Egy többnapos kísérlet során egy nemzetközi kutatócsoport 37 résztvevőt kért meg arra, hogy véletlenszerű szavakat társítsanak negatív képekhez, majd megpróbálták ezen asszociációk felét átprogramozni és „beavatkozni” a rossz emlékekbe.
„Azt találtuk, hogy ez az eljárás gyengítette az averzív emlékek felidézését, és növelte a pozitív emlékek önkéntelen behatolását is” – írják a kutatók közzétett tanulmányukban.
A vizsgálathoz a kutatócsoport adatbázisokat használt, negatív vagy pozitívnak minősített képekből – gondoljunk emberi sérülésekre vagy veszélyes állatokra, szemben nyugodt tájakkal és mosolygó gyerekekkel.
Az első estén memóriatréning-gyakorlatok segítségével rávették az önkénteseket, hogy a negatív képeket összekapcsolják a vizsgálathoz kitalált, képtelen szavakkal. Másnap, miután aludtak, annak érdekében, hogy megszilárdítsák ezeket az emlékeket, a kutatók megpróbálták a szavak felét pozitív képekkel társítani a résztvevők fejében.
A második éjszakai alvás során az elhangzó szavakról készült felvételeket játszották le, a memóriatárolás szempontjából fontosnak tartott, nem gyors szemmozgásos (NREM) alvási fázisban. Az agyi aktivitást elektroenkefalográfiával követték nyomon.
Másnap és néhány nappal később a kutatók kérdőívek segítségével megállapították, hogy az önkéntesek kevésbé tudták felidézni a pozitív emlékekkel összekevert, negatív emlékeket. A pozitív emlékek nagyobb valószínűséggel ugrottak be a fejükbe ezekre a szavakra, mint a negatívak, és pozitívabb érzelmi előjellel tekintettek rájuk.
„Egy nem invazív alvásbeavatkozás tehát módosíthatja az averzív emlékezést és az affektív válaszokat” – írják a kutatók. „Összességében megállapításaink új, a kóros vagy traumával kapcsolatos emlékezés kezelésében releváns meglátásokat nyújthatnak”.
Még korai ez a kutatás, és érdemes megjegyezni, hogy ez egy szigorúan ellenőrzött laboratóriumi kísérlet volt: ez jó az eredmények pontosságában való bizalom szempontjából, de nem tükrözi pontosan a való világ gondolkodását és a pozitív vagy negatív emlékképzést.
Tudjuk, hogy az agy alvás közben rövid ideig tartó újrajátszással menti az emlékeket, és számos tanulmány vizsgálta már, hogyan lehetne ezt a folyamatot úgy irányítani, hogy a jó emlékeket megerősítsük, vagy a rosszakat kitöröljük.
Mivel nagyon sok változó játszik szerepet – az emlékek típusai, az agyterületek és az alvási fázisok tekintetében –, időbe telik, amíg pontosan kiderül, hogyan történhet az emlékszerkesztés, és milyen hosszú távúak lehetnek a hatások. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a negatív emlékek pozitív emlékekkel való felülírásának folyamata ígéretesnek tűnik.
„Eredményeink széles körű utakat nyitnak meg az averzív vagy traumatikus emlékek gyengítésére irányuló törekvések előtt” – írják a kutatók.
