Az SZDSZ-esek már a spájzban vannak

Nem ért túl sokat Magyar Bálint pécsi előadása a városi tiszások vendégeként. A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz és 1500 forintos jegyárhoz volt kötve. A rendszerváltás stratégiája – a 2026-os választás feltételei címet viselő előadásán valójában nem tudom, milyen praktikus stratégiát ajánlhatott Magyar Péter követőinek. Nagy meglepetés nem érhette őket, mert mind Magyar Péter, mind az SZDSZ-gyökerű Magyar Bálint nem arról híres, hogy igazat mond.

Ez már csak azért is így lehet, mert Magyar Bálint volt a Szabad Demokraták Szövetségének országos választási kampányfőnöke 1990-ben és 1994-ben.

Mind a két dátumhoz ordas hazugságok tapadnak. Az SZDSZ – mint tudjuk – azzal kampányolt az első szabad választások előtt, hogy ők a legnagyobb antikommunista párt. A választók természetesen ezt akarták hallani, s meg sem gondolták, hogy amit Magyar Bálint, Pető Iván vagy Kis János állít, abból egy szó sem igaz. Viszont elérték vele, hogy 1990-ben az ország második legerősebb politikai csoportosulása lett, az MDF–KDNP–Kisgazda szövetség után.

Ha igaz lett volna, amit állítottak, akkor a jobboldal kétharmaddal átvehette volna a hatalmat, s hozzáláthatott volna a rendszerváltoztatás gyakorlati megvalósításához. Erről azonban szó sem volt. Olyannyira nem, hogy a májusi választás után már megszervezték és irányították a taxisblokádot, a rendszervisszaváltás példátlan puccskísérletét, amelybe még Göncz Árpád köztársasági elnököt is bevonták, hogy tegyen erőfeszítéseket az ország szekerének rossz irányba fordításához, a kommunisták megdöntött hatalmának helyreállításához.

Persze Gönczről tudjuk, hogy könnyű Katót táncba vinni, ha maga is akarja. Ő még azt az Antall Józsefet is átverte, aki kisgazda múltja miatt bízott benne, ezért adta áldását, hogy az SZDSZ által javasolt személyiségként köztársasági elnök legyen. Ha rajta és Magyar Bálint-féle SZDSZ-en múlik, már fél évvel az első szabad választás után visszaadták volna a hatalmat a kommunistáknak.

Ahogy 1994-ben ezt meg is tették. Az MSZP ugyanis nagy többséggel megnyerte ugyan a választást, de mégis koalíciót kötött az SZDSZ-szel, hogy „európaibb pártnak tűnjön”, noha matematikailag semmi szüksége nem volt rá. Az SZDSZ-nek annál nagyobb szüksége volt arra, hogy a hatalomba kerüljön.

Bő tíz év alatt azonban annyira leszerepelt, hogy 2010-be a választók kiszavazták a pártot a parlamentből, és a politika szemétdombjára a hajították. Magyar Bálint soha nem emelte föl a higgadt politikus hangját. Főleg az antiszemita gyűlölködést lelkesen fenntartották. Édesanyja sárga csillagos képét mindig magánál hordja. Egy interjúban felidézte, hogy vállalja zsidóságát, ha „olyan helyzetbe kerül”. Hogy milyen helyzetbe, nem részletezte, de tudja jól azt is, hogy Orbán Viktor Magyarországán zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben. Amit Benjámin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, Orbán Viktor barátja is nagyra értékel.

Egyébként Magyar Bálint személy szerint sem lehetett nagyon büszke szakmai teljesítményére. Oktatási miniszterként többek közt bevezette, hogy az iskola nem mondhatott el mindent a gyerek dolgairól a szülőknek. Nem hiszem, hogy kéne ehhez bármit is hozzáfűzni. Nem csoda, hogy saját politikusi pályájáról így beszél: „…amit politikusként véghez vittem vagy aminek részese lehettem, azt nagyjából ledózerolták”. Hozzátette: „Ennyiben, ami az országgal történik, az fokozottan a személyes történetem is.”

Nem gondolom, hogy a magyarok ezt így gondolták volna. Ha mégis, akkor a volt SZDSZ-esek régen a Fidesz mögött sorakoztak volna föl, miközben erről szó sincs.

Helyette megjelentek a TISZA mögött. Tolja a szekerüket az egykori gazdasági miniszter, Kóka János, aki együtt mutatkozik Nagy Ervinnel színésszel, aki egy balos kormányban a kulturális tárcára kacsintgat. Ott van a csapatban Kuncze Gábor, a volt SZDSZ-elnök, belügyminiszter, akinek nyilvános szereplései következetesen Magyar Péter mellett állnak ki. Demszky Gábor is rokonszenvvel figyeli Magyar tevékenységét. A nagyvállalkozó Bojár Gábor pedig bevallotta, hogy anyagilag támogatta Magyar Péter kampányát, amelynek kulcsembere, Farkas Dezső Mesterházy Ernő üzlettársa. Mesterházy pedig még Demszky Gábor mellett volt tanácsadó.

Szóval A tizedes meg a többiek című filmben az oroszok már a spájzban voltak. Ha valakinek hasonló gondolatai fogalmazódnak meg az SZDSZ kapcsán napjainkban, akkor nem áll messze a valóságtól.

Ha a rendszerváltás stratégiája egyet jelent az SZDSZ embereinek beemelésével a hatalomba, akkor baj van.

De szerencsére ahhoz előbb a hatalmat is meg kell szerezni.

Ez pedig nehezen fog menni.

A szerző újságíró

Elolvasom a cikket