„Ukrajna nemcsak az orosz gáz tranzitját állította le, hanem ezzel Oroszországot megfosztotta az Európát befolyásoló egyik utolsó eszközétől” – ezekkel a szavakkal kommentálta Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter Kijevnek azt a döntését, hogy január elsejével leállította a területén áthaladó csővezetéken az orosz gáz Európába irányuló tranzitját.
Azt már tudtuk, hogy az ukrán külpolitikáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem hogy független. Ott van mögötte a globalista, balliberális erő, amely még Donald Trump beiktatása előtt néhány héttel is úgy döntött, hogy Ukrajna rúgjon bele Magyarországba és Szlovákiába. Mindezt azért, mert a két közép-európai ország le akarja zárni a háborút, a globális Nyugat szankciós politikáját értelmetlennek találja, és mindenáron tűzszünetet akar elérni a frontokon.
Na, mármost, ha az ukrán diplomáciai vezetőjének a szavait szemantikai vizsgálat alá vesszük, akkor arra a meglepő következtetésre juthatunk, hogy a két ország azért képvisel más álláspontot Moszkvával kapcsolatban, mert ki vannak szolgáltatva az orosz gáz szállításának. Tehát, a Kreml fegyverként használja a két ország gázellátást.
Nem tudni, hogy Zelenszkij mit remélt ettől a döntéstől, mert ha azt, hogy majd Budapest és Pozsony simulékonyabb, netán baráti gesztusokkal fog Kijev felé fordulni, akkor az ukrán elnöknek majd csalódnia kell. Az igaz, hogy Szlovákiának nagyobb, Magyarországnak kisebb problémát fog okozni a keletről elmaradó gázszállítás, de ezen is túl leszünk.
Eddig az ukránok azzal vádolták Oroszországot, hogy bőséges nyersanyagforrásai révén zsarolja az európai felhasználókat. A kijevi külügyminisztérium odáig ment, hogy az üggyel kapcsolatban a tárca hangsúlyozta, hogy az európai energiapiacon a problémák egyetlen oka mindig is Oroszország volt, amely aláásta az energiabiztonságot.
Azért szívesen megkérdeznénk Szibiha urat, hogy Ukrajna jelen viselkedését miként minősítené. Mert ha a zsarolás kifejezést kizárjuk, akkor nehezen találnánk olyan szófordulatot, amely rá illene a gáztranzit leállításának meghatározására. Ami pedig az energiabiztonságot illeti, egyes európai országok négy-ötszörös áron kénytelenek amerikai cseppfolyós gázt vásárolni, miután „egyesek” úgy döntöttek, hogy felrobbantják az Északi Áramlat vezetéket.
Ott a kérdés: Oroszország mivel zsarolta Németországot? Például azzal, hogy az egész kontinensen a legalacsonyabb áron vehetett tőle gázt? Az egész német gazdaságot az olcsó orosz gáz „pörgette”. Most ennek vége és látjuk is a következményeit: vállalati csődhullám, tömeges elbocsátások.
Ami pedig a gáztranzit leállítását illeti, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarország és Szlovákia adja Ukrajna villamosenergia-importjának csaknem kétharmadát. Hazánk önmagában az összes ukrán áramimport közel 40 százalékát szolgáltatja.Tehát Zelenszkij azoknak az országoknak okoz problémát, amelyektől a legjobban függ.
És amikor felvetődött annak lehetősége, hogy a két ország lekapcsolja Ukrajnában a villanyt, óriási felhördülés volt Kijevben, mondván azt nem lehet megtenni, mert az az európai áramszolgáltatás része.
Miért, az orosz gáz nem a kontinens gázellátásának a része? Azt a vezetéket el lehet zárni?
Eddig is tudtuk, hogy az ukrán politikától az arcátlanság nem áll távol. De, hogy ennek még határai sem legyenek, azért ez már sok.
A szerző főmunkatárs
