A 20. század elején Antoine Poidebard atyának, a légi régészet úttörőjének zseniális ötlete támadt: légi régészeti felmérést végzett. Ez volt az egyik első ilyen vizsgálat, ami rengeteg újdonságot tárt fel.
Poidebard felmérte Kelet-Törökország területeit, ahol több száz megerősített katonai épületet térképezett fel Róma keleti határa mentén.
Tanulmányában egy védelmi vonalat javasolt a keleti betörések ellen: ez volt a Római Birodalom „pereme” és természetesen meg akarták védeni a határaikat.
Egy 21. századi csapat azonban a CORONA és a HEXAGON kémműholdak feloldott titkosítású képeit felhasználva további 396 erődítményt fedezett fel, ami igencsak más képet fest Róma stratégiájáról a térségben.
Az 1930-as évek óta történészek és régészek vitatják ennek az erődítményrendszernek a stratégiai vagy politikai célját– mondta Jesse Casana, a Dartmouth College professzor, a kutatás vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – De kevés tudós kérdőjelezte meg Poidebard alapvető megfigyelését, miszerint a keleti római határt erődök sora határozta meg.
Ironikus módon most a hidegháborús műholdak cáfolták meg Poidebard elméletét. Az atya forradalmi jelentőségű munkáját ugyanis a 20. század eleji technológia nagyban korlátozta.
Napjainkban a nagy felbontású műholdképek használata átalakította a régészeti lelőhelyek feltárására és értelmezésére vonatkozó tudományos képességeinket.
Így több információt nyerhetünk a légi felvételekből és több erődöt fedezhetünk fel, mint amennyit Poidebard képes volt.
Támogatták a kereskedelmet.
Napjainkban a vizsgált terület nagy részét már a modern fejlesztések érintik. A tudósok azonban „váratlan áldást kaptak” az 1960-as és 1970-es évek kémműholdjaitól.
Ezek a felvételek a világ első kémműholdprogramjainak részét képezték– állítják a szerzők. – Nagy felbontású, sztereó perspektívát őriznek egy olyan tájról, amelyet a modernkori földhasználati változások súlyosan érintettek.
Hozzátették: ezeknek az erődöknek a létezése teljesen új képet fest. Először is, többnyire kelet-nyugati irányú hálózatot alkotnak. A római határ észak-déli irányú volt, és a Poidebard által felfedezett erődök többsége is így helyezkedett el.
Az újonnan felfedezett építmények viszont azt mutatják, hogy nem annyira a határ védelméről, mint inkább egy támogató hálózat kiépítéséről lehetett szó.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint valószínűbb elképzelés, hogy az erődöket valójában a régiók közötti kereskedelem támogatására és a kelet és nyugat közötti kommunikáció megkönnyítésére építették.
A szakemberek második megállapítása az, hogy a határt nem jelölték olyan szigorúan és erősen ezekkel erődökkel, mint ahogyan azt korábban a tudósok gondolták.
Ez arra utal, hogy az erőszak nem lehetett olyan gyakori a határon, különben a rómaiak szigorúbban őrizték volna. Mindez megkérdőjelezi azt a régóta fennálló hiedelmet, miszerint a Római Birodalom erősen megerősítette és őrizte határait a külső fenyegetésekkel szemben. Ez arra utal, hogy az erőszakos betörések elleni védelem szükségessége mégsem volt annyira jelentős.
A kutatásokat folytatják, mert a régészek szerint lehetséges, hogy a rómaiaknak más stratégiákat alkalmaztak a határvidékek kezelésére, például diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a közeli törzsekkel, vagy mozgó katonai jelenlétet tartottak fenn a helyhez kötött erődök helyett.
A titkosítás feloldásában reménykednek.
A sajnálatos hír az, hogy a régészeti lelőhelyek nagy részét már elpusztította a modern kori tevékenység, főként a mezőgazdaság és a városok terjeszkedése. Így
A kutatók nem tudják az erődöket helyben tanulmányozni.
A jó hír viszont az, hogy számos olyan, hidegháborús képanyag is létezek, amelyeket hamarosan feloldanak a titkosítás alól.
Poidebard 116 erődje közül csak 38-nál tudtunk biztosan azonosítani fennmaradt régészeti maradványokat– állítja Casana professzor. – Ráadásul a tanulmányunkban dokumentált valószínűsíthetően római kori erődök közül a legtöbb már elpusztult a közelmúltbeli városi vagy mezőgazdasági fejlesztések miatt, és számtalan másikat is rendkívüli veszély fenyeget.
A tanulmány szerint az új kutatás átalakíthatja a római határokról mint a kulturális és gazdasági csere dinamikus zónáiról, nem pedig puszta katonai akadályokról alkotott képünket.
Rávilágíthat róma alkalmazkodóképességére és stratégiai leleményességére hatalmas birodalmának irányításában, amely Britannia esős szigeteitől a Közel-Kelet sivatagjaiig terjedt.
