A későbbi Szkander bég 1405 körül, egy előkelő albán földbirtokos családba született, már apja, Kasztrióta János is harcban állt a törökökkel. A 15. század elején azonban arra kényszerült, hogy behódoljon az Oszmán Birodalomnak, és gyermekeit az ellenség fővárosába küldje túszként. György nagyjából 18 évesen került II. Murád szultán udvarába, később pedig muszlim hitre tért, és az oszmán seregbe is csatlakozott. A fiatal férfi tehetséges katonának bizonyult, a balkáni csaták során Hunyadi János ellen is vitézül harcolt, így hamar magas rangokat érdemelt ki. Ez időkben viszont kapcsolatba került az albán arisztokratákkal is, és végül úgy döntött, szembefordul a törökökkel, és honfitársai mellé áll.
Szkander bég 1443 novemberében, a Hunyadi János elleni szerbiai hadjárat közben váratlanul kivonta ötezer katonáját a harcmezőről, és szülőföldjére vonult. Ennek köszönhetően a nisszai csata magyar győzelemmel zárult, György pedig átvette az uralmat Albániában. Szkander bég ezután visszatért a keresztény hitre, majd – mindenki meglepetésére – mindössze 18 ezer fős seregével győzött a bosszúszomjasan Albániára támadó oszmán seregek ellen.
Évtizedeken át tartotta fel az oszmánokat.
A törökkel szembeni, negyedszázados küzdelme során György szinte tökélyre fejlesztette védekezőtaktikáját: kiváló helyismeretének és merészségének köszönhetően állandó rajtaütéseivel újra és újra felülkerekedett a túlerőben lévő oszmánokon. Az albán fejedelemmel végül nem a törökök kardja, hanem malárialáz végzett 1468. január 17-én. Szkander bég nélkül a kis balkáni állam nem sokáig tudott ellenállni a hatalmas Oszmán Birodalomnak, így az 1470-es évek végére teljesen meghódították azt.
