De ennyi önmagában még nem lenne elég ahhoz, hogy a kritikusok és a közönség éppúgy odalegyen a filmért, amely viszont kasszáknál közel sem teljesít egyelőre olyan jól, mint a Rotten Tomatoe-n, ahol 94 százalékban szeretik a kritikusok, a közönségnél pedig 96 százalékon áll.
A jó pásztor, aki szereti a nyáját, egy olyan mély, több ezer éves szimbólum, ami akkor is megmozgatja a nézőt, ha Hugh Jackman nem játszik rá, nem pózol is még hozzá. Az elbizonytalanodott férfiak számára az is izgalmas lehet, ahogyan a megtépázott patriachátuson túl is képes maga biztos vezetőként mutatkozni, szeretettel irányítani, az akaratát érvényesíteni, olyannak mutatkozni, aki otthon van a közösségében és a természet világában, mert ugyan nagyon kedves, mosolygós, és kicsit hóbortos, hiszen krimiket olvas fel a birkáknak a szabad idejében, de azért igazi nomád is, aki képes egyedül megélni.
Lily, a shetlandi juh és Hugh Jackman George Hardy szerepében
Fotó: Intercom
Azt hiszi, a birkák úgysem értik, mit olvas nekik, azt meg végképp nem gondolja, hogy a birkákat a krimik fogják segíteni az igazság kiderítésében, és a gyászuk feldolgozásában.
Amitől működik ez a film, annak ellenére, hogy nem az abszurd, hanem a cuki családi film vonulatot követi, hogy olyan tapasztalatokat segít beépíteni, amik az utóbbi években keletkeztek bennünk az állatvilággal kapcsolatban. Egyre közelebb engedjük magunkhoz a kutyákat, macskákat és más kedvenceket, akik már nem annyira a tulajdonaink, mint egyre inkább a barátaink. Olyan dolgok derülnek ki róluk, amiket talán nem is sejtettünk, másrészt a közelség miatt felvesznek emberi vagy annak gondolt tulajdonságokat, és az állat-ember között is egyre jobb, eredményesebb a kommunikáció.
De nem csak a házikedvencek jöttek közelebb, hanem a vadállatok is. Gyakori látogatók a keretekben, beköltöznek a parkokba, találkozunk velük az utak mentén, és egyre többet tudunk egymásról. Mert ők is többet tudnak ám rólunk!
A birkák mindenkit alaposan megfigyelnek
Fotó: Intercom
A Birkakrimi című vígjáték nem egy az egyben képezi le ezeket a tapasztalatokat, inkább áttételesen, de akkor is megvan az a jóérzésünk, hogy a Gru és Minyon filmek rendezője (Kyle Balda) meg a Csernobil-film írója ( Craig Mazin) képben van azzal, ami velünk történik, ami változik.
A birka szó vagy a nyáj kifejezés valamiféle pejoratív jelentést hordoz. A nyájszellem a XX.században gyávaságot, meghunyászkodást jelent, de ebben a filmben látszik, hogy valami megváltozott. George nevet adott minden birkájának, vagyis, ha sok is a birka, de nem arctalan tömeg, csupa egyforma birkából álló nyáj, hanem mindenki különleges, mindenki értékes, egyedi, vagyis itt egy közösség van, és ez a közösség meg tud küzdeni a veszteséggel, a titkokkal, akkor is ha sötétek és fájdalmasak és a gyásszal, a veszedelmekkel, a kiszolgáltatottsággal is.
Emma Thompson nagyon jól néz ki Lydia Harbattle szerepében, csak elviselni nehéz
Fotó: Intercom
A bájos humorú, csak itt-ott csípős film Leonie Swann 2005-ös Three Bags Full című regényéből készült, amelyben nem csak, hogy egyéniségek a birkák, hanem mind különböző, Angliában őshonos, illetve ritka fajták.
Időnként látjuk is az emberi szereplőkön, hogy nagyon büszkék ezekre a birkákra és a történelmi múltjukra, amelyben sok évszázadon át legelésztek a birkanyájak az angol réteken. Igaz, mindennek az előzménye az volt, hogy az angol főnemesek elűzték a szegényeket a földjeikről, hogy minél nagyobb területen legeltethessenek birkákat. De mindenre nem muszáj emlékezni.
Örüljünk inkább annak, hogy ezt a családi filmet élvezettel nézik majd azok is, akik felismerik a merinót, a suffolkot, a shetlandi juhot, vagy a folyton egymással küzdő norfolk horn fajtájú testvérpárt.
Emma Thompsonról se feledkezzünk meg, aki a sok szimpatikus szerep után most egy nem mindennapian idegesítő ügyvédnőt alakít úgy, hogy nagyon tudjuk élvezni, mert mindenki ismer egy-két hozzá hasonló nőszemélyt.
Birkakrimi – Sheep Detectives 2026
Angol családi állati nyomozós vígjáték 120’
Rendezte: Kyle Balda
8/10
Írta a magyarhirlap.hu
