Akár miként nézzük, csak a rossz és a még rosszabb közötti kimenetekkel lehet számolni Jemenben – tudta meg lapunk katonai titkosszolgálati forrásokból. A legkedvezőbb opció az lenne, ha a húszik az őket ért minapi csapások nyomán felhagynának Izrael és a térségben tartózkodó (döntően amerikai) hadihajók elleni akciókkal, ám erre vajmi kevés az esély.
A lázadók mögött álló Irán ezt vélhetően nem nézné jó szemmel – de valójában maga az iszlamista terrorszervezetnek sem igazán érdeke, hogy valamiféle gyengeséget mutasson, hiszen akkor apadna a külföld szemében a potenciálja.
Ahogy egy színdarabban sem véletlenül lóg a puska vagy a pisztoly a falon, úgy a hútik sem azért halmozták föl a légiarzenáljukat, hogy a távoli jövőnek tartogassák. Használni akarják – s mint az elmúlt két hónap történései mutatják, be is vetik. Akkor is, ha elsüllyesztik a hajóikat.
Külön figyelemreméltó, hogy míg egy amerikai elhárító és/vagy „célrepülő” rakéta darabonként egymillió vagy valamivel a fölötti dollárt kóstál, addig a Teherán által jegyzett eszközök ennek a töredékébe, pár ezer, esetleg tíz-húszezer dollárba kerülnek. S bár itt kétségtelenül a high-tech áll szemben a számítástecnika középmezejével, mégis (kissé kifordítva a magyar mondást) a töméntelen mennyiségű ludat csak iszonyatosan magas áron tudja legyőzni a disznó.
Ha egyáltalán maradéktalanul sikerül neki, ugyanis az, hogy egy hadihajórajon összességében ott pihen X darab ultramodern rakéta, Y mennyiségű tengerészgyalogos és magasan képzett személyzet még nem egyenértékű azzal, hogy nem érheti őket meglepetés, pláne veszteség. Láthattunk már elég példát a történelemben arra nézve, amikor a gyengébb színvonalon álló, pláne csöppet lenézett haderő mért olyan vereséget/csapást a nála nagyobbra, hogy az egy jó ideig nem tért magához a kábulatból.
Kissé közelebb itt van az orosz-ukrán háború, távolabb pedig Izrael Gázában zajló csatája. S nem is oly nagyon messze pedig ott magasodik a totális nyugati, de legfőképpen amerikai kudarc Afganisztánban a kalasnyikovokat lengető, szakállas és ókori gondolatokat hirdető tálib „csürhe” ellenében.
Forrásunk külön felhívta a figyelmet arra, hogy Amerikában választási év van, s a jelenleg regnáló, amúgy sem túl népszerű elnöknek végképp nem jönne jól egy esetleges tengeri fiaskó. Odaát nagyon érzékenyek az emberek a nemzeti lobogóval letakart koporsókra – amelyből ilyentájt talán egy „fél” is sok lenne – fogalmazott kissé konkrétabban informátorunk.
Visszakanyarodva Jemenre, az Egyesült Államok és a térségben tartózkodó szövetségesei természetesen bevethetik az ott lévő precíz légierejüket és rakétáikat – ám ezzel kapcsolatban is akad néhány kellemetlen kérdés. Az első és laginkább megkerülhetetlen az, hogy a húszik sem mennek szomszédba a rejtésért. Ez praktikusan annyit tesz, hogy katonai objektumaik és raktáraik java részben lakott területeken fekszenek. Egy megsemmisülő lőszer/rakétaraktár legfeljebb a mozivásznon tud epikus lenni – de a valóságban nincsenek lelassított lángok és a békés polgárokat kalandosan elkerülő éles repeszek, hanem csak az iszonyatos pusztítás – húzta alá forrásunk. A közszemlére tett civil áldozatok, pláne gyermekek látványa pedig végképp nem túl szívderítő, s akkor még elő sem hozakodtunk a nyugat által előszeretettel alkalmazott kettős mércével, amely ennél élesebben nehezen lenne tetten érhető.
Ugyancsak nehezen jósolható a közvetett hatás, amely a békés lakosság esetleges veszteségei nyomán keletkezne a muszlim világban. Ennek fölbecsülése már eleve több cikket is megtöltene, így inkább csak egy aspektust emelt ki informátorunk. Amerika ázsiója a bányászbéka színvonalán áll az arab világban, s bár a külügyminiszter folyamatosan próbálja a tüzeket oltani, nem igazán tűnik úgy, hogy sikerrel járna. Ha ebbe az állapotba netán „beütne” pár civil halott, különösen gyermek, az finoman szólva is elképesztően kellemetlen helyzetet teremtene. Még akkor is, ha Iránt és proxyszervezeteit annyira azért nem kedvelik a térségben sokfelé.
Amerikai hadihajó valahol a Vörös-tengeren, közel Jemen partjaihoz
Fotó: AFP / US Department of Defense / Elexia Morelos
Korántsem mellékesen pedig érdemes elképzelni egy emelt hangú beszélgetést az ENSZ-ben az USA és Oroszország képviselői között, amikor az egyik Ukrajnát a másik meg Jement emlegeti. Pikáns lesz, annyi szent.
Forrásunk szerint egy esetleges, még oly korlátozott szárazföldi művelet is csak egy lenne a rossz megoldások sorában. Bár a Vörös-tenger kijárata ugyan mindössze húszegynéhány kilométer széles, így látszólag ha valaki elfoglal egy „vékonyabb” parti sávot, akkor sikeresen tudja blokkolni a húszikat, ám kérdés, hogy egy ilyen műveletnek mi lenne az ára? Mind emberben, mind anyagban? Továbbá azt sem árt figyelmen kívül hagyni, hogy ott tartósan kell(ene) berendezkedni ahhoz, hogy a kereskedelmi hajózás biztosítva legyen. E mellett az is borítékolható, hogy az iszlamista terrorszervezetek nem nyugodnának bele a veszteségbe, s a maguk módszereivel folyamatosan zaklatnák az ott lévő nyugati erőket.
