December 29-e estéjén kétségbeesett nő tárcsázta a segélyhívót. Élettársa a jobb öklével beleütött a pálmonostori családi ház nappalijában álló televízióba, és az alkarja olyan szerencsétlenül fordult bele a régi készülék képcsövébe, hogy egy szilánk mély sebet vágott rajta. Lüktetve folyt ki a vére, amit próbált ugyan elállítani, de bármit tekert rá, átvérzett, ő pedig egyre gyengült.
„Már készen álltam a közterületi szolgálatra, vidéki társam kint kezdett a szolgálati helyén, az ő érkezésére vártam, de ide rögtön kellett indulni, mert a 112 diszpécsere azzal számolt, hogy mi hamarabb ott leszünk Pálmonostorán, mint az esetkocsi. Így történt, hogy egy helyszínelő kollegával indultam útnak” – idézte fel Gyarmati Richárd, és hozzátette, tíz perc alatt a pálmonostori háznál voltak.
„Épp közlekedés-ellenőrzési feladatokat láttam el, amikor a küldést kaptam – tette hozzá Bodor Leon Valentin, aki elsőként lépett az ingatlanba. – A sérült a fürdőszobában térdelt, és a mosdókagylóba könyökölt. Bal kezével fogta a vérző sebet a jobb karján, amelyre rákötötte a fürdőköpeny pántját, de nem elég erősen. Sápadt és ideges volt. Sajátosan feszengett, és csak motyogni tudott, de azt jól értettük, hogy fájdalmai vannak, azt pedig mondania sem kellett, hogy válságos állapotba került, mert minden csupa vér volt. Összenéztünk Ricsivel, és tudtuk, ezt a sebet rendesen be kell kötözni, és már rohantam is a szolgálati kocsihoz az elsősegélycsomagért.”
„Több mint tíz éve vagyok az utcán, a rendőrképzésen tanult elsősegélynyújtást már intézkedések során is kamatoztattam, életmentésekben is részt vettem, sikeresekben is. Kettőnk közül én voltam a gyakorlottabb, és ezt az odafele úton Leonnak is elmondtam, így már előre tisztáztuk a munkamegosztást. Ő adagolta a gézlapokat és a mullpólyát, én pedig nyomó- és szorítókötést is készítettem – folytatta Gyarmati Richárd. – Mély volt a seb, átment a vénán, és nagyon vérzett. Kész csoda, hogy a sérült még úgy-ahogy tudott magáról, de a legjobban azon csodálkoztam, hogy felismert, és valahonnan nekem is ismerős volt. Jó pár évvel ezelőtt polgárőrként szolgált, és kiskunfélegyházi rendezvényeken velem is dolgozott. Erről az időszakról kérdezgettük, hogy a gondolatait eltereljük, de azt is elmondta, dühében ütött bele a tévébe, mert egy közeli hozzátartozóját temette el azon a napon.”
Közben csak néhány perc telt el.
„Úgy határoztunk, az esetkocsi elé megyünk, és erről tájékoztattuk a tevékenységirányítást. A sérültet tempósan kitámogattuk, és mire Ricsi beültette, már indultam is a szolgálati autóval Félegyháza felé. Pár perccel később a mentősök vették a gondjaikba – zárta le a drámai, de a maga nemében mégis felemelő történetet Bodor Leon Valentin, akinek ez volt az első ilyen életmentése. – Ahhoz képest, hogy Ricsivel nem szoktam szolgálatot teljesíteni, ez a közös életmentés olyan olajozottan ment, mintha régóta partnerek lennénk. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a legjobbat tudom kihozni magamból, amikor megszólal bennem a sziréna, és ezt főtörzsőrmester kollegám nevében is elmondhatom.”
