Kétségtelen, hogy a rák halálos: a szívbetegségek után a második leggyakoribb halálozási oka. A rák még korai diagnózis és kezelés esetén is képes ölni.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a három rákos megbetegedés, amely 2020-ban világszerte a legtöbb ember halálát okozta, a tüdőrák (1,8 millió haláleset), a vastagbélrák (916 000 haláleset) és a májrák (830 000 haláleset). A prosztatarák és a mellrák, eközben a leggyakoribb rákfajták közé tartoznak.
De ezek nem feltétlenül a leghalálosabb rákfajták az egyéni túlélési arányukat tekintve, mondta Rebecca Siegel, az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) rákfelügyeleti kutatásának vezető tudományos igazgatója.
Az, hogy egy adott ráktípus évente hány embert öl meg, attól függ, hogy hányan betegednek meg benne, és hogy a rákbetegséggel diagnosztizáltak hány százaléka éli túl – magyarázta Siegel. A leghalálosabb rákos megbetegedések azok, amelyeknél a legalacsonyabb a túlélési arány.
A rákkutatók ezeket a túlélési arányokat az ötéves relatív túlélésnek nevezett mérőszámmal határozzák meg. Ez azoknak az embereknek a százalékos aránya, akik várhatóan túlélik egy adott rákbetegség hatásait, kizárva az egyéb lehetséges halálokok kockázatát, a diagnózist követő öt évben, a Surveillance, Epidemiology and End Results (SEER) program szerint, amely a National Cancer Institute (NCI) kezdeményezése, amely adatokat gyűjt, elemez és jelent az amerikai rákos esetekről.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a rák esetében nem feltétlenül létezik „gyógymód”. Az orvosi terminológiában a gyógyulás azt jelenti, hogy nulla rákos sejt marad a szervezetben, és a rák soha nem fog visszatérni. Bár a modern kezelések képesek a rákot olyan mértékben eltávolítani vagy összezsugorítani, hogy az képalkotó vagy laboratóriumi vizsgálatokkal már nem kimutatható, az orvosok nem tudják garantálni, hogy minden rákos sejt eltűnik. Még ha a rák nem is mutatható ki, akkor is lehetséges, hogy hónapokkal vagy évekkel később újra megjelenik. Emiatt, ha a kezelések sikeresek, az orvosok inkább azt mondják, hogy a rák „remisszióban van”, mint hogy „gyógyult”. Ha a rák nagyon-nagyon hosszú ideig remisszióban van, akkor egyes orvosok azt mondják, hogy a beteg meggyógyult.
Íme a tíz leghalálosabb rákos megbetegedés a SEER ötéves relatív túlélési adatai szerint.
Hasnyálmirigyrák ötéves relatív túlélés: 12,8%.
A hasnyálmirigyrák ötéves túlélési aránya 12,8%. Korai felismerés esetén hatékonyan kezelhető, de ha előrehaladottabb stádiumban diagnosztizálják, az ötéves túlélési arány egy százalékra csökkenhet. A legtöbb IV. stádiumú hasnyálmirigyrákos beteg a diagnózis felállítása után csak körülbelül egy évig él.
A dohányzás, az elhízás, a cukorbetegség, a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, bizonyos genetikai mutációk és a környezeti kémiai expozíció növelhetik a hasnyálmirigyrák kockázatát. Bár ezek a kockázati tényezők növelik annak általános valószínűségét, hogy egy személynél kialakul a betegség, nem garantálják, hogy az illetőnél ki is alakul, és nem mindenki, akinél a betegség előfordul, osztozik ezekben a jellemzőkben.
A rák stádiumától, a beteg általános egészségi állapotától és személyes preferenciáitól függően az orvosok a hasnyálmirigyrákot műtéttel, sugárkezeléssel, kemoterápiával vagy e kezelések kombinációjával kezelhetik. 2024 elején az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) egy évtized után először hagyta jóvá a hasnyálmirigyrák új, első vonalbeli kemoterápiás kezelését. Más kezelések közé tartozhat az immunterápia, amely felpörgeti az immunrendszert, hogy megtámadja a rákot, vagy a célzott terápiák, amelyek olyan gyógyszerek, amelyek a különböző rákos sejtekre specifikus molekulákat célozzák meg. Az NCI becslései szerint 2024-ben az Egyesült Államokban körülbelül 51 750 halálesetet okoz a hasnyálmirigyrák.
Nyelőcsőrák ötéves relatív túlélés: 21,6%.
A nyelőcsőrák ötéves túlélési aránya 21,6 százalék. A nyelőcső az az izmos cső, amely az ételt a torokból a gyomorba szállítja. A nyelőcsőrák kockázati tényezői közé tartozik az idősebb kor, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a savas reflux, amikor a gyomorsav feljön a nyelőcső alsó részébe.
A kezelések, amelyek attól függnek, hogy a rák milyen előrehaladott állapotban van, lehetnek műtét, kemoterápia, sugárkezelés és immunterápia.
Májrák és intrahepatikus epevezetékrák kombinált ötéves relatív túlélés: 21,7%.
A májrák és az intrahepatikus epevezetékrák együttes ötéves túlélési aránya 21,7%. A májrák a rákos halálozások egyik vezető oka világszerte. Bár a világ más részein gyakoribb, az Egyesült Államokban az esetek száma emelkedik, az előfordulási arányok 1980 óta több mint megháromszorozódtak.
Világszerte a májrák leggyakoribb kockázati tényezője a hepatitis B vírus (HBV) vagy a hepatitis C vírus (HCV) krónikus fertőzése. A HBV emberről emberre testnedvekkel, például vérrel és ondóval terjed, míg a HCV fertőzött vérrel való érintkezés útján. A CDC azt ajánlja, hogy minden olyan felnőttet, aki ki van téve a HBV-fertőzés kockázatának, oltassanak be a vírus ellen. A HCV ellen azonban nincs hatékony vakcina.
A májrák kezelései közé tartozik az immunterápia, a célzott terápia, a sugárkezelés, a műtét és a májátültetés.
Tüdőrák és hörgőrák ötéves relatív túlélés: 26,7%.
A tüdő- és hörgőrák (általában csak „tüdőrákként” emlegetik) ötéves túlélési aránya 26,7%. A rákos megbetegedések közül a tüdőrák öli meg világszerte évente a legtöbb embert. A dohányzás a betegség első számú kockázati tényezője, amelyet a természetben előforduló radongáznak való kitettség követ. A tüdőráknak két fő típusa van: a nem kissejtes tüdőrák, amely az esetek mintegy 80-85 százalékát teszi ki, és a kissejtes tüdőrák, amely halálosabb, mivel gyorsabban növekszik és terjed. A korai felismerés a kulcs a tüdőrák prognózisának javításához; korai felismerés esetén a nem kissejtes tüdőrák ötéves túlélési aránya akár 65 százalékos is lehet.
A hörgők két nagy légút, amelyek a légcsövet kötik össze az egyes tüdőkkel. A hörgőrákok ezekben a légutakban kezdődnek.
A tüdőrák kezelései közé tartozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a célzott terápiák.
Akut myeloid leukémia ötéves relatív túlélés: 31,9%.
Az akut myeloid leukémia (AML) ötéves túlélési aránya 31,9%. A leukémia egy tág fogalom a csontvelőben lévő őssejtek mutációinak kialakulása által okozott, rákos megbetegedésekre, amelyekből normális esetben fehérvérsejteknek nevezett immunsejtek, valamint vörösvérsejtek és vérlemezkéknek nevezett véralvadási sejtek alakulnának ki. Idővel a leukémiasejtek növekednek és kiszorítják az egyén egészséges vér- és csontvelősejtjeit, elnyomva azok fejlődését.
Az AML minden olyan rákos megbetegedésre utal, amely a myeloid sejtekben fejlődik ki , amelyek közé tartoznak a vörösvértestek és az immunsejtek, amelyek a szervezet első védelmi vonalához tartoznak a kórokozókkal szemben. Ez ellentétben áll a nyiroksejtekkel, amelyek közé tartoznak a fertőzések emlékezetét kialakító immunsejtek, mint például a T-sejtek és a B-sejtek.
Az AML 45 éves kor előtt ritkán fordul elő, bár bármely életkorban előfordulhat. Az orvosok többnyire nem tudják pontosan, hogy mi emeli meg a valószínűségét, bár a dohányzás, a korábbi kemoterápiás vagy sugárterápiás kezelések, a hosszú távú benzolexpozíció és a nagyon magas szintű sugárzásnak való kitettség növelheti a kialakulásának kockázatát. A kezelési módszerek közé tartozhat a kemoterápia, a sugárterápia és a csontvelő- vagy őssejt-transzplantáció. Az NCI szerint az AML 2024-ben mintegy 11 220 amerikai halálesetért volt felelős.
Agydaganat és egyéb idegrendszeri rákok ötéves relatív túlélése: 33,4%.
Az agydaganat és más idegrendszeri rákok ötéves túlélési aránya 33,4 százalék. Felnőtteknél az agydaganatok ritkán kezdődnek az agyban – ha mégis, akkor elsődleges agydaganatnak nevezik őket. Ehelyett az agydaganatok ötször nagyobb valószínűséggel terjednek át a szervbe a test más részein lévő rákból, ebben az esetben áttétes agydaganatnak nevezik őket. Az áttétes agydaganatok azonban nem szerepelnek az agydaganatok túlélési statisztikáiban, mivel a rákokat a származási helyük szerint kategorizálják.
Ha egy személy például olyan rákban hal meg, amely a tüdőből indult, és áttétet adott (átterjedt) az agyba, akkor az illető esete a tüdőrák túlélési statisztikáit befolyásolná, nem pedig az agydaganat túlélési statisztikáit, mondta Kathy Cronin, a SEER tudósa.
Az elsődleges agydaganatok általában nem adnak áttéteket, mint más ráktípusok. Az agydaganat azonban átterjedhet a közeli nyirokcsomókra, amely 21,3 százalékra csökkenti a túlélési arányt. A glioblasztóma az agydaganat leghalálosabb formája, ötéves túlélési aránya 5,7 százalék. A glioblasztómában szenvedő, idősebb felnőttek átlagos túlélési ideje kevesebb mint egy év, de a kialakulóban lévő kezelések segíthetnek a túlélés meghosszabbításában.
Az agydaganat kockázati tényezői közé tartozik az idősebb életkor és a túlsúly vagy elhízás. A sugárterápia, valamint az, ha valakinek közeli hozzátartozója agydaganatban szenvedett, szintén növelheti valamelyest a betegség kialakulásának kockázatát.
Az agydaganatok kezelése a daganat típusától, méretétől és elhelyezkedésétől függ, és magában foglalhat műtétet, sugárterápiát, kemoterápiát és célzott gyógyszeres terápiákat. Az agy- és egyéb idegrendszeri rákok az NCI szerint 2024-ben mintegy 18 760 halálesetet okoztak az Egyesült Államokban.
Gyomorrák ötéves relatív túlélés: 36,4%.
A gyomorrák ötéves túlélési aránya 36,4 százalék. A gyomorrák a gyomrot bélelő sejtekben alakul ki. Szinte minden gyomorrák a szerv legbelső bélését alkotó, nyálkatermelő sejtekből indul ki; ezeket adenokarcinómának nevezik.
A kezelés attól függ, hogy a gyomorfalon belül hol kezdődik a rák, és milyen típusú sejtekben kezdődik, de általában műtéttel és kemoterápiával jár. A prognózis általában jobb, ha a gyomorrákot korábban észlelik, de sokakat csak előrehaladott stádiumban diagnosztizálnak. A gyomorrák gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél, és a legnagyobb valószínűséggel a hatvan év feletti embereknél fordul elő. Más tényezők – például az etnikai hovatartozás, a túlsúly vagy elhízás és a táplálkozás – szintén befolyásolhatják a betegség kockázatát.
Petefészekrák ötéves relatív túlélés: 50,9 százalék.
A petefészekrák ötéves túlélési aránya 50,9 százalék. Akkor alakul ki, amikor a petefészkekben vagy a petevezetékben – a petefészkeket a méhhel összekötő folyosókban – lévő, mutálódott sejtek ellenőrizetlenül elszaporodnak. A betegség a tüdőrák és az emlőrák mellett a nők körében a rákos halálozások egyik vezető oka.
Azoknál az embereknél, akik bizonyos gének mutálódott változatát hordozzák, nagyobb lehet a petefészekrák kialakulásának kockázata.
A petefészekrák kezelésére kemoterápia, műtét és célzott terápia alkalmazható.
Myeloma ötéves relatív túlélés: 61,1%
A myeloma ötéves túlélési aránya 61,1 százalék. A myeloma egy olyan ráktípus, amely a test csontvelőjében, csontjaiban és lágyszöveteiben lévő, plazmasejteknek nevezett immunsejtekben alakul ki. A leukémiához hasonlóan a myeloma is a vérrák egyik formája. A myeloma esetében azonban a betegség kifejezetten a plazmasejtekben kezdődik. Ezeket a sejteket az immunsejtek egy másik típusa, az úgynevezett B-sejtek állítják elő, és képesek a fertőzések leküzdését segítő antitestek kiválasztására. Ahogy a rákos plazmasejtek növekednek, kiszorítják a csontvelőből a normális sejteket, amelyek más immunsejtek, valamint vörösvértestek és vérlemezkék előállításához szükségesek.
A myelomának különböző formái vannak, de a leggyakoribb típus az úgynevezett myeloma multiplex, amely a csontvelőben kezdődik, majd az egész testben elterjedhet. A myelómát általában kemoterápiával, célzott rákgyógyszerekkel és szteroidokkal kezelik.
Nem ismert, hogy mi okozza a myelomát, bár a 45 év feletti emberek, a férfiak és a feketék esetében a legnagyobb a kockázata a betegségnek.
Gégerák ötéves relatív túlélési esély: 61,5%.
A gégerák ötéves túlélési aránya 61,5 százalék. A rákos sejtek felhalmozódása okozza a gége, vagyis a hangszalag szöveteiben. Az alkohollal való visszaélés vagy a dohánytermékek használata növelheti a gégerák kialakulásának kockázatát. A legtöbb más rákos megbetegedéshez hasonlóan a gégerák prognózisa is jobb, ha a betegséget korán felismerik. A gégerák sugárkezeléssel, kemoterápiával, immunterápiával és célzott terápiával kezelhető. Az orvosok szükség esetén műtétet is végezhetnek a daganat vagy esetleg az egész gége eltávolítására.
