Miután a Fidesz azt mantrázta, hogy a Tisza Párt elhallgattatná a kritikákat, meg sem várják, hogy az új kormány bármit tegyen, saját maguktól indították be a bezárásokat és brutális leépítéseket az eddigi propagandalapoknál. A Mediaworks bejelentette, hogy megszűnik a Bors és három megyei napilap, valamint leáll a Ripost és a Metropol online verziója is. Beszántják a Pesti Srácok portált is, de tömegével rúgták ki az újságírókat a Magyar Nemzettől és a Világgazdaságtól is.
Villámgyorsan kiderült, hogy az állami pénzek nélkül a NER-média üzleti modellje fenntarthatatlan, az az olvasói kereslet és minőségi kínálat pedig egyszerűen nincs meg, amivel a piacon meg lehetne élni. Egy médiaügynökségi vezető szerint a Fidesz a győzelme esetén is áramvonalasította volna a céget, annyi különbséggel, hogy ezt nem pánikszerűen, hanem strukturált keretek között tette volna. Néhány kitartó vállalaton kívül nem volt komolyan vehető hirdetője a kiadónak, maradt az állami pénzcsap, a lapok árát pedig a közönségmaximalizálás érdekében igyekeztek alacsonyan tartani.
Mészáros Lőrinc
HVG / Túry Gergely
Elkészült a 100 leggazdagabb magyar friss listája, így kiderült, hogy Mészáros Lőrinc egy év alatt 182 milliárd forinttal, 1604 milliárdosra növelte a vagyonát – az Opus még az idei első negyedévben is rekordnyereséget ért el. A második helyen Csányi Sándor áll 935 milliárd forinttal, a harmadik pedig az 594 milliárdos vagyonú Felcsuti Zsolt. A gazdaglistából kiindulva számolt egy sort a GKI is, és bemutatta, hogyan lehetne megírni úgy a vagyonadó szabályait, hogy abból tényleg összejöjjön az a 300-600 milliárd forint, amit a kormány ígért.
Kiállt a nyilvánosság elé Tóth Ildikó ingatlanbefektető: ő volt az, aki sok-sok részletet megosztott Hadházy Ákossal a NER-feleségek luxuscikkeiről. Mint mondta, emberközelivé akarta tenni a harácsolást, mert a táskák, cipők, ruhák mindenki számára értelmezhetően mutatják be, hogy néhány ember olyan életet élt, amit még az európai felső tízezer sem enged meg magának.
Sok olyan céges hír érkezett az elmúlt napokban, amely azt mutatja, hogy a vállalatok egészen érdekes új problémákkal szembesülnek. A Mol alapítványa ellen például költségvetési csalás gyanúja miatt indult nyomozás, mert egy feljelentés szerint mecenatúrának számolták el a reklámszolgáltatást, több száz millió forint kárt okozva. Az MFB-t pedig gyorsan igyekeznek megszabadítani a csontvázaktól, mielőtt még százmilliárdok kerülnének oda az EU-pénzekből.
Használt sütőolaj gyűjtése
Shutterstock
A Mohu azon vitázik egy céggel, hogy a használt sütőolaj, amelyben az éttermi rántott hús sül, a hulladékkoncesszió részét képezi-e – emiatt aztán az éttermek kerültek kényelmetlen helyzetbe, mert vagy a hulladékgazdálkodási hivatallal gyűlhet meg a bajuk, vagy a Nébihhel, attól függően, hogy mit mondtak arról, mi sült az olajban. A Master Good pedig, amely nemrég a vendégmunkások kapcsán robbantott ki vitát, most egy egész komoly PR-katasztrófába futott bele, mert már azt kellett a szakszervezeti vádak után bizonygatniuk, hogy nem pisikártyával mehetnek ki a dolgozók a mosdóba, de azért megvádolták a munkásokat, hogy gyakran cigizni szöknek ki WC-szünet címén.
Egyre népszerűbb a közösségi autómegosztás Magyarországon, csakhogy a növekvő forgalom ellenére is veszteségesek lettek az iparág cégei. A gyenge eredmény mögött nem a vállalatok rossz üzleti stratégiája, hanem jórészt külső tényezők állnak. A kereslet erős, azonban az üzemeltetés költségei nagyot nőttek, drágult a parkolás, a lízing és az üzemanyag is, ezt pedig nem tudták teljes mértékben áthárítani a fogyasztókra.
Persze nem árt arra sem emlékezni: a szegénységnek egy viszonylag új mutatója az, amikor kényszerből kell autót használni, mert annyira nincs más lehetőség. Nagyjából minden hetedik európai, a magyar szegényeknek ennél is nagyobb hányada kénytelen azért költségekbe verni magát az autófenntartással, mert nem elérhető számára más mód ahhoz, hogy dolgozni el tudjon járni.
Írta a hvg.hu
