Ami itt következik, 2023-ban kezdődött. Nem sokkal azután, hogy Cannes-ban bemutatták és a Zsűri Díjával jutalmazták Aki Kaurismäki legutóbbi filmjét, a Hulló faleveleket. A messzi vörös szőnyegig sajnos nem jutottunk el, ezért a fesztivál végeztével kedvesen, de határozottan felszólítottuk a nagy finn filmest, olyan klasszikusok rendezőjét, mint a Gyufagyári lány, a Bohémélet, a Leningrad Cowboys menni Amerika vagy a Gomolygó felhők, hogy legyen szíves interjút adni.

És Aki Kaurismäki adott. Igaz, csak 2026-ban, ám a várakozás mit sem von le az örömből.

Ritkán, de akad, akire három évet is érdemes várni. Vártunk volna akár négyet is.

Mert Aki Kaurismäki nemcsak a nagy öregek egyike, de azt is megugrotta, ami korosztályából csak keveseknek sikerült: az idő múlásával és tengernyi díjjal a háta mögött sem merevedett bele az elismert európai művész – oh, mily elegáns – pózába.

A kérdések e-mailen mentek, a válaszok néhány hónap elteltével hasonló úton-módon érkeztek. És egy rövid, kaurismakis megjegyzés is jött velük: „Dear Gabor, here are my bad answers… Sorry for the delay. Aki K.”

Ehhez csupán annyit lehet hozzáfűzni: minden olyan nap, amikor „rossz válaszok” érkeznek Aki K.-tól, nagy nap egy interjúkészítő életében.

***

Jim Jarmusch jegyezte meg nemrég lemondóan, hogy David Lynch hiába volt zseni, élete alkonyán mozifilmet már nem tudott készíteni, mert nem talált finanszírozókat. Szembesült hasonló visszautasítással, amikor pénz után néz, mert forgatna?