2025. január 11. szombat. 14:23
Ha azt mondom, hogy szokásos hergelés, illetve hogy Kövér László, akkor a gyakorlott olvasó mindjárt tudja, hogy a házelnök megint néven nevezte a valóságot, amit az ellenzék, velük együtt az egyik szószólójuk, a Népszava nehezen visel.
Kövér László Bonyhádon, Wass Albert születésének 117. évfordulója alkalmából tartotta meg beszédét. Elöljáróban szögezzük le, Kövér László sohasem hergel, ellenben a valóságot pontosan nevén nevezi, amit az ellenzék hergelésnek nevez. Ezzel próbálva eljelentékteleníteni azt az igazságot, amit kimondott gondolatai tartalmaznak.
Nem mellékesen Bonyhádon tarják január 12-én azt az időközi választást, amelyet Potápi Árpád váratlan halála miatt kell megtartani, s amelyen a legnagyobb ellenzéki párt nem indít jelöltet, ahogy a több időközi választáson se. Miközben arra nem hajlandó, hogy a választásokon is bizonyítsa a politikai pártok élbolyába való tartozását, ne csak a neki kedves közvéleménykutatók reményt árusító felméréseit lobogtassa a szavazóknak. Noha tudjuk, mindezek kristálytiszta félrevezetések. Lásd Kamala Harris bukása, aki tudta, hogy a közvélemény-kutatások hamisan jelzik az ő előnyét Trumppal szemben, de azért mégis reménykedett, amíg el nem söpörte a jókedvét a valóság.
Kövér beszédében egy új Károlyi Mihályról beszélt. Ezt mondta: „A hazugság és gyűlölet hirdetői ma is itt vannak közöttünk. A bukott posztkommunisták helyébe – idegen megbízói utasítás szerint – egy harsány hazudozó, a régihez hasonlóan tehetségtelen, de személyes ambícióit kordában tartani nem tudó új Károlyi Mihály lépett, akinek mindössze annyi a feladata, hogy miután elárulta korábbi politikai közösségét, csapja be a teljes magyar nemzetet is, annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a magyargyűlölet új kunbéláinak a színrelépéséhez. Mert a magyar történelemben a károlyimihályok és linderbélák nyomában mindig a kunbélák és szamuelyk érkeznek.”
Mielőtt ideidéznénk a konkrét történelmi fordulatot a Tanácsköztársaság idejéből,
még egy gondolat Kövértől: „Az új Károlyi idegállapotában hasonlóan zavart és jellemében hasonlóan eltorzult, mint elődje volt, az egyelőre a háttérben készülődő új Kun pedig ösztöneiben hasonlóan vérszomjas és nemzetgyűlölő lesz, mint elődje volt. Ezen figurák külföldi megbízói pedig hasonlóan a magyarság ezeréves állami létének felszámolását akarják, mint ahogyan elődeik egykor tették. Mi, magyarok a XX. században, 1918-19-ben ezt a filmet egyszer már láttuk, ez a szerepjáték egyszer már megtörtént, és tragikus veszteségekbe torkollott. Ne feledjük ez ügyben sem Wass Albert intelmét: „Szorítsátok egymás kezét még jobban, mint eddig, s ne fussatok külön-külön kis célok után, mert nincsen út más, csak egyetlen egy, s ezen mindenki egyért, és egy mindenkiért. Szeresd a Te Népedet, nemzetedet jobban mint önmagad. (…) Tisztelt otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta.”
Csak hogy lássuk pontosan miről is van szó. A magyar haderő az 1918-as honvédelmi miniszter, Szurmay Sándor tábornok szerint teljességgel elég lett volna a történelmi Magyarország határainak megvédésére. Erre jött Lindner Béla, a Károlyi-kormány első hadügyminisztereként még a közös hadsereg leszerelését siettetve hangoztatta elhíresült kijelentését: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” A hadseregszervezésben járatos, háborús frontparancsnoki tapasztalatokkal rendelkező Szurmay Sándort pedig Károlyi utasítására letartóztatták.”
Láthatjuk, hogy a 1918-19-es film veszedelmének esélyei ma is itt leselkednek ránk. Az új, mai Károlyink, Magyar Péter szánalmas replikájában a következőket mondta: „Csak a pontosság kedvéért, az én felmenőim sváb földművelők, református lelkészek, tanítók, Mádl Ferencek és Erőss Pálok, hazafiak voltak. És nem árulók. Ha jól emlékszem, az ön családjában találhatóak Kunhoz, Rákosihoz és Kádárhoz köthető személyek.”
Arcpirító arcátlanság. Nem a családok felmenőinek szálait kell ugyanis bogozni, hanem azt, hogy ki mit tesz a magyarok érdekében. Kövér László soha nem árulta el a választóit, Magyar Péter pedig még hatalomra se került, de máris a Brüsszel szekerét tolja, a magyarok rovására, ha tetszik – lásd migráció vagy LMBTQ-támogatás – elpusztítására.
A nemzet megmaradása érdekében itt már a ’tessék választani!’ felhívást sem szabad föltenni.
A szerző újságíró
