Az emberi hajszál átlagos szélességének ezredrészével egyenértékűek azok a nanoműanyagok, amelyek az emésztőrendszer vagy a tüdő szövetein keresztül a véráramba vándorolhatnak, és potenciálisan káros szintetikus vegyi anyagokat juttathatnak a szervezetbe és a sejtekbe, mondják a szakértők.
Az új tanulmány szerint egy liter víz átlagosan 240 000 műanyagrészecskét tartalmazott hétféle műanyagból, amelyek 90 százalékát nanoműanyagként, a többit pedig mikroműanyagként azonosították.
A mikroműanyagok olyan műanyagdarabkák, amelyek öt milliméternél kisebbek, de egy mikrométernél nagyobbak. Minden, ami ennél kisebb, nanoműanyagnak számít, amely a méter milliárdodrészét jelenti.
Az a munka, amelyet ebbe a tanulmányba fektettek, tényleg nagyon mélyreható, úttörőnek nevezném – mondta Sherri Sam Mason, a pennsylvaniai Erie-ben található Penn State Behrend fenntarthatósági igazgatója, aki nem vett részt a tanulmányban.
Marad a csapvíz?
Mason szerint az új eredmény megerősíti a szakértők régóta hangoztatott tanácsát, miszerint a csapvizet üvegből vagy rozsdamentes acélból készült edényekből kell inni, hogy csökkentsük a kitettséget. Hozzátette, hogy ez a tanács más, műanyagba csomagolt élelmiszerekre és italokra is vonatkozik.
Az emberek nem gondolnak arra, hogy a műanyagok ontják magukból a parányi részecskéket, pedig így van. Majdnem ugyanúgy, ahogyan mi is folyamatosan bőrsejteket vedlünk, a műanyagok is folyamatosan vedlenek le apró darabkákat, amelyek letörnek, például amikor kinyitjuk a boltban vásárolt saláta műanyag dobozát vagy a műanyagba csomagolt sajtot.
Mason volt a társszerzője annak a 2018-as tanulmánynak, amely először mutatta ki a mikro- és nanoplasztikumok jelenlétét a kilenc országban tizenegy különböző márka által forgalmazott palackozott víz 93 százalékában.
Abban a korábbi tanulmányban Mason úgy találta, hogy minden egyes szennyezett liter vízben átlagosan tíz, egy emberi hajszálnál szélesebb műanyag részecske volt, 300 kisebb részecskével együtt. Öt évvel ezelőtt azonban nem volt mód arra, hogy elemezzék ezeket az apró pöttyöket, vagy felfedezzék, hogy van-e még több is. Ők már ekkor is sejtették, hogy vannak kisebb részecskék a vizekben, de nem tudták elemezni őket.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban hétfőn megjelent új tanulmányban a Columbia Egyetem kutatói egy olyan új technológiát mutattak be, amely képes meglátni, megszámolni és elemezni a palackozott vízben lévő nanorészecskék kémiai szerkezetét.
A csapat a literenkénti 300 helyett 110 ezer és 370 ezer között találta a műanyagdarabkák tényleges számát három népszerű, meg nem nevezett Egyesült Államokban forgalmazott vízmárkában.
Veszélyek
A szakértők szerint elsősorban a csecsemők és a kisgyermekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, hiszen az ő agyuk és testük érzékenyebb a mérgező hatású anyagokra. Szerintük a nanoplasztikák a műanyagszennyezés legaggasztóbb típusa az emberi egészségre nézve. A parányi részecskék behatolhatnak a főbb szervek egyes sejtjeibe és szöveteibe, potenciálisan megszakítva a sejtfolyamatokat és lerakva olyan endokrinkárosító vegyi anyagokat, mint a biszfenolok, ftalátok, égésgátlók, per- és polifluorozott anyagok (PFAS) és nehézfémek.
Ezek olyan anyagok, amelyeket a műanyagok gyártásakor használnak fel, de pontos hatásukról még nem készültek kutatások. Arról sincs információ, hogy a csapvízben milyen mértékben találhatók meg, de mivel korábban kevesebb mikroműanyagot találtak bennük, mint a palackozott társaikban, valószínűleg nanoműanyagból is kevesebb van bennük.
