek: az egyik jelenlévő, Bob Cassily amerikai szobrász volt azok között, akik lefogták Tóthot. Mások azonban a zűrzavart más célra használták, „szuvenírként” több darabot is zsebre vágtak. Egy személy később megbánta tettét, és névtelenül visszaküldte az illegálisan szerzett darabot Rómába.
A Vatikán ezt követően nehéz döntés előtt állt. A művészettörténészek két táborra oszlottak: volt, aki szerint a szobrot sérült állapotában kell meghagyni, mint a vandalizmus élő tanúját. Mások amellett érveltek, hogy helyre kell állítani, de a restaurált részeket egyértelműen meg kell különböztetni az eredetitől.
Végül a Vatikán egy harmadik utat választott: egy „integrális” megközelítést, amelynek lényege, hogy szabad szemmel a beavatkozás ne legyen látható. Ami ezután következett, a műkincs-restaurálás történetének egyik legkényesebb és legösszetettebb vállalkozása lett.
A szakemberek több mint öt hónapot töltöttek pusztán azzal, hogy azonosítsák és katalogizálják a töredékeket – köztük egészen aprókat is –, mielőtt hozzáláttak az összeillesztéshez.
A ragasztóanyag carrarai márványból őrölt por és speciális kötőanyag keveréke volt, hogy az anyag minél közelebb álljon az eredetihez. Végül tíz hónappal a támadás után Pieta ismét a közönség elé kerülhetett, ezúttal azonban golyóálló üveg mögé zárva, örökre elválasztva a látogatóktól.
Soha nem került börtönbe
A bejegyzés szerint Tóth Lászlót látszólagos elmebaja miatt soha nem vádolták meg bűncselekménnyel. 1973 januárjában egy olaszországi pszichiátriai intézetbe szállították, ahol két évet töltött. 1975 februárjában szabadon engedték, majd Olaszországból Ausztráliába deportálták, ahol a támadás előtt élt.
Az ausztrál hatóságok nem tartóztatták le, és Tóth a következő évtizedekben szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Remeteként élt Új-Dél-Wales egy távoli vidékén. 2012. szeptember 11-én halt meg, anélkül, hogy valaha is felelősségre vonták volna.
A Pieta, – melynek jelentése a fájdalmas anya –, ma is áll a Szent Péter-bazilikában. Michelangelo 1499-ben készült el a carrarai márványszoborral, melynek érdekessége, hogy ez az egyetlen alkotás, amelyet az olasz reneszánsz mestere valaha is szignált (a Mária ruháját átkötő szalagon).
(Borítókép: Michelangelo híres szobra, a Pietà a Vatikáni Restaurálási Laboratóriumban látható 1972 októberében, miután helyreállítási munkálatok folytak rajta. Fotó: Vittoriano Rastelli / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
