2025. január 25. szombat. 9:34
Évekkel ezelőtti londoni utam alkalmával egy hagyományos angol pubban kötöttem ki. A patkó alakú ülőalkalmatosságok mindegyike foglalt volt, de végül társammal találtunk két helyet, az ott lévő társaság egy kicsit összébb húzódott, hogy mi is odaférjünk. Akaratlanul is fültanúi voltunk a négy férfi diskurzusának, amely valamifajta filozófiai eszmefuttatásban bontakozott ki. A beszélgetés közben egy kis könyvecskét lapozgattak, egymásnak mutogatták az egyes, általuk kijelölt passzusokat. Amikor aztán kihörpintették a korsó alján maradt italukat, becsukták a füzetecskét, én meg oldalra pillantottam, hogy megnézzem a címét.
A döbbenet valószínűleg kiült az arcomra, mert az iromány nem volt más, mint Marx Károly Kommunista Kiáltványa.
Abban az időben már Magyarországon sem volt divat a világot felforgató kiáltványt olvasgatni, pláne nem idézni belőle. Akkor még azt hittem, hogy valami „földön kívüli” lényekkel találkoztam a ködös Albionban. Mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy az általunk nyugati világnak gondolt földtekét a kommunista munkásmozgalom teoretikusa csak fizikailag hagyta el, szelleme tovább él.
E felismerés ellenére mégis meglepetésként ért, amikor a napokban a Financial Timesban megjelent a „kis” Sorossal készült interjú. Az apja nyomdokaiba lépő Alex, Donald Trump elnöki beiktatását követően, saját szemszögéből nézve, egy marxi idézettel minősítette a helyzetet. „Remélem, Marxnak igaza volt, hogy először a tragédia s utána a bohózat következik. De attól tartok, hogy most ez fordítva lesz. Úgy fogunk tekinteni Trump első ciklusára, mint egy bohózatra, és a mostani pedig nagyon rossz és tragikus lesz sok ember számára.”
Ne menjünk bele olyan részletekbe, hogy Marx mikor és milyen összefüggésben mondta a fenti idézetet, sokkal inkább az a fontos, hogy a világ pénzének mozgásában jártas Soros György fia és vállalkozásainak örököse egy olyan filozófiának a megalkotóját idézte, aki egész elméletét a proletariátus és a tőke képviselőinek osztályharcára építette fel. Szürreális az egész helyzet, mert hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis a Kommunista Kiáltvány végszava – Világ proletárjai egyesüljetek! – Alex Soros „szájára”.
Ez még akkor is szürreális, ha a „kis” Soros ebben az interjújában a „kommunista alaptörvénynek” csak a szellemét idézte meg. De akkor is felmerül a kérdés, miért van Alexnek szüksége Marxra. A kérdés nem költői, ennek ellenére nehéz megválaszolni.
Talán pont ugyanazért, amiért Gelsenkirchen városa szobrot állított Leninnek. A Németország nyugati felén található település a baloldal, a szociáldemokraták fellegvára, ahol Marx és Lenin tanait csak a könyvekből ismerik, a gyakorlatban soha nem tapasztalták meg.
Vagy talán azért, amiért Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság egykori elnöke megkoszorúzta Marx szülővárosában, Trierben a teoretikus szobrát születésének 200. évfordulóján.
A további, ehhez a témához kapcsolódó példák felemlegetése még zavarosabbá tenné a válasz keresését. Az viszont világosan látszik, hogy a papíron jobboldali Juncker és a globalista Alex Soros egyre inkább közös világnézeti mederbe terelődött. Ettől kezdve viszont már egyértelmű jelzővel sem lehet minősíteni az ideológiai összeolvadás okán létrejött „szellemi” áramlatot.
Pláne nem akkor, ha még a londoni pubok öregurai is ide tagozódnak be, akik sörözés közben polgári kényelemből vívják osztályharcukat.
Végül is, kell egy közös nevező.
A szerző főmunkatárs
