Az első szívószálak az angolperje szárából készültek, ami nagyon zavaró „fűízt” kölcsönzött minden italnak. Ebből lett elege az amerikai Marvin Chester Stone-nak, aki az 1880-as években kezdett kutakodni más megoldások után. Először egy ceruza köré tekert, összeragasztott papírral próbálkozott, ám az első modellek elég gyorsan szétáztak – írja a Múlt-kor.hu nyomán a 24.hu.
Sokat segített, amikor paraffin viasszal vonta be a szívószálak felületét, de a nagy fejlesztés végül 1888. január 3-án fejeződött be:
„Mesterséges szalmaszál” néven szabadalmaztatta találmányát, amely ekkor még papírból készült.
Stone a szabadalom benyújtása után rögvest elkezdhette új találmányának a tömeggyártását, évekkel korábban ugyanis már megtervezett egy cigarettaszipkák sorozatgyártására alkalmas gépet, amelyre alapozva egy gyárat is létrehozott. 1890-re a washingtoni gyár már több szívószálat gyártott, mint szipkát. Az öröm nem volt felhőtlen, a szívószálak átmérője ugyanis túl kicsi volt, egy pohárba legalább kettő kellett belőlük. Az átmérő az idő múlásával egyre nőttek, 1937-ben pedig egy másik amerikai, bizonyos Joseph Friedman megalkotta a mágikus csövek hajlítható verzióját.
A második világháborút követően pedig színre lépett a műanyag, az 1960-as években a műanyag szívószálak valósággal elárasztották az USA-t, mivel gyártásuk egyszerű és olcsó volt, és emellett igen strapabíróknak is számítottak. Napjainkban ismét nagyot fordult a világ, a növekvő környezettudatosságnak hála, a fogyasztók és a gyártók manapság más megoldásokat keresnek, és úgy tűnik, hogy az emberiség visszatér a gyökerekhez, a papírból készült szívószálak használatához.
